Schéner Mihály képző- és iparművész

Schéner Mihály (Medgyesegyháza, 1923. január 9. – Budapest, 2009. május 11.) Kossuth-díjas magyar festő, grafikus, szobrász, keramikus és bábtervező.

1942-1947 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, ahol mestere Rudnay Gyula volt. Másik mintaképe Gadányi volt, akivel 1956-ban ismerkedett meg a Szinyei Társaságban. Nagyon fiatalon már rendszeresen kiállított. Évekig külföldön tartózkodott, többnyire Párizsban és Stockholmban. Magát expresszív-szürrealista alkotónak nevezi. Egyaránt dolgozik festékkel, textillel, fával, fémmel. Festő, rajzoló, textilszobor- és bábkészítő, fazekas, asztalos, esztergályos. Ami állandó és mégis játékosan változékony megjelenésű Schéner művészetében, az a gyermekkori emlékek által meghatározott népi mesterségek iránti tiszteletet kifejező motívumkincs, a tárgyi folklór formakészlete, amely már-már kézjegyként ismétlődik munkáin. Mitologikussá nőtt képzelete új lényeket teremt, pl: a Pigulát, amely disznótestű, emberfejű teremtmény. Schéner festményein a szürrealista motívumokat konstruktív szerkezetbe rendezi, a geometriát és az organikus természeti motívumokat egyaránt beépíti műveibe. A népi, népművészeti formakincsből merített lovas huszárok, betyárok, szegénylegények cifra szűr mentéje, piros csákója, fekete csizmája, az önálló életet élő zsinórdíszek és mézeskalács bábok, a kiskocsik a gyermekkori vásárok, búcsúk színes forgatagába vezet. A primér motívumokat aztán felváltják a vastagon felhordott felületbe karcolt jelek, vonalhálózatok, amelyek a játszó gyermek homokba rajzolt ábráit, a pásztorember fába vésett üzeneteit, az ősember barlang falába rótt mágikus jeleneteit idézik meg. A művész pillanatnyi érdeklődésének megfelelően a színek búvópatakként tűnnek el és jelennek meg ismét. A 60-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adja át a helyét, mint a Törvénytáblák c. sorozaton. A különböző jeleneteit idézik meg. A művész pillanatnyi érdeklődésének megfelelően a színek búvópatakként tűnnek el és jelennek meg ismét. A 60-as években leginkább a formákkal való játék érdekelte, a festmények felülete egyre gazdagodott: a táblaképek felületén applikációk jelentek meg, vagy lemállasztott rétegek hagyták maguk után hiányukat, motívumok nélküli ősformák, archetipikus képzetek bukkantak fel művészetében. A véletlenszerűnek látszó rétegekkel való játék azonban tudatos komponálás eredménye, amely később nyilvánvaló ritmusnak és formai szerkesztettségnek adja át a helyét, mint a Törvénytáblák c. sorozaton. A különböző művészi kifejezési formák egymásra termékenyítő hatással vannak, át- meg áthatják egymást. Textilszobrai, amelyekkel új műfajt teremtett, ugyanazzal az automatikus, expresszív-szürrealista módszerrel készülnek, mint festményei. A hagyományosan a népművészetben alkalmazott anyag, a filc lehetőséget ad a népi formakincs felelevenítésére, amely azonban a művész különös szürrealista átiratában jelenik meg. A szívekkel kivarrt, zsinórdíszes Posztókotlós c. művén mézesbábok lógnak, hátán huszárok lovagolnak. Egész sor textilből készült kéz-plasztikát alkot, amelyeket az ujjakra rávarrt díszekkel öltöztet, személyesít meg. A színes-különös világból aztán ~ újra puritán képi és formai rendbe juttatja el a nézőt, majd nemsokára tépett, gyűrt, vágott, csorgatott, repedezni hagyott szenvedélyesen vonagló képi felületeket hagy hátra. Schéner készített apró gyermekjátékokat, térstruktúra-tereket, mászókákat is. A magyar népi formák mellett szürreális játékaiban gyakran alkalmaz görög mitológiai alakokat, "elkentaurosodott" lovakat, Gorgó-fejeket, sellőket, hárpiákat, Pán-ábrázolásokat. Schéner nemcsak saját művészetéről publikál, hanem művésztársairól is számos írása jelenik meg, elsősorban az Új Auróra c. folyóiratban, amelynek egy ideig főmunkatársa volt.

Kastélypark, 1942

Forrás: Virág Judit Galéria

Nemzetközi alkotóműhellyé válik a bölcskei Szent András Kastély

„Művészek a kastélyban" elnevezéssel indít festők számára nyitott alkotóműhelyt a Bölcske közelében fekvő Szent András Kastély. Minden hónapban egy festő kap lehetőséget a kúrián, hogy szabadon alkothasson az inspiráló környezetben. Az elkészült műalkotásokból kiállítást terveznek.

Walter Friderike

Külföldön számos „artist-in-residence" program létezik, melynek lényege, hogy a különböző képzőművészeti ágak képviselői a megszokott környezetükből kiszakadva elvonulhassanak egy inspiratív helyre alkotni.  Ez idő alatt a helyszínhez kapcsolódó közösség részeivé válnak, új emberekkel találkoznak, előadásokat és workshopokat tartanak, és akár helyiekkel is alkotnak valamit közösen.

Ennek a programnak most egy magyarországi variációja lép a megvalósulás útjára. Júliusban fogadja első művészvendégét a Szent András Kastély, melynek tulajdonosa, Belasics Edit a festészet támogatójaként szeretne lehetőséget biztosítani a tehetséges alkotóknak. Az elismert osztrák kurátor és festőművész Manfred Makra - aki egyben ennek a projektnek a művészeti vezetője - által kiválasztott festők egy hónapig szállást és étkezést kapnak a kastélyban, és mindenféle megkötés nélkül, teljes szabadságban alkothatnak. Az elkészült alkotásokból a későbbiekben kiállítást terveznek, de emellett más izgalmas programok is kapcsolódnak majd a projekthez. A képzőművészet iránt érdeklődők számára találkozókat szerveznek, akik akár élőben is megnézhetik, hogyan zajlik az alkotói folyamat, illetve közös workshopon is részt vehetnek az adott festővel. A „Művészek a kastélyban" kezdeményezés célja, hogy értéket teremtsen, miközben fiatal festőket támogat. A vendégművészeknek köszönhetően létrejövő művészeti érték a hely, illetve a környező régió színvonalát emeli majd a jövőben, hála ennek a folyamatosan formálódó, sokszínű nemzetközi gyűjteménynek.

A projekt keretében Magyarországon tölt majd el egy-egy hónapot a német Friederike Walter (július) és Verena Freyschmidt (szeptember), valamint az ukrán Anna Sydorenko (augusztus). Októberben pedig maga a művészeti vezető, Manfred Makra alkot majd a klasszicista kastélyfalak környezetében.


EuroAstra

156 évvel ezelőtt született Fadrusz János szobrász

Fadrusz János (Pozsony, 1858. szeptember 2. – Budapest, Tabán, 1903. október 25. magyar szobrászművész, a 19. századi magyar történeti szobrászat egyik legnagyobb alakja, számos országos hírű remekmű alkotója.

Bemutatása:

Fadrusz János 1858. szeptember 2.-án született Pozsonyban. Szülei egyszerű emberek voltak. János a házaspár első gyermekeként jött a világra. A fizikailag erős, de gyenge szellemi képességű fiút apja lakatosinasnak adta. Hamar kitűnt szorgalmával és kreatív képességeivel, melyre az iparos iskola rajztanára, Brandl Lajos is felfigyelt aki nyomban felismerte tehetségét és biztatta képességei kibontakoztatására. Munkáival egyre inkább elbűvölte környezetét és segédvizsgájára olyan remekművű vasrácsot készített, hogy a lakatoscéh mesterei a segédlevél mellé egy aranyérmet is átnyújtottak neki.
Katonaideje egy részét Prágában töltötte, ahol megcsodálhatta a város híres szobrait, épületeit. Gipszszobrok készítésével próbálkozott és 1883-ban egyik ilyen munkáját bemutatta a pozsonyi Hummel szoboralap javára rendezett kiállításon. Műve itt tűnt fel Viktor Tilgnernek a bécsi akadémia szobrásztanárának, aki rögtön felismerte az ifjú tehetségét. Fadrusz 1886-ban utazott Bécsbe és már az első időszakban kivívta mestere elismerését. Nagyméretű szobrok elkészítésére vágyott, ehhez Tigler műtermét nem tartotta megfelelőnek. Ezért rövidesen Edmund Hellert választotta mesterének, akinek művészetét sokkal közelebb érezte magához. Itt, Bécsben fejlődött ki személyisége, itt a német környezetben vált szenvedélyes hazafivá is, akit megragadott a múlt nagy magyarjainak személyisége és az rányomta bélyegét későbbi művészetére is. Itt ismerte meg feleségét Deréky Annát (1872-1950), aki az életben hű társa, művészetében pedig értő kritikusa volt és aki szobrásznak sem volt tehetségtelen. Fadrusz 1891-ben elkészítette vizsgamunkáját, melyhez a kereszten függő korpusz témáját érezte megfelelőnek. A feszület az 1892-93. évi Országos Képzőművészeti Kiállításon a Műcsarnok fő helyén a bejárattal szemben kapott helyet és a látogatók csodájára jártak. A mű, amely a kiállítás nagydíját kapta mind a szakma, mind a műkedvelők körében egy csapásra ismertté tette. A mű annyira kedvelt lett, hogy másolatai az ország különböző részeibe kerültek, jutott belőle Pozsonyba, Budapestre, Szegedre, de még az angliai Exeterbe is. Végül ennek bronz másolata került később a művész sírja fölé is a Kerepesi temetőben.
Fadrusz első nagy megbízását szülővárosától kapta. A pozsonyi koronázási domb helyére kellett egy monumentális emlékművet elkészíteni. A művész Mária Terézia alakját választotta, ez az alkotás sajnos vandalizmus áldozata lett, megsemmisült.

A pozsonyi Mária Terézia szobor. Fadrusz János alkotása. A cseh légionáriusok lerombolták.

A szobor átütő sikere végleg meghozta a hírnevet Fadrusznak és végre jelentős anyagiakhoz is juttatta. Budapestre költözött és csakhamar megépítette korszerű műtermét.
A mester időközben újabb nagy megbízáshoz jutott. Kolozsvár városa ugyanis már régóta tervezte egy Mátyás-emlékmű felállítását. A mű elkészítésére kiírt pályázat első díját Fadrusznak ítélték. A szobor a nagy királyt abban a pillanatban ábrázolja, amikor egy vár bástyájáról harci ménjén ülve győztes 

Mátyás király lovasszobra Kolozsvárott

hadaira tekint. Arcáról erő és fenség sugárzik. A szobor talapzata mellett állnak a fekete sereg vezérei: Magyar Balázs, Kinizsi Pál, Báthory István és Szapolyai János. A mű gipszmodelljét 1900-ban bemutatták a párizsi világkiállításon, ahol a több száz szobor között a kiállítás aranyérmével jutalmazták. A szobrot 1902 októberében avatták fel fényes ünnepségek közepette. A művészt József főherceg vaskorona renddel tüntette ki, a várostól pedig díszpolgárságot és egyetemi doktori címet kapott. Az alkotás Fadrusz művészetének leghíresebb alkotása, egyben munkásságának csúcspontja.
A Mátyás-szoborral szinte egy időben avatták fel Fadrusz harmadik nagy művét a Wesselényi-emlékművet Zilahon.
Fadrusz még egy nagy megbízást kapott, Tisza Lajos szegedi emlékművét kellett elkészítenie, de a mester ebből már csak a főalakot alkothatta meg.

Tisza Lajos szobra Szegeden

Ugyancsak tervezett egy monumentális emlékművet Erzsébet királynéról, de ennek megbízását nem sikerült megszereznie.
A sikertelenség valósággal letaglózta, egyre súlyosabban jelentkezett tüdőbaja is és ágynak esett. Miközben a betegség egyre jobban elhatalmasodott rajta ő még egyre tervezgetett.
Tervei megvalósításában végképp megakadályozta korai halála 1903. október 28-án. Gyermek nem maradt utána, de tanítványai folytatták munkásságát és befejezték félbehagyott műveit.


Forrás: Gyurkóné - Köztérkép (www.kozterkep.hu)
Képek: Wikipédia
 

Szekeres Erzsébet textilművész kiállítása Kecskeméten

Az egyetemünkön 1967-ben agrármérnökként végzett Szekeres Erzsébet textilművész életmű-kiállítását nyitotta meg a kecskeméti Cifrapalotában május 10-én Kovács Gergelyné kultúrtörténész.

A múlt századelőn lakóháznak épült Cifrapalota előterében a 800 éve született Szent Erzsébet látható két faliszőnyegen, a folyosón kiállított falikárpitok Szekeres Erzsébet

gyermekkorának mézesbáb-világú vásárait idézik elénk.

A három teremben a Kertem virágai, a Meseszőnyegek és az Örökségem című fejezetek olvashatók-csodálhatók meg. Olvashatók, mert történetük van, csodálhatók, mert harmóniát sugároznak, fényt tükröznek és a szivárvány színeiből szőttek, varrottak.

A kiállítás középpontjában Örökségem címmel Szekeres Erzsébet fehér korszakának munkái láthatók, amelyek bűvöletében újra dalra fakadt a megnyitón is közreműködő Maczkó Mária, Magyar Örökség-díjas turai népdalénekes.

A kiállítás június 24-ig tart nyitva. Érdemes minél többünknek bizonyságot szerezni Szekeres Erzsébet szavainak igaza felől: a művész egyik feladata, hogy mosolyt fakasszon az arcokra. Ezt mondta a megnyitó végén. Minden bizonnyal azért, mert szemben állva a közönséggel, maga is ilyen arcokat látott. 

Kovács Gergelyné megnyitója
Örökségünk: meseképek-életképek

Kodály Zoltán szülővárosában, a szecessziós Cifrapalotában együtt látni Szekeres Erzsébet alkotásait ünnepi pillanat. A meghívó betétlapján röviden már bemutattam Szekeres Erzsébet művészetét, de a kiállítás képeit látva - a délutáni napfényben - Kodály népzenéről írott sorai szólalnak meg bennem: „A magyar műzenei törekvések hosszú sora sikertelen volt, mert nem a népzenében gyökerezett, hanem különféle idegen formák utánzásával próbálkozott, mint annak idején az irodalomban a németes, franciás, latinos iskola. A magyaros iskolát eleinte lenézték, míg végre Petőfivel, Arannyal győzedelmeskedve olyan utat mutatott, melyről azóta sem tér le magyar író. De nemcsak az irodalomnak, minden más művészetnek is ők mutatták meg a helyes utat."

  A Kiskunság földjén született Petőfi Sándor, a szomszéd városban, Nagykőrösön élő Arany János költészete talán éppen gyökerei miatt időtlen, lényegük, tartalmuk nem veszítette érvényét.

  A néphagyományokat átörökítő művészeti törekvéseket, az új nemzeti művészeti stílus megteremtését világháborúk, diktatúrák fojtották el. Egyedül a zenében sikerült felépíteni a "katedrálist", két magyar géniusznak, Kodálynak és Bartóknak. A katedrális azonban minden művészeti ágban épül. Abban az eszme időben, amely Weöres Sándor megfogalmazása szerint Aranykorra, Ezüstkorra, Érckorra és Vaskorra különül el. Az eszme-idő nem történelmi idő, de minden történelmi idő magán viseli e négy korszak valamelyikének bélyegét. A négy eszme időben az emberiség élete Weöres szerint a különbtől a gyarlóbb felé, az Aranykortól a Vaskor felé, az egyes ember élete fordítva, a gyarlóbbtól az Aranykor felé halad, amely csendes, derűs, titok-nélküli ember életet jelent, amelyben az ember az Istennel és a természettel teljes összhangban él.

  Ebben az eszmei korban születnek a művészet remekművei. De hogy milyen ennek a kornak az ellentéte, a Vaskor, melyben, azt hiszem sok, a mi történelmi időnkre jellemző vonást ismerünk fel, idézem Weöres Sándort: „Negyedik a Vaskor. Az emberekben nincs többé kapcsolat a változatlan és a változó között, legföl­jebb villanásképpen, álomszerűen. Csak a változót ismerik s a változatlan iránti érzéket elveszítik. Tel­jesen a tér és idő bontott jelenségvilágában élnek s azt, ami bontatlan, tér- és idő-fölötti: Istent, az örök­létet, a testtelen erőket, mind a térben és időben képzelik el külön-külön, a mozgalmas jelenségek mintájára: ezzel az emberi ős tudás zűrzavaros me­sévé válik. Némelyek látják ennek a mesének képtelenségét, ezért Istent és a lélek halhatatlanságát s a túlvilágot tagadják; mások, gyávaságból, minden­áron hinni akarnak a lehetetlen mesében. A Vaskor tragédiája, hogy a vaskori ember balga, ha hitetlen és még balgább, ha hívő. Az igazság, jóság, a szépség felé törekvő jó szándék többnyire megvan, de éppoly reménytelen, mint a szárnyaszegett madár repülése. Az igazságot felváltja százféle nézet, a tudományt az adat-bogarászás és népszerűsítő tömeg-művelés. A jóságot felváltja az érzelgősség, mely, míg egyfelé könnyekig meghatódik és cukrot-mézet osztogat, másfelé gyűlölködik és könyörtelenül vetkőztet. A törvényt felváltja mindenféle rendelet, melyeknek az erkölcshöz semmi közük, a vezetőség érdekéből fa­kadnak; ha változik az uralkodó-párt, akkor amiért egy nappal előbb börtönben ültél, most ugyanazért a húsosfazék mellé kerülsz, és amiért egy nappal előbb kitüntetést kaptál, most ugyanazért felakasz­tanak. A Vaskorban csak őrök és rabok vannak, s minden rendszerváltozáskor e két kaszt megcseré­lődik. A szépséget felváltja a kívánatosság, a művé­szetet a szórakoztatás és lakásberendezési lim-lom. A Vaskor embere amilyen erőszakos, ugyanolyan tehetetlen; mindent szervez, rendez, irányít, de csak kuszaság lesz belőle; minden, amiből építeni akar, kátyúból van. Sohasem fordul a felső hatalom ellen, hiszen nem is ismeri; kipusztításához nem kell vízö­zön: ha feléli lehetőségeit, tönkremegy."

  Szekeres Erzsébet alkotó évtizedei a vaskori eszmeiség idején teljesedtek ki. Művészete alapjait abból az ős tudásból merítette, amelybe, mint az anyanyelvbe természetesen növünk bele, s annak változatos nyelvjárásait is értjük, sőt képesek vagyunk elsajátítani. Ez az ős tudás, a magyar népi kultúra volt. A népművészet alkotásai a teremtő Istennel és a természettel való harmonikus együttélésről tanúskodnak. A népi kultúrában megvalósult a művészetek egysége, a rózsákról nemcsak a népdalok százai énekelnek, kedves virágai a szűcsöknek, takácsoknak, a szövő, hímző falusi asszonyoknak, virágoskertté varázsolják a festett bútorokkal teli kalotaszegi szobákat, stilizált alakjuk megjelenik a református temető fejfáin.

  Az a kultúra, amelybe Szekeres Erzsébet belenőtt, egy valamikori, avagy időtlen Aranykort őrzött meg, minden emberi megpróbáltatással szemben hirdette az élet értelmét. Szekeres Erzsébet azonban belenőtt abba a művészeti hagyatékba is, amelyet a Gödöllői Képzőművészeti Műhely művészei hoztak létre a Bartóki-modell szellemében, a népi kultúra vizuális és szellemi értékeiből teremtett új nemzeti művészeti stílusba. Ezért írtam a meghívó betétlapjára, hogy Szekeres Erzsébet egyik kezét a népművészeti, másik kezét a gödöllői képzőművészeti örökség fogja. Alkotásai ezeknek a művészeti örökségeknek a tudatos alkalmazásáról tanúskodnak.

  Miről is szólnak ezek az alkotások? Égről és Földről, az Ég és a Föld között lecsapó villámokról, az Ég és a Föld között kifeszülő szivárványról, Istenről és az emberekről, a szentekről és a példaképekről, a családról és a hazáról, a mesékről és a történelemről, a sorsokról és az emlékekről. Rövidebben, ahogy kiállításunk címe megfogalmazza: Örökségünkről. Ez a kiállítás bemutatja, hogyan kell ezt az örökséget gazdagítva tovább adni az utánunk jövő nemzedéknek.

  Szekeres Erzsébet életmű kiállításának ihletettebb helyszíne a kecskeméti Cifrapalotánál nem lehetett. 

Forrás:
A Szent István Egyetem lapja

Lyka Károly

Lyka Károly (Pest, 1869. január 4. – Budapest, 1965. április 30.) magyar művészettörténész, kritikus, festő.

Lyka Károly portréja -1925

Magyar művészettörténész (Pest, 1869- Budapest, 1965). 1914-1936 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára, 1921-1922-ben rektora. Újszerű módszerekkel, szociológiai megközelítésben dolgozta fel a XIX-XX. századi magyar művészet történetét. Nagy hatású kritikus és a tudomány népszerűsítője volt. Főbb művei: A táblabíró-világ művészete, 1800-1850, 1922;A művészetek története, 1931; Nemzeti romantika, 1942; Festészetünk a két világháború között (1920-1940, 1956.

Forrás: Magyar Larousse Enciklopédia 2.kötet - 744. oldal

Léphaft Pál karikaturista, újságíró

Születési hely: Nagybecskerek [Zrenjanin, YU]
Születési dátum: 1952

1972-76: az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom szakán végbizonyítványt szerzett. 1977-87: az Újvidéki Televízió magyar hírszerkesztőségének, a Magyar Szó napilapnak az újságírója, 1996 novemberétől szatirikus mellékletének, a Grimasznak a szerkesztője. 1990-97: a Napló c. hetilap állandó munkatársa

és szerkesztőségi tagja. 1992-től a Magyar Nemzet tiszteletdíjas karikaturistája. Az újvidéki Képes Ifjúság 1. karikatúrapályázatának díja; 1978: a Montreali Nemzetközi Karikatúrakiállítás 2. díja; 1979: A gyermekek éve 2. díj, Belgrád; 1987: a Montreali Nemzetközi Karikatúrakiállítás 3. díja; 1997: a Szerbiai Iparművészek és Formatervezők Szövetségének oklevele; 1997: Fórum Képzőművészeti Díj, Újvidék; Karikatúra határok nélkül - különdíj, Budapest; a Szkojei Oszten c. szatirikus lap nemzetközi karikatúrapályázatának különdíja. 1989-től: a Telepi Rádió (politikai kabaré) szerzője és szereplője.

Egyéni kiállítások

1979 • Karikatúrák, Forum Klub, Újvidék
1981 • Ping pong, Verbász • 198? • Homo Bhascodicus, Kavilló
1980-as években több kiállítás, Újvidéki Színház
1995 • Más-világ, Litea, Budapest
1997 • ~ karikatúráinak kiállítása, Móra Ferenc Múzeum, Szeged • Kontra retus, testre szabott portrék, Városi Múzeum, Zenta
1998 • Karikatúrák, Ifjúsági Ház, Petőfi-sziget, Baja.

Irodalom
 
Híd, 1978/9.
Szabad Hét Nap, 1995. december 14.

Könyvei

Ping pong [Szeles Károllyal] Újvidék, 1981
Más-világ, Újvidék, 1995
Kép-mások, portrék kisebb-nagyobb túlzással és jóindulattal, Újvidék, 1997
Végvári panoptikum, Kismagyar vajdasági leltár [Keszég Károllyal], Újvidék, 2000.

Forrás: Balázs-Arth Valéria - Artportál
 

Bemutatkozó: Istók Bernadett

Istók Bernadett szerint „a szépség nem csak a természetben van, a szívünkben is ott él. A világot édenkertté kell tenni, világossá, virágossá és teljessé. A szépség nem tulajdonság, hanem Istenhez való hasonlóság.

A festészet nem lehet öncélú, magamutogatás, mert a művészetnek társadalomformáló hatása van. Remélem a képek felébresztik Önökben a „természetes” utáni vágyat.” Istók Bernadett édenkertjébe feledkezve megérint valami ősi, mély érzés, amit látunk azonnal magával ragad. A szakrális kert nála békés, csendes, harmonikus, az újra megtalált egyensúly kertje. Festészete, technikai tudása biztos alapokon áll. A látvány, amit láttat nehezen kategorizálható nem absztrakt, de mégis az, nem realista, de mégis az, nem csendélet, nem hagyományosan értelmezett tájfestészet, mintha a kép a kereten belül és azon kívül is önálló életre kelne és magával húzna Bernadett belső kertjébe.

Az Éden - Kert virágai

„Egy szubjektív vallomással kell kezdenem, ha Istók Bernadett festményeiről beszélek. Az elmúlt közel húsz évben számtalan festőművésszel és műalkotással szembesült már az ember. Volt olyan, akinek a képi világa, festészete a találkozáskor magával ragadta a fantáziámat, és volt szép számmal olyan, akinek semmilyen hatása nem volt rám, sőt. Istók Bernadett az előbbi alkotók közé tartozik. A látvány szokatlan, izgalmas, magával ragadó. A képek klasszikusak, mégis modernek, absztraktak és mégsem azok. A téma nem szokatlan, de a megoldás zavarba ejt, és az emberbe belehasít a felismerés, amit látunk, az művészet. Letisztult, egyedi és különleges, hagyományokra épülő, de ugyanakkor progresszív alkotóművészet. Higgyék el, semmi túlzás nincs ebben. Istók Bernadett festészete annyira különleges, hogy nem sorolható semmilyen eddig ismert művészeti kategóriába és izmusba, semmilyen klisé és eddig megfogalmazott művészeti nyelv nem alkalmas művészetének verbális megfogalmazására. Egyedisége a nagyszerűsége. Egy éneklő, női szépségében élő, érző virágnyelv festékkel és vásznon alkotva.

Különlegessége az ereje. Alkotásaiból több esetben rendeztek nagysikerű kiállítást: a váci Duna pArt Galériában, 2006-ban a Volksbank központi székházában Budapesten.

Forrás: Művész-világ.hu

Őszi tájkép - Szeifert Imre - festmény

Őszi tájkép

Szeifert Imre - festmény

---

Forrás: Festőművészeti Portál és Közösség