Az okkultizmusról ... 3. rész

A tévtanítások forrása A kereszténység az isteni kinyilatkoztatásra támaszkodva hirdeti, hogy Isten jónak teremtette az embert, de az szabad akaratából megszegte Isten parancsát (ősbűn), aminek következtében emberi természetünk megromlott. Ebbõl a megromlott állapotból az ember önerőből nem tud kikerülni, bármennyire is próbálkozik, ezért Isten maga segíti az embert vissza Őhozzá. Prófétái által sok olyan dolgot közölt, mely hitünk alaptanításait érinti, de legteljesebben Fiában, Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki magát, aki bár Istennel egylényegű volt, mégis megtestesült, vállalta az emberi lét korlátait, tanított, példát adott és kereszthalálával megváltott minden embert. A megváltás mindenki számára nyitva áll, ha elfogadja Jézus tanítását, Tőle várja a szabadítást. Azt is tudjuk a Szentírásból, hogy Isten az érzékszerveinken túli szellemvilágot is teremtett, melynek tagjait különféle feladatokkal bízta meg és azok véghezviteléhez szükséges hatalommal is felruházta. Egyesek azonban fellázadtak Isten ellen, szembefordultak akaratával. Ezeket bukott angyaloknak, démonoknak vagy ördögöknek nevezzük, vezetőjüket, aki Isten ellen fordulása előtt feltehetően igen nagy hatalommal bíró angyal volt, Sátánnak hívjuk.1 A Sátán és a démonok az embert is Isten ellen szeretnék fordítani. A Teremtés könyvében olvashatjuk, hogy a Sátán aktív szerepet játszott az ember bűnbe esésében az által, hogy félrevezető kérdésekkel elültette az emberben a kételyt: vajon Isten nem önzésből tiltotta meg, hogy egyenek arról a fáról? Mindamellett, a Sátánnak nem volt hatalma erővel bûnre kényszeríteni Ádámot és Évát, csak próbára tudta tenni, más szóval megkísértette őket. Maga a bűn az ember tudatos beleegyezését is feltételezte. Az elmondottakból következően a tévtanításoknak két forrása lehetséges: az ember (esetleg több emberből álló csoport) és a Sátán. Az emberek több okból is tévtanítások kitalálóivá válhatnak. Sokan jóhiszeműen fürkészik Istennel, a világ teremtésével, a szellemvilággal kapcsolatos dolgokat, de az ember megromlott természete miatt tévedéseket követnek el eközben. Amennyiben nem ismerik az isteni kinyilatkoztatást vagy nem fogadják el annak hitelességét, biztos támasz nélkül maradnak, így könnyen hibás vagy egyenesen veszélyes utakra tévednek. Nyilvánvalóan ez a helyzet akkor, ha egy embercsoporthoz nem jutott el még az Evangélium, de még az ószövetségi kinyilatkoztatás sem, mint pl. a Jézus előtti korokban a keleti vallások esetében. Bár néhány dologra a természetes emberi ész is rávezeteheti az őszintén kereső embert, bizonyos, hogy magától nem tud mindig helyes válaszokat adni a nagy kérdésekre. Más a helyzet azokkal, akik tudatosan vetik el a megismert kinyilatkoztatást: őket sokszor a gőg vezeti saját maguk által kitalált utakra, de nem elhanyagolható az sem, hogy épp a keresztények nem hiteles élete miatt nem hisz az általuk tanítottak hitelességében. Erről a következő fejezetben részletesebben írunk. Azt is tanítja azonban a kereszténység, hogy a tévtanítások eredete sokszor a szellemvilágban gyökerezik, azaz a Sátán és a démonok azok, akik téves gondolatokat ültetnek el az emberekben. Isten azonban nem enged korlátlan hatalmat a Sátánnak a kísértés terén, ezért a szellemvilágból nem komplett tanítási rendszerek érkeznek, hanem inkább az emberek hibás gondolatait erősítő ötletek, lökések, inspirációk. Ezért sokszor nehéz eldönteni konkrét esetekben, hogy egy hibás gondolat milyen mértékben származik az emberi tévedésből, gőgből, hatalomvágyból, és mennyire közvetlen a Sátán ötlete, kísértése. Az emberi és démoni elemek ugyanis gyakran többszörösen összefonódnak és a ``Melyik volt előbb: a tyúk, vagy a tojás?'' jellegű problémával találjuk szembe magunkat. Ezt egy egyszerű példán szeretnénk megmutatni, ami ugyan nem tévtanítás, de nagyon jellemző korunkra és egy tanításrendszernél sokkal egyszerűbb, így jobban áttekinthető. A mai filmgyártás egy sajnálatos jelensége az erőszakos cselekményen alapuló filmek tömege. A megromlott természetű ember saját magától is szívesen néz ``lövöldözős'' akciófilmet, mert gondolatban azonosulhat a hőssel, aki büntetlenül öldösheti halomra a ``gonosz ellenséget'', bizonyos szinten kiélheti erőszakos hajlamait, hatalomvágyát. A filmgyártók ezt felismerték, saját anyagi érdekeiktől vezérelve az ilyen igényeket egyre jobban kielégítő filmeket kezdtek gyártani, reklámozni, ami által még több ember került az erőszakon alapuló filmek vonzáskörzetébe. Pusztán ez, tehát a néző primitív vágyai és a filmek készítőinek pénzéhsége elegendő lehet ahhoz, hogy bekövetkezzen az, amit láthatunk ma: a legkorszerűbb technikákkal, hihetetlen forgatási költségekkel és vadnál vadabb jelenetekkel igyekeznek a filmgyárak a nézőket filmjeikhez láncolni. Nyilvánvaló azonban, hogy ez az erőszakhullám a Sátánnak is nagyon kedvez, hisz a gyilkosság, erõszakos uralkodás, önzés lelkületét erősíti az emberekben, ami sokszor olyan szélsőséges formában csapódik le, mint az USA-beli, gyerekek által elkövetett iskolai lövöldözések, melyeknek igazi racionális okát nem tudják megadni az elkövetők sem. Ezért bizonyosak lehetünk benne, hogy valamiképp a Sátán is segíti ezt a folyamatot, de konkrétan tetten érni ezt igen nehéz, hacsak nem lehetetlen. Az akciófilmek producerei nem feltétlen sátánisták vagy megszállottak, ``csak'' a pénzt helyezik az erkölcs és Isten elé. (Júdás is lopással kezdte...) Mégis lehet, hogy itt-ott a Sátán ad tippet egy újfajta, hatásos ötlethez, amit azután a többi filmrendező is átvesz, pusztán emberi megfontolásból. A pénzéhség és a primitív ösztönök kiélése lelkületének általános támogatásában azonban bizonyosan benne van az õ keze is már évszázadok óta. Mi volt előbb tehát? Egy sátáni ötlet az erőszakos cselekményen alapuló filmek gyártására, vagy pusztán emberi megfontolások, melyeket csak felerősített a kísértő, meglovagolva az emberi vágyakat? Nem tudhatjuk, de nem is lényeges. Abban biztosak lehetünk, hogy Istennek nem tetszik ez a jelenség, így teljes határozottsággal elvethetjük anélkül, hogy részletesen ismernénk az eredetét. Visszafele gondolva a múltba kitalálhatjuk, hogy a Sátán mindenképp ott van az erőszak forrásánál, ha máshogyan nem, hát az ember bűnbeesésében, természetének megromlásában játszott szerepével, hisz Istennel összhangban levő emberek nem vevői a brutális filmeknek. De még az ősbűnnél is jelen volt az emberi elem: Ádám és Éva ellenállhatott volna a kísértésnek, a bűnhöz kellett az ő beleegyezésük, eltévelyedésük is. Hasonló a helyzet a könyvünkben tárgyalt tévtanításokkal is. A ``modern'' változatok (pl. a New Age ágai) sokszor csak a régi, több ezer éves eretnekségek és tévhitek elemeit állítják össze más formában, és csak az egyháztörténetben és az ókori eszmerendszerekben járatlanok számára tűnnek újnak ezek a gondolatok. Egyik legjobb példa erre a gnoszticizmus, ami időszámításunk kezdete környékén vonzott sokakat magához. Ebben a kereszténységből és keleti vallásból merített elemek keverednek, sokszor nagyon hasonló módon, mint pl. a szcientológiában vagy a reikiben. Így azt mondhatjuk, hogy a pl. a reinkarnáció tana vagy a szellemlényekkel felvett kapcsolat nem a mai álpróféták találmánya, hanem ezek eredete a beláthatatlan múltba nyúlik vissza. (Erről részletesebben olvashatunk az ``A New Age keresztény szemmel'' c. könyvben.) Igen nehéz tehát a tévtanítások egyes részeit szétválasztani forrás szerint. Azt viszont meg fogjuk mutatni ebben a könyvben, hogy egészében nézve ezek eltávolítják az embert Istentől, a megváltó Jézustól, így mindenképp a Sátánnak hoznak hasznot. Az elmondottak miatt általában nem foglalkozunk a tévtanítások emberi vagy sátáni eredetének részletes vizsgálatával. Egyrészt ez igen növelné a terjedelmet, másrészt - mint előbb kifejtettük - a szétválasztás nem is egyszerû, sokszor csak Isten az, aki Szentlelke által a megkülönböztetés karizmáján keresztül feltárhatja a rossz eszmék forrását. Ezeknél fontosabb azonban, hogy a legtöbb keresztény hívőnek elegendő azt tudni, hogy egy tanítás miért ellentétes a kereszténységgel és mi a helyes tanítás a felvetett problémákkal kapcsolatban. Az eredetek, okok boncolgatása nagy elméleti felkészültséget és Istentől kapott adományokat, karizmákat igényel, és az ezekkel nem rendelkező ember számára legalábbis idepocsékolás a részletes vizsgálat. (Ami ráadásul még össze is zavarhatja, ha képességein és az Istentől kapott meghatalmazáson túl vizsgálgatja a kérdéseket.) Természetesen vannak egyértelmű esetek is. Később írunk majd róla (. oldal), hogy pl. a napilapok ``horoszkópjai'' pusztán a lap kiadójának nyereségvágyból elkövetett csalásai, a valódi jósláshoz és a Sátánhoz nincs közvetlen közük. Ellenkező értelmű példa: az agykontroll egy bizonyos szintjén démonian viselkedő tanácsadókra kell magát bíznia a tanulónak. (. oldal.) Mindezeken túl még a ``Magasabb Intelligenciával'' való kapcsolat is célként fogalmazódik meg az agykontrollban, aki szellemi lény, nem azonos Istennel és a tanácsadók felett áll hatalomban. Itt egyértelműen démoni erőkhöz és magához a Sátánhoz való kapcsolódást fedezhetünk fel, a sátáni befolyás tehát világosan előbukkan. Forrás