Görög mítoszok IV.

b) Arra vonatkozólag, hogy ki volt az anyja Dionűszosznak, aki ugyancsak Zeusz fia volt, többféle feltevés van. Egyesek szerint Démétervagy Íó, mások szerint Dioné vagy Perszephoné, akivel Zeusz kígyó alakban hált együtt; némelyek szerint viszont Léthé. c) Az általában elfogadott verzió azonban a következő: Zeusz halandónak álcázta magát, és titokban szerelmi viszonyt folytatott Szemelével ("Hold"), a thébai Kadmosz király leányával. A féltékeny Héra azonban öreg szomszédnéninek álcázta magát, és azt tanácsolta Szemelének -- aki már a hatodik hónapban volt --, hogy kérje meg titokzatos szeretőjét: ne áltassa tovább, hanem fedje fel igazi alakját és természetét. Honnan tudhatja, hogy nem valami szörnyeteg? Szemelé megfogadta Héra tanácsát, s mikor Zeusz visszautasította kérését, nem volt hajlandó többé az ágyába feküdni. Zeusz erre mérgében mennydörgés és villámlás formájában mutatkozott meg, és Szemelé belepusztult. Hathónapos magzatát azonban Hermész megmentette:bevarrta Zeusz ágyékába, hogy ott fejlődjék még három hónapig. Mikor elérkezett az ideje, Zeusz világra is hozta Dionűszoszt, akinek a neve azt jelenti, hogy "a kétszer született" vagy "a kettős ajtó gyermeke".
1. Zeusz erőszakos szerelmi hódításai valószínűleg arra vonatkoznak, hogy a hellének elfoglalták az istennő ősi szentélyeit -- például a Külléné-hegyit --, házasságai pedig arra a régi szokásra, hogy a tölgyfakultusz szent királyainak a "Zeusz" melléknevet adományozták. Hermész, Zeusz Maiaval (ez a Föld-istennő banya alakjának mellékneve volt) való együtt hálásából született fia, eredetileg nem isten volt, hanem egy phallikus oszlop vagy kőrakás totemisztikus ereje. Ilyen oszlopok körül jártak az istennő tiszteletére orgiasztikus táncokat.
2. Apollón isteni voltának egyik alkotó eleme egy jóstehetséggel megáldott egér lehetett -- Apollón Szmintheusz ("egér-Apollón") legkorábbi melléknevei közt szerepel --, amelytől a Nagy Istennő egyik szentélyében kértek tanácsot. Talán ez a magyarázata, miért sz

3. A buja fürj volt a szent madara Artemisznek, aki eredetileg orgiasztikus istennő volt. Az a mese, hogy Délosz, ahol Apollón született, addig úszó sziget volt, annak a feljegyzésnek a félreértésén alapulhat, hogy sikerült hivatalosan megállapítani az isten születési helyét. Homérosz ugyanis (Iliász IV. 101.) Lükégenésznek, "Lükiában születettnek" nevezi; az ephosziak viszont azzal dicsekedtek, hogy Epheszosz közelében, Ortügiában született (Tacitus: Annales III. 61.). Ugyanakkor a boiótiai tegüraiak és az attikai zoszteriek is azt állították, hogy az ő városuk szülötte (Sztephanosz Büzantinosz: Tegüra).
4. Dionűszosz eleinte valószínűleg egy szent király volt, akit az istennő hét hónappal a téli napforduló után rituálisan halálra sújtott egy villámmal, papnői meg fölfalták. Ezzel magyarázható, hogy hol Diónét, a tölgyistennőt, hol Íót és Démétért, a gabonaistennőket, hol meg Perszephonét , a halál istennőjét tartják az anyjának. Amikor Plutarkhosz "Dionűszosznak, a Léthé ("feledés") fiának nevezi, arra céloz, hogy később a bor isteneként szerepelt.
5. Kadmosz leányának, Szemelének a története valószínűleg a bioiótiai hellének ama sommás intézkedésére vonatkozik, amellyel véget vetettek a királyok hagyományos feláldozásának. Az olümposzi Zeusz megmutatja hatalmát, oltalmába veszi a halálraitélt királyt, és az istennőt elpusztítja saját villámával. Dionűszosz azáltal, hogy halhatatlan apja újraszülte, maga is halhatatlanná válik. Szemeléhez Athénban a Lénaia, a Tomboló Nők ünnepe alkalmából imádkoztak. Kilenc darabra vágtak egy Dionűszoszt jelképező egyéves bikát, és feláldozták a tiszteletére: egy darab húst elégettek, a többi nyolcat nyersen megették a hódolói. A Szemelé nevet rendszerint a Szelené ("Hold") egyik változataként értelmezik, és az ilyen lakomákon részt vevő orgiasztikus Hold-papnők hagyományos száma kilenc volt. Kilenc ilyen papnő táncolja körül a szent királyt egy koguli barlangfestményen, és ugyancsak kilenc ölte meg és falta fel Doli Szent Sámson tanítványát a középkorban.
Forrás: Robert Graves: A görög mítoszok 1. kötet (73-77.oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 1981
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése