MI AZ ISZLÁM?
Maga az iszlám arab szó, s jelentése: Allah akaratába való belenyugvás. Szülőföldje az Arab-félsziget, a jelenlegi Szaúd-Arábia.
Hedzsászban, Mekka városában született Mohamed próféta (sz.a.wa sz.), akit az Iszlám a p
róféták pecsétjének tekint. Isteni küldetését negyvenéves kora után kezdte el, Gábriel arkangyal által közvetített sugallatra.
A Prófétát megelőző időkben ezen a vidéken a "Dzsahilijja" kora volt, a teljes pogányság és a kezdetleges törzsi erkölcsök kora.
Dívott a vérbosszú, az újszülött lánygyermekek élve eltemetése a homokban. Erkölcsi zsinórmérce a "murua" volt, ami egyfajta kezdetleges etikai kódex a beduin törzsek számára.
A nincsteleneket, az árvákat kihasználták és elnyomták.
Ezekhez képest, az Iszlám gyökeresen újat hozott.
Egyébként az Iszlám, a muszlimok szerint nem új vallás, hanem folytatása az Isten által elsőként megteremtett Ádám művének, mely átível Ábrahámon, Mózesen, Jézuson és a többi Ószövetségi prófétán.
Mohamed próféta (Isten áldása legyen rajta) csupán kiteljesítette és befejezte Isten Igéjét, melynek egy részét az emberek megváltoztattak.
Mohamed a mekkai arisztokrácia üldözése elől elmenekült Jathrib városába, melynek új neve lett Medinat al Nabi, azaz a próféta városa.
Ebből lett Medina városának neve.
Innen (622) számítják a muszlimok- a Hidzsrától való -időszámításukat.
630-ra az Arab-félsziget túlnyomó része már az iszlámvallást követte.
A történelemből tudjuk, hogy közel száz év alatt meghódította az akkor ismert világ közel felét. Itt nem célom történelmi tanulmányt írni az Iszlám előretöréséről.
Az Iszlám öt pillére, melyet a muszlimok számára kötelező:
-
Az Egyetlen, örökkévaló Istenben (arabul Allah) való hit, és hit a Koránban említett prófétákban, melynek pecsétje Mohamed.
-
A credó, azaz hitvallás így hangzik: "Nincsenek istenek, kivéve Allah és Mohamed az Ő prófétája." Arabul: La ilaha illallah, wa ashadu Mohamed raszul Allah."
-
Ez a credo jelenti a túlvilágba vetett hitet, a Szent Könyvek elismerését (Tóra, Zsoltárok, Újszövetség), melyeket Isten küldött az emberiségnek, prófétáin keresztül.
-
Hit az összes prófétában, itt kiemelt szerepet játszik Ábrahám, Mózes, Noé, Jézus (akit szeplőtelen fogantatása után szült meg Mária) és az utolsó, aki kiterjesztette és megtisztította az Igét, Mohamed.
- A napi, meghatározott időben történő ima Istenhez.
______________________________________________________________________
AZ ISZLÁM VALLÁS ÖT PILLÉRE
Ahogy a kereszténység alapja a tíz parancsolat, úgy az Iszlám öt pilléren nyugszik.
1. Siháda, azaz hiteskü. Minden muszlim felesküszik és esküjében kitart abban, hogy nincs más Isten, Allah és Mohamed az Ő prófétája. Ez az eskü az egyistenhitre és az egyistent hirdető prófétákra, akik sorát Mohamed zárta.
2. Szálát, azaz ima. A hívok kötelessége a napi öt ima, mellyel állandó kapcsolat teremtődik köztük és Isten között, valamint erősödik az egymás közötti kötelék térbeli eltolódástól függetlenül. A napi öt imaalkalom: hajnali, déli, délutáni, naplementi és esti ima, mely elvégezhető egyénileg, vagy csoportosan, azonban a pénteki kongregáció imája a mecsetekben mindig csoportos.
3. Zakat, azaz anyagi hozzájárulás. Minden muszlim jövedelmének 2,5%-át be kell fizetni a zakat alapba, melynek felhasználása az Iszlámban szabályozott. A zakat nyolcféle célra fordítható, melyekben az Iszlám adminisztrációs, szociális és vallási rendszerének finanszírozása a közös vonás. Zakat fizetésére csak az kötelezhető, aki rendelkezik saját megélhetésén felül osztható jövedelemmel.
4. Ramadan, azaz böjt. A hívok az erre kijelölt időszakban, Ramadan havában a teljes holdhónap ideje alatt napkeltétől napnyugtáig böjtölni kötelesek. A hívő a böjt ideje alatt nem ehet, nem ihat, nem dohányozhat és szexuális életet nem élhet. A böjttel leszünk urak saját vágyaink felett és bizonyítjuk, hogy mi magunk vagyunk és nem érzékeink, vágyaink azok, melyek a mi alkotóink. A lélek és hit erősítésének időszaka ez, melyben a gazdag egy hónapig ugyanúgy éhezik, mint a szegény egész éven át. A böjttel testünk megtisztul és ahogy a természet is egy ciklikusságot követ, melyben az évszakok váltakozásával évről évre megújul, a böjt végeztével testünk is új életet kezd, új tavaszra ébred. A böjt nem kötelező az azt teljesíteni nem tudó beteg, vagy utazó számára, azonban ha fennáll az újrateljesítés lehetősége, akkor azt be kell pótolni. Aki pedig a pótlásra is képtelen, az szegények számára juttatott élelemmel megválthatja magát, azonban ez csupán a vallásban megtűrt és nem bevett magatartás. Ramadán havára időzíteni üzleti és egyéb tárgyalásokat olyan, mintha a keresztény világban valaki a karácsonyi és újévi ünnepeket venné célba hasonló okból, ezért amellett, hogy hatékony tárgyalás ebben az időszakban nem várható, illetlen az ilyenkori jelentkezés. Megtiszteltetés, ha ilyenkor nem muszlim látogatót vacsorára hívnak.
5. Hadzs, azaz zarándoklat. Minden hívőnek törekednie kell arra, hogy egy életben legalább egyszer, ha arra mód és lehetőség nyílik, eljusson Mekkába, az egyistenhit kiindulásának színhelyére. Ugyanis Mekka az a hely, ahol minden próféták ősatyja, Ábrahám próféta fiával, Iszmáellel a világon elsőként az egyisten tiszteletére szentélyt építettek. E szentély sarokköve Kába köve, melyet Allah zárókőnek adott le a Rá való emlékezés jegyében. A mekkai szentély Ábrahám óta időről időre átélte a vallástorzulás történelmi vonulatait, bálványokkal, emberi torzításokkal dúsult, melyek az ezerévek folyamán mondanivalóban teljesen eltávolodtak az ábrahámi küldetéstől, az egyenestől. Mohamed próféta eljövetele és a bálványok, torz istenségek, hiedelmek eltiprása, kitiltása általa nem egy új hit eljövetelét jelenti az emberiség számára, hanem az ábrahámi egyenes visszaállítását, melyen annyi próféta fáradozott. Mekka a hely, ahol a hit és sorsközösség felvállalásával minden muszlim felelős esküt tesz arra, hogy élete, vagyona és lehetőségei a Mohamed próféta által visszaállított ábrahámi egyenes küldetés továbbvitelét szolgálja.
>> Zarándoklat a Mekkába, Pontos útmutató leendő zarándokok számára
A Mekkai Nagymecset
______________________________________________________________________
AZ ISZLÁMBAN KÖVETENDŐ SZOKÁSOK
I. IMA
Minden imát rituális mosdás vezet be. A bemosakodáshoz csak egészséges, tiszta víz használható. Nem alkalmas a poshadt, állott víz és az sem, amelybe valamely ragadozó akár kutya beleivott. A rituális mosdás a kézfejek megmosásával kezdődik, majd mindig a jobb oldali testrészeket elsőként véve a karok könyékig, a száj, a garat, az orrüreg, az arc, a fül, fej, majd a lábak bokáig megmosásával folytatódik.
Amennyiben a hívő nem szennyeződik a következő imáig, nem kell újból bemosakodnia. Újbóli bemosakodás szükséges a következő esetekben:
- minden természetes piszok felrakódásakor, izzadáskor,
- ha a szervezetből gázok távoznak
- nő érintését követően
- ébredés után
- zarándoklat és házasságkötés előtt.
Vizelés után előírt a húgycső kiürítése /papír zsebkendő/ és a nemi szervek megmosása, bélsár ürítés után pedig a végbél megmosása. Nem elegendő a bemosakodás, hanem fürdés szükséges nagyobb mérvű szennyeződéskor, az iszlám vallás felvétele előtt és a nemi életet követően.
Amennyiben nincs víz a bemosakodáshoz, úgy az sivatagi körülmények között a homokdűnék tetejéről származó homokkal is elvégezhető.
Az ima testileg megtisztult és teljesen kikapcsolt, átadott állapotban végezhető, ezért annak mások általi megtekintéséhez a hívők engedélye szükséges. Amennyiben a kérés nem vált ki szíves invitálást, úgy annak teljesítését nem szabad erőltetni. Ha az ima megtekinthető, akkor a mecsetbe való belépéskor a lábbelit le kell venni, és ha más hellyel nem kínálják a látogatót, akkor az utolsó sorban kell helyet foglalni és az imát csendben végigülni. Koránt csak muszlim vegyen kézbe.
Az imára felállás a közösségben kivívott tisztelet, rang és nem a világi hatalom alapján történi. Az első sorban csak az arra érdemesültek találhatóak. A nők vagy a férfiak mögött, vagy a számukra elkülönített helyen imádkoznak és akár látogatók, akár imádkozók, csak fedett testtel jelenhetnek meg. Ennek megfelelően úgy kell öltözni, hogy a testből csak az arc hajjal még nem borított része, a kézfejek és a lábfejek látszódhatnak ki. A nők festett hajjal, parókával, lakkozott körmökkel, kozmetikumokkal kikenve és illatszerekkel bekenve nem léphetnek be, viszont viselhetik ékszereiket. A férfiak viselete szintén egész testet borító, azonban nem feltétel a felfedő hordása. Férfin az Iszlám nem nézi jó szemmel az arany ékszerek, ill. az aranyból készült használati tárgyak és selyem hordását, a megjelenésnek az egyszerűséget kell tükröznie. Mecsetből kilépéskor szokás az alamizsnaadás az arra rászorulóknak és az áldáskérés az imában résztvevők számára.
II. AZ ISZLÁM ÜNNEPEI
Az Iszlámban két jelentősebb ünnep van, az egyik a Ramadán havi böjtöt követő Eid-el-fitr, a másik a zarándoklat idejére eső áldozati ünnep, az Eid-el-adha.
Eid-el-fitr
A böjti holdhónapot követő első hajnalon a hívok imára gyűlnek össze, áldást kérnek böjtjükre és megújult testükben, hitben megerősödött lelkükben az új élet megindulására. Még az ima előtt a rászorulók között csak erre az alkalomra szóló alamizsnát, legtöbbször élelmiszert osztanak szét, hogy mindenki képes legyen az imát követően a böjt lezárására, az étkezésre. A családok állatot vágnak, legtöbbször birkát, melyből szokás mások számára is juttatni. Az ilyen kóstolót nem illik visszautasítani, mint ahogy nem illik semmilyen meghívásnak ellent mondani. Az Eid-el-fitr három napos ünnep, melyben gyakran váltják egymást a látogatások.
Eid-el-adha
Zarándoklat időszakában a hívők megemlékeznek arról, hogy Ábrahám próféta feláldozta elsőszülött fiát Iszmáelt az Úr kívánságára, akit az Úr angyala az élet számára visszaadott. Ekkor a muszlimok állatáldozatot mutatnak be, melyet ugyanúgy, mint az előzőekben közös reggeli ima vezet be. Az Eid-el-adha két napig tart, legtöbbször birkavágással és ennek elfogyasztásával zajlódik az ünnep.
Nem tartozik az ünnepek sorába, hanem csak a megemlékezések között tartja számon az Iszlám Mohamed próféta születését és mennybemenetelét.
III. AZ ISZLÁMON BELÜLI HIERARCHIA
Mohamed próféta halálával a négy helyes úton vezérelt kalifa lépett örökébe, sorrendben Abu Bakr, Omar ben Khattab, Osman ben Affan és Ali ben Abu Talib. A prófécia földi helytartósága, azaz a kalifátus intézménye ellentéteket hozott az Iszlámon belül. Voltak, akik elegendőnek tartották a kalifátushoz azt, hogy a próféta hagyományait, tehát a szunnát követő legyen örököse a földi helytartóságnak, ezek a szunniták, de voltak olyanok is, akik azt is megkövetelték, hogy a kalifa vérségi származásban álljon a prófétával, tehát annak síájába tartozzon, ők a síták. Ezzel az Iszlám történelmében megkezdődött a feldarabolódás, ami sohasem vallási alapon történt, hanem a vallás szervezeti rendjének földi képviselete és vezetése bázisán. Attól függően, hogy az Iszlám mely korokban mely népekhez ért el és azok mikor váltak dominánsá gazdasági és katonai szempontból az Iszlám nemzetközösségen belül, aszerint lettek mindig más birodalmak, dinasztiák, vagy hadvezérek a kalifátusi cím hordozói. Volt olyan, hogy egy időben több kalifa is uralkodott, felaprózva ezzel az Iszlám nemzeteket. Látható azonban, hogy ezzel a kalifátusi cím tartalmilag teljesen átalakult és például az Oszmán török birodalom esetében már teljesen világi hatalomhoz kötődött és mást jelentett, mint a próféta, vagy az őt követő négy első kalifa idején.
Mivel a kalifátusok kialakulásával az adott korhoz és helyhez kötődő Iszlám vallási és kultúrcentrumok is kialakultak, melyek kialakították saját iskoláikat, az Iszlám többközpontúságához vezettek, melynek hatása ma is érezhető. A mekkai, kairói, damaszkuszi, bagdadi, marakesi, teheráni, isztambuli, taskenti, stb. Fénykorokba a mai napig visszavágyódnak a helyi lakósság szívei, emiatt az Iszlámban nem jelölhető meg egy központ, melyet egy helységnév jelöl, hanem a többközpontúság mellet az egyetlen közös vonás az egy-Koránúság, mely egybeolvasztja a Föld több, mint egymilliárd muszlimját. Az Iszlám hitelvei szerint a muszlimok együttműködő csoportját Közösségnek kell nevezni, az egyház, mint elnevezés muszlimokra nem alkalmazható. A Közösség vezetője a sejk, akinek Őeminenciája megszólítás jár. A sejket szerény megjelenése ellenére tisztelet illeti meg, mert ot a muszlimok közössége tudása, emberközelsége, becsületessége és a világi hatalomtól való távolmaradása miatt vezetőjének választotta. A sejk minden intim, titkos, vagy akár közösségi kérdésben beavatott személy. A vallási értelemben vett sejk nem tévesztendő össze a világi hatalomban élenjáró olajsejkekkel. Mufti az a vallási elöljáró, akihez a hívek vallási rendelkezések, elrendelések kibocsátása miatt fordulnak. Imaalkalmakkor az előimádkozó szerepét az imám tölti be, az imára szólító pedig a müezzin. A síta Iszlámot követő országokban az imám a világi és Iszlám hatalom birtokosaként értelmezendő.
A fentiek figyelembevételével a tiszta Iszlámon belül, sem különböző Iszlám központok között, sem a vallási tisztségek között nem létezik hierarchia. Az ember helyét a sorban tisztasága, tudása, becsületessége, munkavégzése, belső békéje erkölcsössége, valamint hitbéli ereje határozza meg és ezen erényeknek való megfelelés mind hosszútávú befektetés, ami sok lemondással jár, ezért a hierarchia rendjében nem az elnevezések hanem a közmegítélés dönt. Egy alacsony rangú, de tiszta és egyenes vallási képviselő a hierarchiában kerülhet egy magas rangú mufti fölé, ha az fölé tud nőni. Mivel az Iszlám társadalmában mindenki átlátható, mert egy teljesen átjárható társadalom, ezért az egyes emberek erényei, vagy hibái rövid idő alatt köztudottá válnak. A mai világban egyes Iszlám szervezetek vezetői is sejkeknek hívattatják magukat, de különbséget kell tenni aszerint, hogy e szervezetek valóban a muszlimok közössége szervezésében jött e létre, vagy pedig felülről, ill. oldalról létrehozott, a hatalomban való részvételt megcélzó, manipulált intézmények. Itt valóban beszélhetünk hiererchiáról, azonban ez vallási szempontból nem értelmezhető.
IV. AZ ISZLÁM ÉS A CSALÁD
A muszlim társadalom építőköve a család. A család itt nem férj, feleség, gyermek közössége, hanem egy sokkal bővebb kategória, amelynek szerves együttműködése nem enged elveszni egy családtagot sem, ellenben az ebből való kitaszítottság egyenlő az egyén társadalmi megsemmisülésével.
Férfi-nő viszony, házasság
Az Iszlámban Allah után a nő az, mely a hívő férfi számára a tisztelet és megbecsülés kedvezményezettje. A vallási előírások sok esetben szöges ellentétben állnak egyes országok helyi hagyományaival, az Iszlámtól távoli kultúrákban teljes értelmezési káoszt okoz. Egy vallási törvény sem tesz különbséget a férfi és nő jogai között, nem alázza meg a nőt és nem helyezi a férfit a nő, mint használati tárgy pozíciójába. Ha ez a jelenség mégis előfordul, akkor ez nem vallási alapon létezik, ahogy a világ más kultúráiban is megtalálható.
A muszlim párkapcsolat nem jöhet létre atyai, vagy egyéb kényszer hatására. Csak akkor legalizálható, ha a nő és férfi szabad akaratukból is úgy akarják. A házasság egyrészt két ember dolga, azok szereteten alapuló kapcsolata, másrészt e két emberből egy további nemzedék sarjadzik, ezért a házasság a leszármazás törvényes formája, amely a mögöttes család szempontjából sem lehet közömbös. A házassághoz azonban a szerelmen túl anyagi feltételek biztosítása is szükséges, mert a család fenntartása csak így biztosítható. E feltételeknek való megfelelésben minden házasulandó fél az önnön, ill. saját családi hátterére alapoz. Mely feltételek ezek?
1. Mahr, azaz hozomány. A hozományt a vőlegény adja, és a menyasszony kapja. Tévhit az, hogy a menyasszony apjának valami is járna ebből. A hozomány tulajdonjoga a nő számára a házasságon belül is fennmarad, ebből a férjnek semmi követelése nem lehet. A hozomány nagyságrendje változó, de mértéke garanciát jelent a házasság időtállóságára. Ha teljes a bizalom, nem előírás a nagy letét, de ha bármely bizalmatlanságra okot adó tényező fennáll, akkor a mérték annyi pénz, arany, vagy más vagyontárgy, mellyel a nő, ha házassága kisiklik, és váláshoz vezet, új életet tud kezdeni. Emiatt a nő számára a hozomány egy biztonsági alap, melynek mértékét még a szerelem pillanataiban állapítják meg, így nem kell esetlegesen váláskor a harag hatása alatt évekig pereskedni. Mivel az Iszlámban nincsenek szentségek, a házasság sem az. Itt a házasság ember és ember között létrejött szerződés és e szerződésben természetesen a hozomány mértéke is helyet kap. A szerződést a család és tanuk jelenlétében a sejk hitelesíti kézjegyével. Ameddig a menyasszony az apai házban nevelkedett, tisztességéért és neveltetéséért az atya volt a felelős. A házasság megkötésekor e felelősség mind a férjre száll át. Emiatt a házassági szerződés e felelősség átruházásáról is szól, így atya, vagy nevelő hozzájárulása nélkül nem köthető. Ez alól csak özvegy és elvált asszonyok kivétlek.
2. Szukna, azaz lakhatás. A férjnek, felesége számára lakhatást biztosítani köteles. Megállapodás kérdése, hogy válás esetén e kötelessége továbbra is fennmarad-e, vagy sem, de ez is mindenképpen tárgyát kell képezze a házassági szerződésnek.
3. Kszwa, azaz öltöztetés. A férj feleségét, ha anyagi lehetőségei megengedik, legalább középszinten és évi két alkalommal teljes ruházattal ellátni köteles. E szerződési pont rengeteg kompromisszumot és megértést igényel mindkét fél részéről.
4. Étkeztetés. A férj családját legalább középszinten élelemmel ellátni köteles.
5. Tadzshíz, azaz bútorok biztosítása. Ez már a menyasszony, ill. az ő családjának a dolga.
Még számos feltétel képezheti tárgyát a házassági szerződésnek, ez mind a családok közötti kapcsolat függvénye. Egy azonban általános: a férjnek mindazt a kötelességet fell kell vállalnia ami egy család létbiztonságát megteremti, a nőnek pedig a család belső békéjének, a belső kohézió megőrzésének fenntartása az elsőrendű feladata. Nem a vallási feltételek között szerepel az, hogy a nő mennyire elzárt a környezettől, így vállalhat-e munkát, vagy sem, az utcán a férj mögött jár-e, vagy sem, stb.
Mivel a nő házasságkötésekor a férj külső-belső "öltözéke" és viszont, egymás legprivátabb szféráit képezik, ezért illetlenség nővel kezet fogni, látogatáskor számára virágot vinni, vagy keresni az alkalmat férfi vendégnek a nővel való találkozásra. Csak a legbensőbb ismeretség után nyílik lehetőség egyáltalán a feleség hogylétéről érdeklődni.
Az Iszlámban a feleséggel folytatott szexuális élet nem csupán a gyermekek nemzését célozza, hanem egymás természetes vágyainak kielégítését is. Azonban az ilyen együttlétkor minden testrész csak arra használható amire való, kiferdült, perverz szokások tiltottak, az erre való kényszerítés bármely részről bűn és okot szolgáltat a váláshoz. Házaspárok kölcsönösen látogatják egymást, azonban a férfiak és a nők egymástól elkülönülve múlatják az időt.
Lakodalmi meghíváskor is él ez a szabály és illetlenség ilyenkor a menyasszony "meglesése". A lakodalmak általában többnapos ünnepek és jelentősen áthatottak helyi szokásokkal, melyeknek nincs vallási alapja. Közös bennük az evés-ivás és a jókedv.
Az Iszlám esküvői szertartás a Korán olvasásából, aláírásából, végül a Korán első szurájának, a Fátiha szurának recitálásából áll.
A többnejűség
Az Iszlám vallás lehetővé teszi férfi számára, hogy egynél több, de legfeljebb négy felesége legyen. A többnejűség az Iszlám előtti korokban teljesen természetes volt, azonban annak erkölcsi korlátok közé szorítása nem történt meg. Olvashatjuk akár a Bibliát is, melyben Salamon és Dávid király többszáz feleséggel bírtak. Az Iszlám eljövetelével a többnejűség egyrészt erkölcsi korlátok közé került, másrészt a feleségek létszámbeli korlátozása is megtörtént, ami első hallásra furcsának tűnő dolog, de ha ismerjük az Iszlám előtti állapotokat, akkor hatalmas lépés volt. Hipokrácia lenne feltételezni azt, hogy a mai monogám házasságot valló társadalmakban a többnejűség nem létezik. Igenis van, csak más elnevezés alatt fut, pl. Szeretőtartás, irodai házastárs, stb., azonban ezek a kapcsolatok teljesen rendezetlenek, áttekinthetetlenek, az ezekből származó gyermek sorsa, vagy örökösödési kérdések törvényesen nehezen kezelhetők. A Korán értelmezése szerint a feleségek száma lehet kettő, három, vagy négy, de ha nem tudtok egyenlőséget tartani házastársaitok között, akkor csak egy. Egy későbbi szakaszban azt találjuk, hogy sohasem tudtok egyenlőséget tartani házastársaitok között, még ha vigyáztok sem. Ezért el kell oszlatni azt a tévhitet, hogy az Iszlámban a többnejűség előírás. Egyáltalán nem az, sőt éppen súrolja a megtűrt és a már bűn kategóriájának határát. Azonban létezhetnek az életben olyan szituációk, melyekben a többnejűség jelenti a még elfogadható legerényesebb megoldást.
A statisztikák szerint a nők születési aránya valamivel meghaladja a férfiakét, azonkívül a férfiak halandósága is nagyobb. Ezt a tényt még tetézik a háborúk, melyek a történelemben átmenetileg egyes falvak, települése elférfiatlanodásához vezettek. Az Iszlám nem tagadja a szexuális igények kielégítésének szükségességét és a nemek arányának ilyen túlzott megváltozása rengeteg olyan kapcsolatot eredményez, melyben minden fél vesztes. Szaporodik a csonkacsaládok száma, ahol a gyermekek anélkül nőnek fel, hogy valaha is látták volna apjukat, nem érezhették sohasem a teljes családban meglévő kiegyensúlyozottságot, harmóniát. A háborúkat követő években nezedékek nőhetnek fel család hiányában a talajtalanság érzésével, amely az egész társadalom erkölcsi romlásához, zülléséhez vezet. A kérdés ilyenkor úgy vetődik fel: miért nem tartozhat mindenki egy szabályos családhoz? Miért nem mondhatja minden gyermek, hogy van apám, aki felelősséggel tartozik értem?
Vagy tán a nihil jobb és a gyökértelenség?
Létezhetnek háborúhoz nem kötődő lehetőségek is. Ilyen például, ha az asszony a házasság ideje alatt megtébolyodik, vagy nem tud gyermeket szülni. Senkitől sem tagadható meg a boldog házastársi együttlét, vagy a gyermek, amely egy házasság értelmét kell adja. Ekkor elítélendő az, aki válással oldja meg a fennálló helyzetet, hiszen a férj, akármi is történt, felelőséggel tartozik társával szemben, akivel egy életre szóló együttlétre kötelezte magát.
A többnejűség nem lehet öncélú, nem szolgálhat alapjául csupán a szexualitás és nem lehet eszközként alkalmazni egyik feleség másikra való "becserélésére". A többnejűséghez a férj akarata mellet a már meglévő házastárs hozzájárulása és megértése is szükséges. A férjnek pedig biztosítani kell a teljes egyenlőséget házastársai között, a kivételezettség kizárt. A fentiekből is látszik, hogy a többnejűség csak kivételes esetekben fordulhat elő vallási alapon. Mind anyagilag, mind erkölcsi tisztaságban átlagfelettinek kell lenni ahhoz, hogy egyrészt a több nej eltartása biztosított legyen, másrészt akárki is szüli meg, de minden asszony büszke legyen arra, hogy férje erényei egy szélesebb körben öröklődhetnek tovább.
Az Iszlám házasság intézménye egyben rugalmas és szabályozott. A házasság változatai rengeteg formációt tesznek lehetővé, de bármely megoldás is szülessék a család szent és sérthetetlen. Aki mindezen engedmények mellet házastársát megcsalja az saját és párja leszármazását árulja el, tehát áruló és az áruló büntetése nem különbözik azoktól, aki népét és hazáját árulja el.
Válás
A válás az Iszlám szerint elfogadott, azonban rendkívül egyszerű volta ellenére is nagyon kevés esetben fordul elő. Válásig csak abban az esetben juthatnak el a felek, ha már a család képviselőinek minden békítő szándéka sikertelen.
A válás a férj joga és annyiból áll, hogy a férj feleségének háromszor egymásután bekövetkező menstruációját követően kijelenti, hogy : elválok tőled. A kijelentések között a férj nem élhet házaséletet feleségével, de ha mégis megteszi, akkor a válás nem törvényesíthető. Ha csak két menstruációs időszak után hangzik el a válás kijelentése, akkor még a válás visszavonható, de ha harmadszor is elhangzik, akkor az a feleség a férj számára tiltott lesz, hiába gondolja meg magát, felségül ugyanazt az asszonyt már nem veheti, csak abban az esetben, ha az asszony egy újabb ezt követő házassága is válással végződik. A válás kimondásával minden olyan ígérvény, mely erre az esetre a házassági szerződésben szerepel, a férj számára kötelezővé válik. Az asszony is kezdeményezheti a válást de ő maga azt ki nem mondhatja. Ez a fogalom magyarul kibújás, azaz az asszony, vagy képviselője rábeszéli a férjet a válás kimondására. Ha a férj nem hajlandó ennek eleget tenni, akkor még mindig van egy megoldás: a sejk. A sejknek sincs ugyanakkor elválasztási joga, ellenben mérlegelheti a házasfelek között dúló ellentéteket és belátása szerint érvénytelenítheti a házassági szerződést. Természetesen, ha a házasság a férj alkalmatlansága - akár testi, szellemi, erkölcsi, vagy hitbéli miatt romlik meg, az asszony megkapja mindazt a jogi segédletet, mellyel problémáját orvosolni tudja. Ha a férj minden előzetes értesítés nélkül eltűnik, akkor az asszonynak jogában áll négy hónap /egyes helyeken fél év/ várakozás után újból férjhez menni.
Szülő-gyermek viszony
A gyermeknek mindenkor meg kell adni szülei számára a kellő tiszteletet. Egy muszlim családon belül kortól és tapasztalattól függően a legidősebb főnek jut a legtiszteletreméltóbb szerep. Az idősebb mondandójába fiatalabbnak belevágni nem illik, a fiatalabbaknak kötelessége kiszolgálni az idősebbeket. Iszlám országokban nem létezik a szociális otthon intézménye, mert az egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy család ne tartsa el öregjeit. A gyermekek számára az első nyolc évben az anyagi szerepkör a meghatározó, ekkor az érzelemdús környezet a családi és egyéni fejlődés szempontjából döntő. Nyolc éves kor felett fokozatosan az apának kell átvenni a gyermeknevelés feladatait, ezért gyakran találkozhatnak irodákban, boltokban apákkal és fiakkal együtt.
Ha a családba újszülött érkezik, akkor a születést követő hetedik, vagy 14-ik, vagy 21-ik napon a szülők ünnepséget tartanak.
A családon belüli hierarchia rendkívül erős és kifejezett. Látogatáskor, bárki legyen is a meghívó, ha mód van rá szerét kell ejteni egy udvariassági bemutatkozásnak a család legtiszteletreméltóbb öregje számára. Ha idegen a látogató, illik röviden bemutatkozni, közölni a jövetel célját, és esetleg útmutatást kérni a családfőtől. Nem illik ilyenkor a kioktató hangnem, sem a családfő előtti cigarettára gyújtás. Ha a földön foglalunk helyet, sohase vegyünk fel olyan pozíciót, hogy talpunk valakire is nézzen, mert ez sértés.
Dívánija
Divánija az a hely, ahol egy adott család öregjei találkoznak és intézik a nagy család sorsát. Ez a hagyomány ma már csak az Arab-félsziget országaiban él jóformán. Ha valaki meghívást kap a divánijába, az rendkívüli megtiszteltetés. Az ajándékozás általános szokás, ezért látogatások alkalmával, de különösen az első esetben ezt illik betartani. Nem előírás, de általában csak a látogató ad ajándékot, a vendéglátó ezt nem minden esetben viszonozza. Mivel az Iszlám nem nézi jó szemmel a figurális ábrázolást, ezért nem szerencsés szobrot, vagy személyt, állatot ábrázoló képet, festményt ajándékozni.
V. HIGÉNIÁS ÉS ÖLTÖZKÖDÉSI SZOKÁSOK
Az Iszlám rendkívüli gondot fordít a tisztaságra, amely nem lehet illatszerekkel fedett látszattisztaság csupán. A testi tisztaság feltételei a következők:
1. Metélés. Csak a férfiak esetében alkalmazzák. Tévhit az, hogy az Iszlámban a nők számára előírt a női metélés, azaz a klitorisz megvágása, melyet vallástól függetlenül Afrika-szerte alkalmaznak. A férfiak esetében a metélés 7-8 éves korban történik és kifejezetten higéniai előírás.
2. Hónalj szőrzet eltávolítása
3. Nemi szőrzet eltávolítása, amely különösen nők esetében fontos.
4. Férfiaknál a bajusz nyírása, amely nem érheti el a felső ajakív vonalát.
5. Körömápolás, körömnyírás. A körmöt mindig rövid állapotban kell tartani, mert a köröm alatt felhalmozódó szennyeződésben rengeteg az egészségre káros kórokozó.
Étkezés előtt és után is előírt a kézmosás. Evés után a szájat ki kell öblíteni az ételmaradékoktól. Az Iszlámban a jobb kéz a tisztakéz a bal kéz a piszkoskéz. Csak bal kéz végzi azokat a feladatokat, melyek piszkos értelműek, így pl. A bélsár ürítés utáni tisztálkodás, állatok megsímogatása, stb., ellenben kézzel evéskor csak a jobb kéz dolgozhat, ekkor a bal kéz alkalmazása hallatlan kultúrálatlanságra vall. A kezek ilyen szerepfelosztásának célja a mindig velünk lévő fertőzési lánc megszakítása. A tiszta kézzel való evés higénikusabbnak tartott, mint az evőeszközök használata, melyről nem tudható ki, hányszor és mit evett vele előzőleg és hogy lett elmosva.
A férfiaknál ajánlott a szakáll viselése, de ennek mindig tisztának, ápoltnak kell lennie. Illatszerek használata helyesnek tartott, de ezek nem lehetnek alkoholtartalmúak.
Előírás a ruházat tisztántartása. Mivel a tisztaság hitünkből ered, minden szennyeződés megtűrése bűn. Ezért látogatóba is csak tisztán és tiszta ruházattal illik menni. A lakásba utcai cipővel bemenni nem lehet.
Az öltözködésre vonatkozó általános szabály, hogy nem lehet hivalkodó. Férfiak esetében ez nem okoz gondot, azonban a nők öltözékével kapcsolatban számos félremagyarázást kell eloszlatni.
A lepel, vagy fátyol viselése nem az Iszlám találmánya, hanem az azt megelőző koroké. Megfigyelhető ez a tény az Iszlám előtti emberábrázolásokon, a palmírai szobrokon, de erről tanúskodnak a Jézust és környezetét ábrázoló képek, festmények, valamint a fáraó korabeli ábrázolások, ahol a férfiak színezése barnás, a nemes nőké világos, fehéres, mivel a fátyol e korokban a női testet és bőrt a nap szárító hatásától védte, tehát haszon-ruhadarab volt.
Az Iszlám csupán azt írja elő, hogy az asszonyok ne nyilvánítsák ki hivalkodóan szépségüket, csak annyit amennyi abból természetesen is látszódik. Az azonban, hogy mi az a mérték, ami megfelel a természetes szépség kinyilvánításának az kultúráról kultúrára más és más. Ahol az Iszlám előtt is fátyol borította a nőket, pl. Az arab kultúrkör, ott ez az állapot konzerválódott, de léteznek olyan afrikai és ázsiai országok is, ahol teljesen más normák érvényesülnek a női viselkedésekben. Az öltözködésben az elv a fontos, az pedig az, hogy se a férfi, se a nő ne hívja fel magára a figyelmet öltözékkel, viselkedése. Mivel a női test, a női karok, lábak és gyönyörű leomló haj határozottan csábító erővel hat minden férfiúra, úgy egy olyan közösségben ahol a hitnek és erkölcsnek szerepe van, ott a helyi hagyományoknak megfelelően kezelik ezt a kérdést. Ismerve a férfiúi ösztönöket, sok háború talán el sem kezdődött volna a történelemben, ha a probléma kezelését az asszonyokban keresték volna. Tévedés tehát az a feltételezés, hogy az Iszlám az asszonyi viselettel büntetést ró a női társadalomra. Tévedés az is, hogy a fedett női viselet kényszerűségből kerül az asszonyokra. Biztos van ilyen is, de ezek elszórt egyedi esetek. Ahol az asszonyok hordják a fátylat, ott igenis ezt meggyőződésből és önként teszik. Ahol egy muszlim nő szépségével csak férjének akar tetszeni és nem az egész utca férfitársadalmának, ott ez a kérdés fel sem merül. Ebben az is benne van, hogy a muszlim nő tetszeni akar férjének, így házon belül, családtagok között nem szokás a fátyol viselése.
A különböző kultúrák e tárgyban folytatott vitáiban a muszlimok kérdései között szerepel az, hogy mi jelenti a női jogfosztottságot: a fátyol viselet, a női test fedése, vagy inkább a nő pucérra vetkőztetése, reklámcélú felhasználása, az utca állandó női ingerhatása, mely kihatással van az otthoni férj-feleség viszonyra, nem beszélve a prostitúcióról?
Amennyiben nem muszlim hölgy tesz látogatást muszlim vidéken, előzőleg tanulmányozza a helyi szokásokat, amelyek azt is lehetővé teszik, hogy megszokott ruhadarabjaiban közlekedjen az utcán, de előírhatják a fátyol kötelező viseletét is. A tisztesség mindenképpen egy nem hivalkodó , konzervatív ruhadarabot és hajviseletet parancsol, de mecsetlátogatáskor bizonyos, hogy ez sem elég és fátyolviselet kötelező.
VI. ÉTKEZÉSI SZOKÁSOK
A muszlimok vendéglátása közismert és a vallásban előírt tézis a vendég megtisztelése. Ha vendég állít be a családhoz, még akkor is meg kell kínálni étellel, itallal, ha a családnak nem marad. Ezzel együtt a vendég nem élhet vissza jogaival, így vallásos családtól nem kérhet vacsorája mellé egy pohár sört, vagy bort, hiszen a vallás tilt minden szeszes italt. Az alkohol tilalma nem csak fogyasztójára vonatkozik, hanem mindenkire, aki azzal kapcsolatba kerül. Így tilos alkoholt készíteni, szállítani, azzal üzletelni, alkoholos társasággal együtt ülni, stb. Az alkohol nem csupán egészségre károsító volta miatt tilos, hanem társadalmat és a családot züllesztő ereje miatt is.
Az egyértelműen tiltott kategóriába tartozik a disznóhús, a vér és a döghús fogyasztása. A disznó még ízesítésként használt szalonnája, a hagyma pirításra szolgáló zsírja, vagy az abból származó adalékanyagok, kivonatok formájában is tilos. A húsételeket mindig teljesen át kell sütni. Az Iszlám a vérről azt vallja, hogy ennek áramában terjed a testre ható minden rontás, ezért csak a rendesen kivéreztetett, helyesen vágott állat húsa fogyasztható.
Az Iszlám vágás lényege az, hogy a mekkai irányba fordulva Allah nevének említésével, a gerinc sértetlenül hagyásával, minden nyaki eret át kell vágni. A vágást muszlim végezheti, de hiányában minden egyistenhiten lévő vágás megtűrt, ha azt technikailag helyesen végzik. Mivel Allah a Teremtő, életet e Földön csak Ő ad, ezért csak az Ő nevében lehet életet kiontani, ezért kell az Ő nevében vágni. Vágáshoz a szerszámnak olyan élesnek kell lennie, hogy az állatnak jóformán érezni se legyen ideje azt, ami vele történt, mint ahogy az ember sem érzi a fájdalmat a vágás pillanatában ha kezét éles eszköz, vagy zsilettpenge sértette meg.
Vágáskor bóbítás alkalmazása tilos, a gerincvelő éppen maradásával pedig az agyfunkciót fenn kell tartani, így a szív az utolsó pillanatig pulyál és a vér távozik a testből. A vérvesztéssel az agy fájdalomérző funkciója fokozatosan csökken. Az Iszlám vágás akkor is előírt, ha egy vadászaton golyó végzett a vaddal. Ekkor a lelőtt állaton mihamarabb el kell végezni a leírt műveletet.
A vér tilalma nem vonatkozik az operációkon adandó vértranszfúzió esetére.
Az Iszlám további tiltott fogyasztási kategóriájába tartozik minden olyan állat húsa, mely állat pusztulását fulladás, agyonverés, magasról mélybe zuhanás, döfködés, vagy más ragadozó állat okozta.
Abban az esetben, ha a muszlim kényszerhelyzetben van és e helyzet nem szolgáltat okot egy visszatérő szokás kialakulásához, úgy minden fentiekben tárgyalt tiltott kategória átmenetileg megszeghető. Ezzel az engedménnyel visszaélni tilos, ezzel viccelődni rossz tréfa, így ilyet ne tegyünk! Nem vezethet félreértéshez a halhús fogyasztása, ahol sem az állat húsa, sem annak levágása nem kötött szabályokhoz.
Étkezéskor alapszabály a táplálék beosztása oly módon, hogy a gyomor egyharmadába szilárd, másik egyharmadába folyékony élelem kerüljön, míg a harmadik harmad üresen marad. Étkezéskor csak a jobb kéz dolgozik. Nem bűn a böfögés, csak ennek formája nem mindegy. Ha idegen is van, akkor a férfiak és nők külön esznek. Az evéshez csak Allah nevében kezd a hívő és annak végeztével Allahnak mond hálát. Evés után kézmosás és szájöblítés következik.
Magyar Iszlám Közösség
Bejegyzések
Úgy tartják, hogy a világ az emberi jogok alapgondolatát az angol Magna Chartából kapta (ami hat évszázaddal az iszlám megjelenése után jött létre), de a nyugati társadalmakban egészen a XVII. századig nem létezett az emberi jogok és állampolgári jogok fogalma. Az amerikai és a francia alkotmány tette gyakorlatba, és ezt követően jelentek meg különböző országok alkotmányaiban az alapvető emberi jogokra való hivatkozások. Leginkább azonban ezek a jogok csupán papíron léteztek, a mindennapi életben nem kapták meg az emberek. A XX. század közepén az ENSZ elkészítette az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, határozatokat hozott a mészárlások ellen és szabályzatokat állított fel ennek ellenőrzésére. De az ENSZ-nek olyan határozata, melynek betartását ki lehetne kényszeríteni._kicsi.JPG)
