Párhuzamos kősorok a Bretagne-félszigeten

A franciaországi Bretagne-félsziget megalitikus kőemlékeiről túlzás nélkül állíthatjuk, hogy világhírűek. Ezek a dolmenek, menhirek, halomsírok közel 3000 éven át szolgálták és jelképezték a legelső földművelők vallásos hitét. És máig is élőbizonyítékai csillagászati ismereteinknek. A legkorábbi lelet egy halommal borított kamrasír, Kercado mellett található és az i. e. 5. évezredre datálható, ha hihetünk a C14-es módszernek. Bejárata szinte pontosan a téli napforduló napfelkeltéjének irányába mutat.

A legismertebbek és talán a legváltozatosabbak azonban a több ezer kőből álló, párhuzamosan futó kősorok Carnac körzetében, melyek a 116 m-es szélességet és az 5 km -es hosszúságot is elérhetik. Az álló kövek magassága érdekes módon fokozatosan csökken 3,5 méterről 50-60 cm-re. A kősorok végét egy-egy olyan kőkör zárja le, amely dolment vagy halmot ölel körül. Már 1755-ben a napkultusszal hozták kapcsolatba, mivel kimutatták, hogy a kősorok a napkelte irányába mutatnak. Három szép csoportosulást tartanak számon Le Menec, Karmario és Kerlescau néven.

A Carnac-i kősorok rejtélyét A. Thom igyekezett megoldani. 1970-től öt éven át dolgozott itt. Elmélete szerint ezek az álló kősorozatok "finom műszerként" segítették a fogyatkozások előrejelzését. A fogyatkozások problémája váltja azonban ki a legtöbb vitát a régészek és a csillagászok között. Vajon képes volt-e az őskor embere a hold-, de legfőképpen a napfogyatkozásokat előre megjósolni? Szükséges volt-e egyáltalán erre a tudásra? Ha igen, hogyan rögzítette az adatokat az írás ismerete nélkül? A fogyatkozások "megjósolása" fejlett matematikai tudást és az égbolt hosszú időn át való megfigyelését kívánja, valamint a Hold igencsak bonyolult mozgásának számontartását.

A. Thom feltételezte, hogy a legyezőszerűen elrendezett kövek sorozatának legfőbb célja a fogyatkozások előrejelzése volt. Szerinte a kősorozat egy része olyan, mint egy milliméterpapír, melyen cölöpökkel rögzítették a Hold helyzetét nyugtakor. Állítása szerint az így kapott "görbe" akkor is folytatható volt, ha a Hold nem volt látható. A Hold, illetve a Nap mozgásának nyomonkövetésében segítenek a kősorozatokhoz nem tartozó magányos kőóriások, a menhirek, melyek közül a legfigyelemreméltóbbak a Manio Menhir és a Nagy Menhir. A Nagy Menhir 18,5 méteres magasságával környezetének igen szembetűnő darabja volt.

A. Thom vizsgálatai szerint a bretagne-i rendszerben a kövek megfelelő irányokból nézve a megalitikus yard egész számú többszöröseinek megfelelő távolságokban helyezkednek el.

A. Thom kiszámította azt is, hogy több mint száz éven keresztül kellett volna összegyűjteni és megőrizni a pontos megfigyeléseket ahhoz, hogy az általa feltételezett gigantikus méretű szabadtéri "obszervatóriumot" megszerkesszék. Hogyan tudta volna ezt a nagy mennyiségű információt összegyűjteni és megőrizni ily hosszú időn át egy írástudatlan nép? A kérdés még valószínű, hogy sokáig megválaszolatlan marad, ha egyáltalán feltehető.

A kősorok szakrális funkcióját tekintve csak találgathatunk. A kövekkel körülzárt szentély lehetett az, ahol a szertartások és ünnepek zajlottak. A kövekkel szegélyezett üt, utak talán az ünnepi fölvonulást szolgálták, vagy méltó utat ajánlottak az égi istenek számára, hogy szertartásaikban részt vegyenek. Ki tudja?

Az Andromeda 1993/3. számában megjelent cikk másodközlése

____________________________________________________________

Dr, Pásztor Emília - ARCHEOASZTRONÓMIAI KUTATÁSOK SZEREPE A RÉGÉSZETBEN

Az archeoasztronómia a régészet társtudománya. A kognitív régészet részeként az anyagi maradványok vizsgálatával (régészeti leleteket díszítő motívumkincsek, sírok és más építmények tájolása, stb.) tanulmányozza, hogy az égi jelenségek milyen hatást gyakorolhattak, miként tükröződhettek őseink gondolatvilágában.

1. Rövid történeti áttekintés a tudományág születéséről, fejlődéséről és jelenlegi helyzetéről.

2. Az archeoasztronómia kutatási területei.

• A mértékegységek kialakítása alapvető szellemi lépés volt az emberiség történetében. Az idő mértékegységei közül a naptárak megalkotásában az asztronómia szerepe egyértelmű.
• A "másik világ" szimbólumainak, a kultuszoknak tanulmányozása.
• A kultuszok felismerése a régészet legnehezebb feladatai közé tartozik, mert a vallásos elképzelések nem mindig jutnak egyértelműen kifejezésre az anyagi kultúrában vagy mai ember számára már gyakran nem felismerhetők, nem értelmezhetők. Az írott forrásokkal rendelkező korszakok tanulmányozása bebizonyította, hogy az égi jelenségek jelentős hatást gyakoroltak az emberi kultúrára. Így hibás feltevés lenne az ellenkezőjét állítani az írott forrásokkal nem rendelkező történeti korszakokról. Bár az égi jelenségek értelmezésében a csillagászat csak egy lehetséges magyarázatot kínál, ennek jelentősége felbecsülhetetlen.

3. A legfontosabb archeoasztronómiai kutatások bemutatása a fentiek igazolására.