ZALÁN TIBOR - Március végi haikuk

Mögött

Az álom mögött
medve jár Valamit szét
akar szaggatni

Papírlap

Rettenve ébred
Egy véres papírlapon
áthúzott tegnap

Reggel

Szétszórt ruhák közt
hever félig ébren és
félig már holtan

Tehetetlen

Mit mondhatna ha
sem az igen se a nem
nem nyugtatja meg

Segítség

Távolról nyújtja
felé a kezet Fagyos
ág összevérzi

Zuhanás

A város fölött
sötet madárraj az éj
Kihűlt zuhanas

Megint

Már nem féltette
félt tőle És attól félt
félti majd megint

Hó

Olyan most épp mint
a március végi hó
Hullong – szétolvad

Születés

Elengedné már
korlátot az öngyilkos
Ölel vár a víz

Szél

Összes virágunk
lefejezi ez a szél
Vad szenvedélyünk

Várakozók

Hová tartanak
az örök várakozók
Hol van a hová

Forrás: Új Forrás 2009. 5. szám (május)