Kolostorok a török korban

A gazdag középkori magyar szerzetesi kultúra gyors pusztulása a 16. század közepén következett be. A mohácsi csatavesztés nyomán már több kolostorból elmenekültek a szerzetesek, sőt egyes kolostorok első pusztulása is ekkor indult a török had előnyomulása következtében. Az 1540-es évekig azonban sok helyen tovább folyt a szerzetesi élet, a részben elhagyott kolostorokba is több helyen visszatértek a szerzetesek. Buda elestével azonban ez a helyzet végérvényesen megváltozott, az ország középső része török fennhatóság alá került, és ez által a szerzetesi közösségek megszűntek. Az elmenekült szerzetesek nem is gondolhattak visszatérésre, kolostoraik nagy része a hadi események és fosztogatások nyomán elhagyatottá, majd lassan rommá vált. A megszállt városi településeken a templomok egy részét dzsámivá alakították, de voltak olyanok is, amelyeket lakóépületként használtak. A településeken kívül álló nagyméretű kőépületek ugyanakkor alkalmasak voltak arra is, hogy a török kori végvári rendszerek részeivé váljanak, akár a törökök, akár a magyarok építették ki azokat várakká, palánkokká. Így lett a pannonhalmi bencés apátságból valódi vár, amely bekerült azon katonai felmérések közé is, amelyeket Giulio Turco készített a magyarországi várakról. De ugyanígy várként funkcionált a tihanyi apátság is. Ez részben megmaradásukat is eredményezte, ugyanakkor a katonai funkció nagyon sok épületrész pusztulását jelentette. Más esetekben a romos kolostorok csak időlegesen szolgáltak katonai célokat, sok esetben éppen a hadviselő felek pusztították el azokat, amiatt, hogy ne szolgálhassanak az ellenfél számára olyan épületként, amit erősséggé lehet átalakítani. Az Oszmán Birodalom területén a keresztény lakosság áttérítését nem szorgalmazták különösebben a törökök, hódoltságkori keresztény lakosság megtarthatta hitét. A szerzetesség azonban nem tudott megmaradni a török területeken, egyedül a ferencesek próbálták fenntartani jelenlétüket egyes településeken. A török hódítás mellett a protestantizmus is nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a középkori szerzetesi kultúra a 16. századi Magyarországon megszakadjon. A török háborúk által kevésbé érintett nyugati határszéli területen kisebb volt a pusztulás, a török megszállás rövidebb ideig tartott mint másutt (pl. Győr), vagy nem is érte el ezeket a részeket (Sopron). Ugyanakkor a szerzetesi közösségek itt is jórészt megszűntek. A törökkor végére így a hódoltságkori részeken már csak elhagyatott kolostorépületek, vagy romjaikban alig felismerhető épületmaradványok maradtak meg.

KOLOSTORÚT -ILLUSZTRÁCIÓ: Kiss Ilona festménye