Gárdonyi Géza: Földre néző szem 8. rész

NŐ

A nőben mindig az anyát tiszteljük. Akkor is ha még távol van az anyaság. Akkor is ha már rég tul van rajta.
A Végtelenség láthatatlan örök folyama érint meg mindig, ha anyát Iátok. Isten gyümölcsfája ő. Őreá száll virágul a Végtelenségből jött lélek. Az ő szíve véréből sző magának testet. Mindig érzem, hogy Isten megbízottja ő. Az Ég szivárványa le hogy ér, női vállat érint.

*

Ha csakugyan mink vagyunk a bibliai bukott angyalok a férfi magasabbról bukott, mint a nő. De a nőnek a szárnyból többje maradt.

*

A férfi magában: kerek egész.
A nő: mindig tört szám, s a kiegészítését mindig másban találja. Az a más többnyire férfi, de lehet nő is. Két nő már lehet egy egész, három méginkább, de egy nő egymagában a saját érzése szerint is hiányos ember.

*

A nők vízzel írnak, tűzzel beszélnek. Férfiak közt sok az akadozó nyelvű; a nők mindig hibátlanul beszélnek. Férfiak közt sok a lassu beszédű, nők közt a szapora beszédű több.
Van-e egyáltalán hebegő, dadogó nő?

*

A világ legprózaibb látványa az lenne, ha föl lehetne eleveníteni és egy társaságban szemlélni azokat a hölgyeket, akiknek neve és személye a költők verseiből ismeretes.

*

Az 1900-iki párizsi kiállítás főkapuján Párist egy fiatal pongyolába öltözött nő jelképezte. Rám Páris nem így hatott, hanem inkább, mint egy vén kifestett arcu dáma, aki cigarettát szí, abszintet iszik, és műfogakkal nevet.

*

Mindig különös nekem, mikor valakiről azt mondják:
Elcsábította ezt meg ezt az asszonyt.
Olyan, mintha azt mondanák valakiről, hogy:
- Úszni tanította ezt meg ezt a halat...

*

Ha a nők tudnák, hogy az okos szem menynyire szépíti az arcot, - mindig halgatnának.

*

A nőjogositók két-három asszonynevet emlegeinek, hogy az értelmi és művészeti munkában híresek. Hát persze: vannak szakálas asszonyok is.

*

Sacré coeur pávanevelő intézet.

*

Hosszuhaju veszedelem:
A nők fiatalemberre leső angyalarcu pókok.

VI - IK PARANCS

Mikor olyan nőhöz mégy, akit az értelmed nem hozzádillőnek ítél, és mégis indulsz, mégis mégy: kötélen vezetett állat vagy.

*
Mért utálatos a VI. parancs az irodalomnak a műveltségnek?
Testünk minden része csodálatos alkotás. Mégis mikur már magunk tudatára érünk, egyre ritkábban engedelmeskedünk testünk külön akaratainak és vágyainak. Egyre kevésbé vagyunk egyek a testünkkel. Lelki ösztöneink mindinkább elkülönülnek a testi ösztöneinktől. A lelki fejlődés lépcsői képben ábrázolva a hústól való távolodást állítanák szemünk eIé. Látnánk a gyermeket is a gyermeki fejletlenség vonalán élő civilizálatlan népeket, hogy nem éreznek különbséget a testük részeiben: mindig azt cselekszik amit a testük cselekedtet velük. Látnánk az ifjut, aki már sok mindenben uralkodik a teste ösztönein, de a fajfentartó ösztön még pórázon, könnyed erővel vezeti. Látnánk a férfit, aki már meg-megvonakodik a pórázon és eltépni igyekszik. Látnánk végül a lelki fejlettség felső lépcsőin, amint ereje alátiporja miként Herkules a kígyót.
Itt már megismertük, hogy állattal összeláncolt lélek vagyunk. Ezen a lépcsőn állva már megvetéssel nézzük, mind a való életben, mind a képzeletiben (anekdotákban, olvasmányokban, képekben) az állatiságból még ki nem fejlett embert, gondolatait és cselekedeteit, amelyek még kettős földi valónk állati részének hódolnak.

HÁZASSÁG

Három dolog, amivel soha ne siess:
1. halevés;
2. borotválkozás;
3. házasság.

*

A házasság szemnek: feleségül vett egy tündért.
A házasság valójában: feleségül vette a nyomoruságot.

*

Minden forró víz lehűl, ha leveszik a tűzről. Ez történik a házassággal is, amely testi lángokon forr meg.

*

Mentül fejlettebb valaki, antul kevesebbet gondolkodik a fantáziájával. A fantázia csak házi muzsikus. Akkor hallgatom, amikor akarom.

*

Agglegény:
- Örülök, hogy nem házasodtam. Látom mennyi gondot okoznak, mily örökkön kellemetlenek a kölykek!
Apa:
- Nem tudod azonban azt, hogy mindig csak a más gyermekei a kölykek.

*

Ovakodjatok az olyan házasságtól, amelynek oltári lángját nem a sziv gyujtotta meg. A természet rettenetes biró! Semmi büntetése nem jár olyan nehéz láncu bilincscsel, mint amilyennel a nem-őrendelte házasságot bünteti.
Életed hosszán át sántikálod a büntetését.

*

Mikor a pap érdekházasságot áld meg, bűncselekményt áld meg. S mikor a rossz házasság felbonthatatlanságáról beszél, - az ördög kacagva tapsol a szavára.

*

A feleség olyan rabszolga, aki az urával szolgáltat magának.

*

A házasság bizonyára szentség, de a papirost az ördög gyártja hozzá.

*

A házassági eskü: Soha őt el nem hagyom. S már az elhazudás, - elhagyás.

*

A nő macskalélek. Csak anyaságában válik emberré.

*

A magány embere: egész ember. A társaságnak élő: részember. Ez abból is látszik, hogy egymás ügyét a maguk ügyének érzik. Még az is érdekli, ki mennyiért vette a kalapját vagy a csizmáját. Az meg éppenséggel fontos nekik, hogy kinek mennyi a jövödelme, kiadása s ki hogyan él az élete párjával.

*

Nőt szeretve mindig egy testet szeretünk.

*

Aki a nőnek rabja, Földnek a rabja. Aki meg szabad a nőtől, a saját állatiságától is megszabadul.

*

A könnyűfejű, házasuló ifjak azt vélik, hogy feleségül venni valakit olyanféle művelet, mint mikor boltban veszünk valamit. Meglátunk p. a kirakatban egy sétapálcát, megtetszik, - megvesszük. Azontul a mienk. Sétálunk vele, pörgetjük, karunk alá fűzzük vagy suhogtatjuk. Hapedig meguntuk, a sarokba támasztjuk, - eltesszük holnapra.
Bezzeg csodálkoznak a kedves ifjak, mikor látják, hogy nem ők sétáltatják és pörgetik és suhogtatják a sétapálcát, hanem az, őket. S nem ők állítják a sarokba, ők maguk kerülnek oda.

*

Amit a délelőtti órákban elvetsz, ne vedd fel éjszaka.

*

Aki azt akarja, hogy a házaséletben boldoguljon, mindig fogadja el, amit az asszony akar, de mindig azt cselekedje, amit ő maga akar. Az asszony mindenkor elfogadja a magyarázatot, merthiszen az a fő, hogy a férj nem mond ellent, s még azzal is megbecsüli az aszszonyt, hogy igazolja, magyarázgatja, miért nem lehetett másképp.

*

A férfi:
- Enyém vagy.
A nő:
- A tied vagyok.
S következik a házasélet amelyben éppen fordítva helyeződik el a mondás.

*

Semmiféle bűnt nem büntet annyira az Isten, mint azt, amelyet az ember a saját szíve ellen követ el.
Aki a szívét eladja.

*

Két embert összeköt a szerelem. Kötelékük égi. Megegyeznek, hogy együtt élik át az életet. Az égi kötelék nem elég! - szól közbe az állam.
És a morál nevében vasláncot kovácsol kezükre, lábukra.
- A földi kötelék nem elég! - szól erre az egyház.
És az ég nevében még egy láncot kovácsol a másik mellé.
Megtörténik, hogy a két szerelmes csalódott reménységeiben, s így szólnak:
- Nem vagyunk boldogok. Nincs annak értelme, hogy együtt éljünk.
Akkor veszik észre a két láncot. Akkor tűnődnek először, hogy az állam és egyház mit cselekedett velők. Le kell reszelni. De bele kell reszelni a husba is.
És ezt a mi korunkat a világosság korának nevezzük.

*

20-25 éves korunkban még nem tudjuk, mi fából vagyunk. Az ember gondolkodása 20-30 év között hétszer megfordulhat. De ebben a korban kötünk házasságot egész életünkre, s a katolikusok felbonthatatlant, mások nehezen felbonthatót. Akit elveszünk, az is befejezetlen ember, változásnak alávetett. Hát akkor nem bolondság-e ilyen szerződést kötnünk?
*

Láttam egy ókori képet:
Egy római leány egy nyaláb virágot tesz az oltárra.
A nő mikor férjhez megy ilyen virágáldozatként viszi az életét a férfihoz.

*

A feleség az embernek a második szíve. Épp azért nem szabad tőle sok észt kivánnunk. Mindig gyermek-nyelven beszéljünk vele, mert azt érti legjobban; s mindig bársonyos kézzel érintsük, mert a bőre érzékeny. A melegnek legmagasabb foka is kellemes neki, de a hideg iránt érzékenyebb a pálmánál.

*

Sok-sok házasság boldog volna, ha a férfi épp oly figyelmes maradna a nő iránt, mint az esküvő előtt volt. A nő pedig oly szemérmes és angyali.

*

Laokon, ha csak magában ábrázolták volna, kitűnő szimboluma lehetne a rossz házasságnak.

*

A házasságot Isten szerzé.
A házassági törvényt az ördögök.
Isten szerint a házasság addig tart, ameddig a szeretet.
Az ördög szerint: a gyűlöletben is halálig.

*

A rossz asszony lánykorában: vipera üvegben.
Esküvő után: vipera szabadon.

*

Jegygyűrű a kirakatban.
- Gondold meg, mielőtt bemennél megvenni, hogy ez egy fenmaradt láncszem az elmúlt korok rabszolga-rendszeréből.
- De hogyan gondolhassam meg: hiszen szerelmes vagyok!

*

Az öngyilkossági hírek végén többnyire ott van ez a stereotip mondat:
Tettét pillanatnyi elmezavarban követte el. Ugyanezt a mondatot lehetne a legtöbb hímen-hírhez is hozzáfűzni.

*

Az elefánt mielőtt a hidra menne, előre nyujtja az első lábát és rádobbant.
Az emberi élet legkétségesebb hídja a házasság. S nekünk, mikor ahhoz a hídhoz érkezünk, nincs annyi eszünk, mint az elefántnak.

*

Száz ember mondja:
- Ne vedd el!
Egy belső hangocska megszólal:
- Vedd el!
Mellőzd a száz ember tanácsát.
S ezer ember mondja:
- Vedd el!
A belső hangocska pedig azt mondja:
- Ne vedd el!
A belső hangocska tanácsát kövessed.

*

A házasság többnyire azért szerencsétlen, mert a nő elfelejti, hogy angyal. A férfi pedig még azt is elfelejti róla, hogy nő.

*

Minden házas embernek rámába kellene függesztenie Jézusnak ezt a mondását: Boldogok a békességesek.
Persze az asszony szobájába kellene függeszteni!

*

Mikor nevetünk, mindig másokon nevetünk. Mikor sírunk, mindig magunkat siratjuk.

Forrás: Polczer Porta