Kolostorok és a kultúra

A kolostorok a középkortól kezdődően a tudás és a kultúra központjai voltak. Hosszú évszázadokon keresztül a szerzetesi könyvtárak és kódexmásoló műhelyek voltak az írásbeliség legfontosabb központjai. A kolostorok mellett létrejött iskolák pedig a legjelentősebb oktatási központok voltak. Egészen a nagy középkori egyetemek megjelenéséig a kolostori képzés számított a legmagasabb színvonalú oktatásnak és nem csupán az egyházi ismeretek szempontjából. Maguk az egyetemek is nagymértékben a szerzetesi és kolostori oktatás mintájára jöttek létre. Az egyetemek megszületése után is megmaradtak kiemelkedő fontosságú oktatási központoknak a különböző rendi iskolák.

A szerzetesség újkori fejlődésének pedig egyik nagyon fontos vonása, hogy tanítórendek jönnek létre, illetve már korábban is létező szerzetesrendek egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek az oktatásra, annak minden szintjét figyelembe véve.

Magyarországon a középkori szerzetesség kezdeteinél már találkozhatunk ezzel a kiemelkedő kulturális szereppel. A megtelepülő bencések iskolát hoznak létre Pannonhalmán, ezt tekintjük a magyar iskolatörténet első fejezetének. Ennek révén nem csupán az írásbeliség meghonosításában játszanak kiemelkedő szerepet, hanem a latin kultúra is közvetítésükkel jut el jórészt a frissen keresztény hitre tért országban.

Már a kolostor legkorábbi időszakából adataink vannak annak könyvtáráról is. A bencések mellett a ciszterek és a koldulórendek közül főként a domonkosok voltak kiemelkedő fontosságúak kulturális és oktatási szempontból. Az írásbeliség szempontjából azonban számos rend játszott kiemelkedő szerepet.

A magyar jogfejlődés speciális vonásaként létrejött "hiteles helyek" jelentős része kolostorokhoz kapcsolódott. Ezek voltak azok az intézmények, amelyek a középkori joggyakorlat, majd királyi szabályozás eredményeként olyan dokumentumokat, okleveleket készíthettek, másolhattak, amelyek megfeleltek bizonyos formai és tartalmi követelményeknek, és emiatt azokat hitelesnek tekintették jogviták esetén.

A pannonhalmi bencés apátság, a székesfehérvári keresztes konvent azon intézmények közé tartozott, amelyek szinte az egész országra kiterjedően készítettek ilyen dokumentumokat. A kolostorokkal kapcsolatban keletkezett oklevelek emellett sok más vonatkozásban is fontosak a magyar kultúra története szempontjából. A tihanyi bencés apátság 1055-ös oklevele őrizte meg például nyelvünk leírt emlékeinek legkorábbi csoportját.

Az írásbeliség másik fontos eleme, a könyvkultúra, illetve a kódexek másolása szintén a kolostorokhoz kapcsolódott. Kiemelkedő jelentőségű például a lövöldi (ma városlődi) karthauzi kolostor ilyen tevékenysége, ahol még a díszes könyvkötések elkészítése is a szerzetesi közösséghez kapcsolódott. A kódexek másolása azonban nem tartozott csak a férfi kolostorok feladatai közé, Ráskai Lea a margitszigeti apácakolostorban másolta, többek közt a Boldog Margit életéről szóló magyar nyelvű szöveget is.

A török kori pusztítás után visszatérő, illetve akkor megtelepedő szerzetesrendek kiemelt szerepet kaptak az oktatásban. A reformáció hatását ellensúlyozandó külön hangsúlyt kapott a magas színvonalú oktatás és ezzel párhuzamosan a tudás, a modern értelemben vett tudományok tárházainak létrehozása. A barokk kolostori könyvtárak nem csupán a korszak legjelentősebb szellemtörténeti gyűjteményei, hanem kialakításuk, belső díszítésük a barokk stílus legjelentősebb belső építészeti emlékei közé emeli őket.

A pannonhalmi bencés könyvtár, vagy a pesti pálos könyvgyűjtemény minden vonatkozásában (könyvészeti, építészeti, bútortörténeti) vonatkozásában kiemelkedik a hazai emlékanyagból.

Hasonló fontossággal bírtak a jezsuita kolostorok gyűjteményei is. Ezek jelentőségét már a korszak kiemelkedő tudós szerzetesei is felismerték, a történeti forrásanyag egyik legelső tudományos értékű feldolgozását például a jezsuita történészeknek, köztük Pray Györgynek köszönhetjük.

A gyűjtemények szerepe még inkább megnövekedett II. József a szerzetesrendeket feloszlató rendelete után, mivel ezen könyvtárak egy része közgyűjteményekbe került, illetve a megmaradó rendek jelentős része éppen oktatási tevékenysége miatt folytathatta a munkáját.

Hasonló helyzet a legújabb korban is előállt, amikor a kolostorok feloszlatására újra sor került. A kommunista hatalomátvétel nyomán megszüntetett kolostorok könyvtárainak egy része elpusztult, mások viszont ismét közgyűjteményekbe kerültek, a néhány megmaradó, továbbra is oktatással foglalkozó szerzetesi iskola azonban megőrizte és fenntartotta kiemelkedő kulturális és oktatási színvonalát.

Forrás: KOLOSTORÚT