A szentet, az igazat ítélik el...

Keresztút

I. Jézust halálra ítélik

A szentet, az igazat, az igazságost bűnösök ítélik el, és viszik halálra. De mikor elítélik, kénytelenek elismerni ártatlanságát. Júdás, aki elárulja őt, így szól: "Vétkeztem, mert elárultam az igaz vért." Pilátus, aki az ítéletet hozta, ezt mondja: "Ártatlan vagyok ennek az igaznak vérétől", és a felelősséget a zsidókra hárította. A százados, aki látta őt a kereszten meghalni, így kiáltott: "Valóban, ez az ember igaz volt."

Így igazolnak téged, Uram, mindig; és így győzöl akkor, amikor elítélnek. Az idők végén még inkább, mint egykor és most; "Lássák, hogy kit szúrtak át"; és az, akit a gyöngeségben elítéltek, a világot fogja ítélni hatalomban, és azoknak is, akik el fognak kárhozni, el kell ismerniük, hogy az ítélet igazságos.

II. Jézus vállára veszi a keresztet

Jézus isteni hatalmával az egész világot hordozza, hiszen ő Isten. De ez a teher nem olyan súlyos, mint a kereszt, melyet bűneink ácsoltak számára. Bűneink miatt veszi magára ezt a megaláztatást. Magára vette a mi természetünket, megjelent közöttünk, mint ember, és nagy áldozatot hozott érettünk. A bűnbánat életét vette magára, és annak végén szenvedni és meghalni akart.

Urunk, mindenható Isten, az egész világot hordozod a te erődben, a mi bűnterhünket is viselted, mely a földre sújtott; testi életünket te tartod fenn gondviseléseddel, drága véred által légy lelkünknek is megmentője! Miatyánk...

III. Jézus először esik el a kereszt alatt

Kezdetben a Sátán lezuhant a mennyből; Teremtőjének igazságos ítélete szerint taszíttatott le, aki ellen fellázadt. És amint sikerült az embereket lázadásának részeseivé tenni, és Teremtőjük jött, hogy megváltsa őket, rövid órára győzelem virradt reá, és azt alaposan ki is használta. Midőn a Legszentebb testet vett magára, és a Sátán hatalmába került, bosszúvágyában gonoszságot határozott el az ellen, aki őt letaszította. Súlyos harcot indított ellene, mint ahogy őt magát a Mindenható karja taszította el. Ezért esett Jézus a földre.

Szeretett Üdvözítőm, első elesésed által emelj fel minket minden bűnből, mely gyöngeségünkön hatalomra jutott!

IV. Jézus találkozik édesanyjával

Jézus történetének minden időszakában része van Máriának. Sokan azt gondolják, hogy Mária műve teljes volt, miután Jézust e világra hozta, s utána nem volt más szerepe, mint eltűnni és elfelejteni. Mi azonban, Urunk, kik a Katolikus Egyházban a te gyermekeid vagyunk, így gondolkozunk édesanyádról: a drága gyermeket ő vitte a templomba; karján ő hordozta, mikor a bölcsek jöttek hozzá, hogy imádják. Jézussal menekült Egyiptomba és a tizenkét éves Jézust magával vitte Jeruzsálembe. Vele élt harminc esztendeig Názáretben. Vele volt a kánai menyegzőn. Akkor is, midőn elhagyta, hogy Isten országát hirdesse, követte Jézusát. És most előlép, midőn isteni fia a szent úton a kereszttel vállán ingadozik.

Édesanyánk, engedd, hogy mindig reád is gondolhassunk, amikor Jézusra gondolunk, és amidőn szent Fiadhoz imádkozunk, hatalmas közbenjárásoddal légy mellettünk!

V. Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

Jézus egyedül is bírta volna keresztjét, ha szent akarata ez lett volna. De megengedte, hogy Simon segítsen neki, hogy ezzel emlékeztessen bennünket arra, hogy vegyünk részt szenvedésében és művének társai legyünk. Az ő érdeme végtelen, de felfoghatatlan leereszkedésében azt akarja, hogy népe érdemeit az övével egyesítse. A Legszentebb Szűz szentsége, a mártírok vére, a szentek imádságai és penitenciái, minden hívő jó cselekedetei egy részét alkotják ennek a műnek, bár az ezek nélkül is tökéletes. Megment bennünket vére által, de csak magunkon keresztül és velünk együtt ment meg.

Édes Uram, Jézusom, taníts meg minket veled szenvedni! Add, hogy nevedért szívesen szenvedjünk, és szenteld meg minden szenvedésünket a tiéd érdemei által!

VI. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak

Jézus megjutalmazta ezt a jámbor asszonyt szentséges arcának képével, hogy azt megőrizzék az eljövendő időkre. Intés ez nekünk, hogy arcának vonásai szívünkben legyenek. Akárhol élünk, a föld bármely részén, bármely korszakában, Jézust hordozzuk szívünkben. Különbözhetünk egymástól sok mindenben, de ebben az egyben mindnyájunknak meg kell egyeznünk, ha hűséges gyermekei akarunk lenni. Veronika kendőjét magunkkal kell hordanunk. Jézus haláláról és feltámadásáról mindig elmélkednünk kell, és az ő isteni tökéletességét szünet nélkül utánozzuk, mindenki a maga módján.

Add, Uram, hogy szemed előtt mindig kedvesek legyünk, a bűn el ne torzítson, hanem megtisztuljunk és megújuljunk drága véredben!

-*VII. Jézus másodszor esik el

A Sátán másodszor bukott el, mikor a mi Urunk és Üdvözítőnk a földre jött. Ebben az időben az egész föld uralmát magához ragadta, s királynak nevezte magát. Még az Üdvözítőhöz is közeledni merészkedett, megmutatta neki a föld minden királyságát, s azt az istenkáromló ígéretet tette neki, a világmindenség alkotójának, hogy mindezt neki adja, ha leborulva imádja őt. Jézus azonban így felelt: "Távozz, Sátán!" - És a Sátán lebukott a hegy tetejéről. Jézus bizonyítja ezt e szavakkal: "Láttam a Sátánt, mint villámot az égből lehullani." A gonosz lélek emlékezett erre a második bukására, és az ártatlan Urat másodszor is a földre vetette, mert most hatalmába került.

Édes Üdvözítő Jézus Krisztus, taníts meg minket veled szenvedni, és a Sátán kísértéseit félelem nélkül elviselni, ha azok akaratunk ellenére érnek bennünket!

VIII. A jeruzsálemi asszonyok Jézust siratják

Régi jövendölés szerint a világ Megváltójának egy Ábrahám törzséből származó asszonytól kellett születnie. Ettől kezdve minden szűz remélte, hogy ő adhat neki életet. Mégis, mikor a jövendölés beteljesedett, egészen másképpen történt - az Evangélium leírása szerint -, mint azt várták. Azt mondotta nekik: "Jönnek majd napok, amidőn azt mondjátok: Boldogok a magtalanok, a méh, mely nem szült, és a kebel, mely nem táplált."

Uram, mi nem tudjuk, mi jó vagy mi végzetes számunkra; nem tudjuk megmondani, mit hoz a jövő, és nem látjuk előre, mikor és milyen alakban jössz minket meglátogatni -, ezért mindent rád bízunk. Tégy velünk és bennünk tetszésed szerint! Add, hogy mindig téged szemléljünk, és te nézz ránk, erősíts meg minket a kereszten elviselt keserű szenvedésed és halálod kegyelmével, és vigasztalj minket, ahogyan te szoktál, és amikor te jónak látod!

IX. Jézus harmadszor esik el

A Sátán harmadik és utolsó bukása az idők végén fog bekövetkezni, amikor Isten örökre becsukja tüzes börtönébe. Tudta, hogy ez lesz az ő vége - számára nincs remény, csak kétségbeesés. Tudta, hogy az emberiség Megváltója abban az órában változhatatlan sorsától őt is megmenthetné. De rettenetes gyűlöletében és bosszúvágyában elhatározta, hogy a nagy királyt, akinek országa örökkévaló, hatalmába keríti, és kínozza, amíg teheti. Ezért veti őt vad hatalmával harmadszor a földre.

Jézus, egyszülött Istenfiú, testté lett Ige, félelemmel, remegéssel és mélységes hálával imádjuk tiszteletet parancsoló megalázódásodat, mely arra indított, hogy a szenvedésben a gonosz lélek játékszere és zsákmánya légy.

X. Jézust megfosztják ruháitól

Jézus mindentől meg akart válni e világon, mielőtt azt elhagyta. A legtökéletesebb szegénységet gyakorolta. Mikor a názáreti szent házat elhagyta, és kiment prédikálni, nem volt fejét hol lehajtania. Szegényes táplálékból élt, melyet azoktól kapott, akik őt szerették és szolgálták. Ezért olyan halált választott, melynél még ruháit sem hagyták meg neki. Megfosztotta magát attól, ami látszólag feltétlenül szükséges, ami a romlott emberi természet törvénye szerint lényünknek egy darabja.

Add, szeretett Uram és Üdvözítőm, hogy mi is itt a földön érted mindent semminek tartsunk, mindennek elvesztését elviseljük, és még a megszégyenítést, vádat, megvetést és gúnyt is szívesebben elviseljük, mint azt, hogy az utolsó napon mi hozzunk rád szégyent!

XI. Jézust keresztre szegezik

Jézus kezét és lábát nehéz szögekkel verik át. Lezárt szeme homályos a vértől, arca dagadt, színtelen a hóhér ütéseitől. Epével és ecettel itatják, feje a töviskoronától sebes. Szívét lándzsával döfik át. Így kínozzák minden érzékét, és megfeszítik, hogy engesztelést nyújtson így mindenféle emberi bűnért. Jézus, add, hogy veled feszíttessünk és haljunk meg; ne engedd, hogy bűnt kövessünk el kézzel, lábbal, szemmel, szájjal, eszünkkel vagy szívünkkel! Minden érzékünk áldozat legyen a te dicsőítésedre, és minden tagunk téged magasztaljon! Engedd, hogy a szentséges vér, mely öt sebedből folyik, a megszentelő kegyelmet adja nekünk, hogy a világnak meghaljunk, és egyedül neked éljünk!

XII. Jézus meghal a kereszten

Három órán át függött Jézus a kereszten. Ezalatt imádkozott gyilkosaiért, a bűnbánó latornak megígérte a Paradicsomot, és áldott édesanyját Szent János gondjaira bízta. Mikor minden bevégeztetett, lehajtotta fejét és kiadta lelkét.

A legrosszabbat kiállotta. A Legszentebb halott, és elhagyta ezt a világot. Az emberek fiai közül a leggyöngédebb, a legodaadóbb és a legszentebb eltávozott. Jézus halott, és halálával kell az én bűnömnek meghalnia. Megígérem mostanra és mindenkorra, embereknek és angyaloknak Ura, hogy a bűn többé nem fog uralkodni bennem. Örökre Istennek akarom adni magamat. Lelkemnek üdvössége legyen legelső gondom. Kegyelmének segítségével akarom régi bűneimet bánni és siratni. Minden erőmmel arra akarok törekedni, hogy a bűnt úgy megvessem, mint ahogy egykor szerettem. Isten kezébe helyezkedem egészen és fenntartás nélkül. Ígérem neked, Istenem, hogy kegyelmed segítségével a kísértés útját kerülöm, a bűnnek minden alkalmától menekülök, a gonosz ellenség sugallataitól elfordulok, buzgó leszek imádságaimban és a bűnnek egészen meghalok, hogy ne legyen kereszthalálod számomra hiábavaló.

XIII. Jézust édesanyja karjaiba helyezik

Íme, ismét a tiéd lett ő, Szűzanya, mert elvált e világtól. Eltávozott tőled egykor, hogy az Atya akaratát teljesítse - megtette és szenvedett. A Sátánnak és a gonosz embereknek most már nincsen semmi igényük rá; nagyon soká volt az ő hatalmukban. A Sátán magas hegyre vitte őt fel magával, gonosz emberek felemelték őt a keresztre. A te karodban, Istennek Anyja, többé sohasem pihenhetett gyermekkora óta - most azonban ismét jogod van hozzá, miután a világ a legrosszabbat megtette. Mert te vagy a legáldottabb, legszentebb, legkegyelmesebb Anyja a Fölségesnek. Örülünk ennek a nagy misztériumnak. Elrejtőzött méhedbe, szíved alatt nyugodott, és kebleden tápláltad, karodban hordoztad - és most, hogy halott, öledben nyugszik.

Istennek Szűz Anyja, könyörögj érettünk!

XIV. Jézust sírba helyezik

Midőn Jézus örök diadala a legközelebb volt, akkor látszott a legtávolabbinak. Midőn készült országába bevonulni, és az ég és föld minden hatalmát birtokába venni, holtan feküdt egy sziklaüregben. Halotti lepelbe volt beburkolva és kősírba bezárva, ahol dicsőült és átszellemült testet kellett magára vennie, mely minden anyagon keresztülhatol, a gondolatnál gyorsabban ér el mindenhová, és arra volt rendelve, hogy felszálljon az égbe.

Adj hozzád való bizalmat, Jézusunk, hogy gondviselésed bennünk is megnyilvánuljon! Add nekünk a nyugodt biztonságot, Urunk, hogy annál közelebb vagyunk hozzád, minél nagyobb a szomorúságunk! Minél jobban megvetnek bennünket az emberek, annál jobban becsülsz te minket. Minél jobban szidalmaznak, te annál inkább felemelsz. Minél kevésbé gondolnak ők reánk, annál jobban zársz bennünket lelkedbe, minél inkább elhagynak, annál szorosabban egyesítesz bennünket önmagaddal. Könyörögjünk: Isten, ki egyszülött Fiad drága vérével a kereszt jelét megszentelted, kérünk, add, hogy mi, kik e szent kereszt dicsőségének örvendünk, minden időben és minden helyen érezzük védelmedet! Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen!

John Henry Newman
Fotó: Lambert Attila

Forrás: Új Ember Magazin