Hölderlin, az idealista költő

1843. június 7-én halt meg Johann Christian Friedrich Hölderlin, nagy német költő, a görög szépségeszmény szerelmese, aki életének utolsó évtizedeit elborult elmével töltötte.

1770-ben született egy württembergi kisvárosban, Lauffenben, módos család gyerme keként. Ifjúkora szerencsétlenül alakult, mert édesapját korán elvesztette, és rövid időn belül e lhu nyt mostohája, anyjának második férje is. A középiskolát kitűnő eredménnyel végezte, maj d Tübingenben protestáns teológiát tanult, de nem vonzódott a lelkészi pálya iránt. Heg el és Schelling közeli jó barátja lesz, ekkor kezdi érdekelni a költészet és a filozófia, és lelkesedik a francia forradalom eszméiért.
1795-ben Jénában telepszik le, de nem érzi magát jól a nagy klasszikusok közelében. Egy esztendő múlva házitanítói állást vállal egy gazdag bankár gyermekeinél, azonban elkövet egy komoly ballépést: szerelemre lobban Susette Borkenstein, kenyéradó gazdájának felesége iránt, ami miatt rövid úton el kell hagynia a házat. Az asszonyt műveiben Diotimának nevezi, számtalan gyönyörű verset ír hozzá. Stílusa a klasszicizmus és a romantika határán állt, mondanivalóit viszont átszőtték a görög mitológia képzetei. Szinte vallásos módon hitt abban, hogy Hellas aranykora újra el fog jönni a földre. Bár maga Schiller is nagy jövőt jósol neki, és tekintélyes barátai is biztatják, a szélesebb olvasóközönséghez, legalábbis életében, nem sikerül eljutnia.
Hölderlin életműve több korszakra osztható, műveiben mindig jelen van az antik életöröm és a másvilági borzongás, amelyeknek a német irodalomban ő volt a legtisztább szavú képviselője. Alkotásaiban alig van földi szándék, verseit átlengik a titkos, nagy világerők, melyek látomásaiban jelentek meg, nemes képei távol állnak minden hétköznapiságtól. Többnyire antik versformákat használ, és az ismert görög mitológiai motívumokon kívül sajátos mítoszokat is teremt. Egyik remekműve az 1798 és 1780 között írt Hüperión, az egyetlen hosszabb műve, amelyik életében megjelent. A mű levélformában írt költői regény, amelyben egy újgörög ifjú számol be Diotimával folytatott szerelmes küzdelmeiről és csalódásáról. Ebben a prózában is ugyanazzal a nyelvi varázslattal találkozunk, mint költeményeiben.
Fennmaradt még egy drámatöredéke is, az Empedoklész, amely a misztikus lélek örök tragédiáját meséli el. Utolsó korszakában születtek hatalmas himnuszai, de ekkor Hölderlin elméjét már kikezdte az a betegség, ami hátralevő életét megpecsételte. 1807-től, több mint három évtizeden át, elborult lélekkel élt egy jólelkű tübingeni asztalos házában, alig beszélt és csak fájdalmas töredékeket írt néha. Békés, szelíd, beteg emberként érte a halál, hetvenhárom éves korában.

Forrás: NEMbulvár - PV