Portugália – Az egykori gyarmatbirodalom

Amikor először látogattam el Portugáliába, magam is meglepődtem. A hazánkhoz hasonló méretű ország annyi meglepetést tartogatott számomra, hogy nem is értettem: miért nem lepik el a magyar turisták a legendás városokat, a vadregényes hegyeket és a csodás tengerpartot.


Bár a Portugáliához tartozó szigeteken csodás a nyaralás, valójában a Lisszabontól Portóig vezető útszakasz a legérdekesebb. A fővárosban, az agglomerációt is ide számítva, mintegy kétmillióan élnek. A Lisszabont átszelő folyó, a Tejo meghatározza a település arculatát. (Érdekesség, hogy portugálul ezt a nevet például „tezsu”-nak ejtik, Portót pedig „portu”-nak, tehát a szó végi o helyett u ejtendő.) 1966- ban Nagy-Britanniától és az USA-tól hatalmas acélszerkezetet vásároltak a portugálok, és megszületett az első, Tejón átívelő híd, amely 2277 méter hosszú, 100 méter magas, fantasztikus látvány, és minden hajó elfér alatta. Lisszabon kihagyhatatlan látnivalója a Szent Jeromos-templom (Mosteiro dos Jeronimos). 1502-ben építették, a hozzá tartozó kolostorral együtt. Vele szemben áll a Belém-torony (Torre de Belém), ez egy nagyon érdekes formájú műemlék. A hozzá tartozó épületkomplexumban konferenciaközpont, két színház, egy múzeum, egy szálloda és egy bevásárlóközpont található.

KIRÁLYI REZIDENCIA

Portugáliát a legtöbb magyar a történelemkönyvekből ismeri. A híres felfedező nemzet egykor hatalmas gyarmatbirodalommal rendelkezett. Pár ével ezelőtt utolsó komoly külbirtokukat, Makaót is elvesztették, néhány közeli kis szigetük maradt csupán. A dicső múltra azonban sok minden figyelmeztet Liszszabonban is, ilyen például a Felfedezések Emlékműve. Egy kis jachtkikötő előtt terül el, ennek a helyéről indult el 1497. június 8-án Vasco de Gama Indiába. Az emlékmű mögött a felfedezéseket jelző világtérkép áll. 1998-ban Lisszabonban rendezték a Világkiállítást. Az expó területe ma egy vadonatúj városrész. Óriási akvárium is épült és több konferenciaközpont. A város régebbi látnivalóit a Baixa és Alfama nevű helyeken találjuk. A múzeumok közül érdekes a Nemzeti Múzeum, az Antik Művészetek Múzeuma és a Museu Calouste Gulbenkian, ahol kerámiákat, festményeket, szőnyegeket lehet megnézni. Lisszabontól északnyugatra találjuk Sintra városát, amely 600 éven keresztül volt a portugál királyok nyári rezidenciája. Csodás az itteni kastély és a VIII–IX. században épült mór vár. Érdemes ide felmenni, mert káprázatos panoráma tárul a turisták elé. Portugália híres egyetemi városa Coimbra. 1540-ben nyílt meg az itteni oktatási intézet, amely a középkori királyi palota helyére épült. A látogatók megismerhetik, hogy éltek egykor a diákok. A barokk Egyetemi torony harangja munkára szólította az ifj akat, pihenni pedig a Matematika utca kocsmájába járhattak. A coimbrai könyvtárat V. János építtette. A barokk stílusú épületben több mint egymillió kiadvány várja az olvasókat. A diákok és az oktatók eleinte a Se Velha-katedrálist látogatták. Ez még a XII. században épült, Portugália legszebb román stílusú temploma. A XV. században aztán megépül az új katedrális, a Se Nova.

FESTŐI LÁTVÁNY

Érdemes felkeresni Európa legnyugatibb pontját. Itt még oklevelet is kaphatunk a látogatásról. Nem szabad kihagyni Estoril városát. Ez egy csodás üdülőtelepülés, hasonlít a francia Riviérán fekvő Saint Tropez-hoz. Nemcsak a tengerpartja kellemes, hanem az üzletei is gyönyörűek. Itt található Európa egyik legnagyobb kaszinója. Lisszabon mellett a második legnépesebb város Porto. A Douro (ejtsd: doru) folyó partján fekszik. A vízen egy fantasztikus, Eiff el által tervezett vashíd ível át. Kétszintes, a felső 61 méter magasságban húzódik, míg a járművek az alsó szinten, a víz felett alig 10 méterre haladnak. Így mind a városközpont, mind a parti óváros gyorsan elérhető. A Douro folyó partjának épületei egyébként a világörökség részét képezik. A Praca da Ribeira, vagyis a Folyóparti tér szélére állva nyílik a legfestőibb látvány az óvárosra. Itt található a halpiac, és innen láthatóak a borospincék is. Érdemes hajóra szállni és a Douro folyón ringatózva fotózni Porto híres épületeit. Mindenképpen látogassanak el a Szent Benedek pályaudvarra! A várócsarnokát gyönyörű képek díszítik, amelyek I. János Portóba érkezését és Ceuta 1415. évi bevételét ábrázolják. A Szabadság teret a német építészet jellegzetes vonásai jellemzik. Közepén áll IV. Péter lovas szobra. Az alak jobb kezében az 1826-os alkotmányt tartja, a talapzat domborművei a király partraszállását ábrázolják és azt a jelenetet, amikor az uralkodó szívét a portói Lapa-templomba szállították. Ezen a téren áll a középtornyos városháza is. Az operaházat a Csata téren (Praca de Batalha) találjuk, itt érdemes lefotózni a Szent Alfonz- templomot is. A sok-sok műemlék megtekintése után kipihenhetjük magunkat a Café Majesticben. Ez az előkelő kávéház a sétálóutca (Rue da Santa Catarina) közepén található, a művészek egyik legnépszerűbb találkozóhelye. Ha még bírják, nézzék meg a portói egyetem épületkomplexumánál található 75 méter magas tornyot, amely a város egyik jelképe is.

Ó, AZOK FÉRFIAK…

Persze hiba azt gondolni, hogy Portugália csupán gyönyörű műemlékek együttese. Az országot alighanem azért szeretik meg mindazok, akik ide látogatnak, mert a göröghöz hasonló barátságos fogadtatásra számíthatnak. Több hölgy ismerősöm egybehangzó állítása szerint ráadásul a portugál férfiak a leghelyesebbek Európában. Ráadásul Portugália viszonylag olcsó. Az üzletekben ruhát, cipőt, kabátot érdemes vásárolni. Ezek jó minőségűek és nem drágák. Az ételek és az italok egészen pompázatosak. A klasszikus portói borokat nyilván nem kell bemutatni. Klasszikus ételek a sardinhas assadas (grillezett szardínia), pastéis de bacalhau (halas tészta) és a caldo verde leves (burgonya és hússzeletek). A tengeri ételek, elsősorban a halak országszerte nagyon kedveltek. Portóban és Lisszabonban egyaránt rengeteg étterem és bár várja a turistákat. Az igazi ínyencek felkereshetik a Soares Franco család borpincéjét, itt készül a híres setubali muskotály. Akár két napra, akár több hétre utaznak Portugáliába, mindenképpen vigyenek haza egy üveg finom bort és egy klasszikus portugál csempét! A kék-fehér mintázatú díszítőelemek nagyon sok épület belsejét csinosítják, védik. A klasszikus portugál csempe elkészítését helyi műhelyekben is megfigyelhetik a turisták, az alapanyag gyártásától, a máz felvitelén és a minta megrajzolásán át egészen az égetésig. De ha mindezt nem várják végig, akkor bármelyik ajándékboltba betérhetnek vásárolni, hogy a csodás csempén megtörő fény azután felidézze majd otthon a hamisítatlan portugál hangulatot.

Forrás: Képes Újság