Bartók Béla: Kodály triójáról és gordonkaszonátájáról

Budapest, 1920. július 2. -- Egyetlen kiemelkedő zenei esemény volt az elmúlt hónapok során Budapesten, az viszont annál fontosabb: Kodály Zoltán Vonóstriójának április 24-i bemutatója a Waldbauer-Kerpely együttes kamaraestjén. Az újdonságok tekintetében igen szegény évadban határozottan ez volt az egyetlen kimagasló alkotás. A nemrég készült, két hegedűre és brácsára írt kompozíció Kodály legérettebb alkotása. Nevét ismerik már Amerikában. Egyik korábbi művét, az I. Vonósnégyest Bostonban, Philadelphiában, Chicagóban és Sao Paolóban játszotta a Kneisel vonósnégyes. A mű külső eszközei -- a hangszerek megválasztása és e takarékos eszközök ellenére a hangszeres effektusokban elért rendkívüli gazdagság már önmagukban is nagy figyelmet érdemelnek. A mondanivaló beleillik a keretbe. Olyan egyéniség nyilatkozik meg benne, akinek teljesen új közölnivalója van, és aki képes arra, hogy azt mesteri, koncentrált formában tudassa velünk. Az egész mű rendkívül gazdag dallamokban, amelyeknek exotikus vonásain a régi magyar paraszti rubato dallamok erős hatása mutatkozik meg. Úgy kell tekinteni e kompozíciót, hogy ez a magyarság valódi modern kulturális terméke. Ezen túlmenően némely vonása más mai magyar zeneszerzőre is jellemző.
Rá kell azonban mutatnunk arra, hogy a kompozíció Kodály egyéb műveihez hasonlóan a szokatlan akkordkombinációk és a meglepő eredetiség ellenére teljes mértékben a tonalitás alapján áll (ámbár itt ne gondoljunk a merev dúr és moll rendszer szokásos értelmezésére). Majd bebizonyosodik, hogy a mai zene "atonális" hajlamai ellenére a "hangnem" alapján történő újfajta építkezések lehetőségei még korántsem merültek ki. Kodálynak egy másik művét -- a szólógordonkára írt szonátát a minap mutatták be első ízben a bécsi Schönberg "privátkoncertek" során. Egy fiatal magyar gordonkaművész, Hermann Pál játszotta. Ez a kompozíció annak jegyében született, hogy a mai zene követelményeit a lehető legegyszerűbb eszközzel, egyetlen dallamhangszerrel szolgálja. Külön hangsúlyozni hangsúlyozni kívánom ezt a szót: mai. Ez a mű ugyanis nem Bach polifón stílusának az utánzata, miként Reger szólóhrgrdűre írt szonátája, hanem itt tökéletesen új, s eredeti anyagról van szó. A meghökkentő technikai nehézségekben bővelkedő és a hihetetlen hangszeres effektusokban gazdag, háromtételes szonáta igazi, nagy értéket jelent az eredeti művekben egyébként oly szegény gordonkairodalomban.


Forrás: Bartók Béla válogatott írásai (268-269. oldal) - Művelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó Budapest, 1956