2008. szeptember 22., hétfő

Dr. Papp Lajos szívsebész : Az én Miatyánkom


Dr. Papp Lajos szívsebész : Az én Miatyánkom


Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem
jutsz az eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:
MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEK
BEN!


Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG
A TE NEVED!


Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág",
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, - hol örök
fény ragyog,
S kérd: Uram!

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD


Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gy
ötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne k
eseredj bele!
Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram!
LEGYEN MEG A TE AKARATOD


Mikor a "kisember" fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",
S millió szegény a "nincstől" hal éhen,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
S kérd: Uram!

ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!


Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagad
d meg "ŐT",
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts!
S BOCSÁSD MEG VÉTK
EIMET!


Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is sz
ereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy c
sak kihasználtak...!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!
MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!


Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást
gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍS
ÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
AMEN!



UTÓHANG:

S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,
Távozz Sátán - szűnj
vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!

Miért féltek kicsinyhitűek?

BÍZZATOK ! Hisz' én megígértem Nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig - VELETEK MARADOK!



Régi Magyar Áldás




Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.


Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet,


Hogy lehess meleget adó forrás
A szeretetedre szomjasoknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.


Legyen áldott gyógyír szavad,
Minden hozzád fordulónak
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.



Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.


Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged.


Őrizzen hát ez az áldás
fájdalomban, szenvedésben.
Örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.


Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.

ismeretlen


Szent Ferenc imája




Uram, tégy engem a te békéd eszközévé, hogy Ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek, Ahol sérelem van, oda megbocsátást, Ahol széthúzás, oda egyetértést, Ahol tévedés, oda igazságot, Ahol kétség, oda hitet, Ahol kétségbeesés, oda reményt, Ahol sötétség, oda világosságot, Ahol szomorúság, oda örömet. Hogy ne vigaszt keressek, hanem vigasztaljak, Hogy ne megértést keressek, hanem másokat értsek meg, Hogy ne engem szeressenek, hanem szeretetet nyújtsak. Mert amikor adunk, akkor kapunk, Mikor megbocsátunk, nyerünk bocsánatot, Mikor meghalunk, születünk meg az örök életre. Ámen, úgy legyen. ASSISI SZENT FERENC ~ IMA Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam Amin nem tudok változtatni, Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, Amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni. Uram, tégy engem békéd Eszközévé, hogy szeressek Ott, ahol gyűlölnek, Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak, Hogy összekössek, ahol széthúzás van, Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz, Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik, Hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik. Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem Nem arra, hogy megvigasztaljanak, Hanem, hogy én megvígasztaljak, Nem arra, hogy szeressenek, Hanem arra, hogy szeressek. Mert aki így ad, az kapni fog, Aki elveszíti magát, az talál, Aki megbocsát, annak megbocsátanak, Aki meghal, az fölébred az örök életre.

1 megjegyzés:

Angyalcsillag írta...

Tisztelettel megjegyzem - Gyönyörű a vers és nagy tisztelőle vagyok a professzornak, de a verset csak beidézte a "Jöjjön el a te országod" című köny vében, amit egy idős tanárnőtől kapott.
Kányádi Sándor verse "Az én miatyánkom" - tudtommmal.
El kell olvasni a könyvet és kiderül minden.
Sokan megtévedtek.

Szeretettel kívánok minden jót! :-)
Terike - Angyalcsillag