Kolostorok és a művészet

A szerzetesség és a kolostori kultúra minden történeti korszakban szorosan összekapcsolódott az adott időszak művészetével. A középkori kolostorok építészeti kialakítása, és különösen azok épületszobrászati díszítése sok esetben a románkori és gótikus művészet legjelentősebb alkotásai közé tartoznak.

A magyarországi szerzetesi építészet ilyen alkotásai közé sorolhatjuk a Nyugat- és Észak-Dunántúl kolostortemplomainak egy jelentős csoportját. Ezek közé az emlékek közé tartozik egyértelműen a Pannonhalmi bencés apátság temploma, különösen annak 13. századi részletei, valamint a templom 15. századi késő gótikus boltozatai. Ugyancsak a gótikus stílus nagyon jó állapotban megmaradt emléke a kolostor kerengője.

Templomépítészeti szempontból mindegyik középkori kolostortemplom fontos adalék a hazai építészet fejlődéséhez, de néhány ezen a területen található emlék mindenképpen külön is említést érdemel, elsősorban azért, mert olyan épségben maradtak meg, ami alig jellemző a hazai emlékekre. Ilyen a tihanyi apátság 11. századi altemploma, a jáki, lébényi, türjei és zsámbéki kolostortemplomok, vagy a romjaiban is jelentős építőművészeti jelentést hordozó vértesszentkereszti templom.

Az épületszobrászati díszítések közül nemcsak a régióban, hanem az egész középkori magyar emlékanyagot figyelembe véve kiemelkedik a Jáki apátsági templom, különösen annak nyugati kapuzata és az apostolszobrok. Hasonló művészeti jelentőséggel bír a pannonhalmi Porta Speciosa, és a nagyon kis számban megmaradt középkori falfestészeti emlékek egy része is kolostortemplomokhoz kapcsolódik (Ják, Türje).

Az építészeti, szobrászati és festészeti emlékek mellett vannak a régióban olyan szerzetesi emlékek is, amelyek egy-egy speciális épületrész szempontjából kiemelkedő jelentőségűek. A soproni ferences kolostortemplom önmagában is a hazai koldulórendi építészet kiemelkedő emléke, de emellett megmaradt gótikus káptalanterme mind a téralakítás, mind az épületszobrászati díszítés szempontjából külön említést érdemel.

A Nyugat- és Észak-Dunántúl kolostori örökségének másik művészeti szempontból kiemelkedő emlékcsoportja kétségkívül a barokk stílushoz kapcsolódik. A pesti egyetemi templom, az esztergomi jezsuita templom, a szentgotthárdi és a zirci ciszter apátságok templomai mind-mind a hazai barokk építészet kiemelkedő példái, amelyek építészeti kialakításukban, részletmegoldásaikban kiemelkednek a nagyszámú hazai barokk templomépület közül.

Ugyanez érvényes a kolostorok egyes részleteire is, különösen a barokk kolostortemplomok gazdagon faragott belső berendezéseire, orgonáikra, faragott oltáraikra, vagy egyes kolostorok egyedi könyvtárberendezéseire. A templomok belső díszítésén a magyarországi barokk művészetben kiemelkedő jelentőséget játszó művészek dolgoztak, közülük is külön említést érdemel Franz Anton Maulbertsch munkássága, aki a közép-európai barokk festészet meghatározó egyénisége volt.

A gazdag barokk emlékanyag hatása mindvégig meghatározó a szerzetességhez kapcsolódó művészeti alkotásokban. Ebből a szempontból különösen érdekes a 20. századi modern magyar építészeti emlékek első alkotásaival párhuzamosan megszületett neobarokk épületek (pl. budai ciszter gimnázium és Szt. Imre templom) megjelenése.

A kolostorokhoz kapcsolódó művészeti alkotások egy része ma múzeumi gyűjteményekben található meg. Középkori kolostoraink belső díszítésének, oltárképeinek jelentős része elpusztult a török korban, a megmaradt emlékek egyik csoportja az Esztergomi Keresztény Múzeum kiemelkedő fontosságú gyűjteményében található meg.

A Keresztény Múzeum mellett több olyan egyházi gyűjtemény is van a kolostorút területén, amely kolostorokhoz kapcsolódó művészeti emlékeket mutat be, illetve olyan alkotásokat, amelyek ezekbe a gyűjteményekbe adományként kerültek. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a Pannonhalmi bencés apátság gyűjteménye, de fontos egyházművészeti alkotások találhatóak a győri egyházmegyei gyűjteményben, vagy a vasvári domonkos rendtörténeti gyűjteményben is.

Forrás: KOLOSTORÚT