A Huszita Biblia

A Huszita Biblia

Első magyar bibliafordításunk a Huszita Biblia. Ez a huszita mozgalom egyetlen magyar nyelvű terméke. A Bibliát (vagy legalábbis annak legnagyobb részét) két szerémségi világi pap: Pécsi Tamás kamonci oltáros pap és Újlaki Bálint mester belcsényi plébános fordította le. Mind a ketten a prágai egyetemen tanultak 1399-1411 között, és ott megismerkedve Husz János tanaival, maguk is huszitává lettek. A bibliafordítást 1416 körül kezdhették meg és 1441 előtt fejezhették be. Husz tanaival együtt a mellékjeleket használó huszita helyesírást is átvették és fordításukban alkalmazták.

A fordítást a katolikus tanítástól eltérő szellemben készítették. Ennek jellegzetes példája, hogy a spiritus sanctus 'Szentlélek' kifejezést az eretneknek tartott szent szellet szókapcsolattal fordították le. Az eretnekségük miatt őket üldöző ferences inkvizítorok elől Tamás pap 1439-ben sok hívével együtt Moldvába menekült, de üldözőik ott is utolérték és a bibliafordítást elkobozták. Az elkobzott fordítást azonban - szerencsére - nem semmisítették meg, hanem később maguk is felhasználták. Az eredeti fordítás a 15. század folyamán mégis elpusztult, szövege csak másolatokban őrződött meg. A Huszita Biblia szövegét őrző kódexek a következők:

A bibliafordítás legrégebben másolt kódexe a Bécsi-kódex, amely 1450 körül készülhetett az eredetiről. Az Ószövetség egyes kisebb könyveit tartalmazza: Rut, Judit, Eszter, a Makkabeusok, Báruk, Dániel és a tizenkét kisebb próféta könyvét. Az egyes könyvek sorrendje nem követi a Vulgata sorrendjét. A kódex három kéz írása. Legnagyobb része a második kéztől származik. A másolók sok íráshibát vétenek, de híven követik a huszita helyesírás jelöléseit. A nyílt és zárt e hang jelölése ebben a kódexben a legkövetkezetesebb.

Az időrendben másodikként másolt kézirat a Müncheni-kódex. Tartalma az Újszövetség négy evangéliuma. Az evangéliumok elé kötött hártyaíven egy tizenkét lapos magyar kalendárium van, az ünnepek és a szentek nevével és egy naptárkerékkel. Ennek segítségével minden évre meg lehetett szerkeszteni az az évi naptárt. A kódex naptárkereke az 1416 és 1435 közötti évsorra érvényes; ez mutatja, hogy a bibliafordítást 1416 után kezdhették el.

A Müncheni-kódexet három kéz másolta. A másolás nem olyan következetes a helyesírásban (különösen az e hangok jelölésében), mint a Bécsi-kódex. A legnagyobb rész másolója János evangéliumának befejező mondata után odaírta nevét és a másolás befejezésének helyét és idejét. Eszerint a másoló Henzsel Imre fia, Németi György volt; munkáját a moldvai Tatros városában fejezte be 1466-ban. Neve, a Németi, arra utalhat, hogy szász nemzetiségű családból származhatott.

Az Apor-kódex több különböző eredetű és tartalmú kéziratból állt össze. Lehet, hogy többszöri másolás eredménye, erre mutat számos betűhibája és szótévesztése. Másolói valószínűleg már katolikus szerzetesek voltak. Csak az ószövetségi zsoltárokat tartalmazó, 1490 körül készült része származik a Huszita Bibliából. Ez a rész két kéz munkája. A többi részt négy kéz másolta. Ezek már a 16. századból valók, s katolikus szellemű fordításokat tartalmaznak. 1500 körül készülhetett az úgynevezett "három jeles szolgáltatás", amely három Mária-ünnep szertartásrendjét mondja el. Az 1510 körül keletkezett részben középkori himnuszok, ószövetségi imádságok vannak. 1515 körül másolhatták a Jézus kínszenvedését leíró részletet.

A Huszita Biblia három kódexét tartalma és nyelve, kifejezésmódja is szorosan összefűzi. A bibliafordítás eredeti nyelvállapotát a Bécsi-kódex őrizhette meg, a másik két kódexbe a másolók belevitték saját nyelvjárásukat. A fordítóknak számos nehézséggel kellett megküzdeniük, hogy a Biblia kultúrájának gazdagságát magyar nyelven kifejezésről-kifejezésre visszaadhassák. Munkájuk során elsősorban a hazai kereszténység gyakorlatában már használt bibliai, egyházi nyelvi elemek, a misékből ismert magyar nyelvű szemelvények lehettek segítségükre, de sokat merítettek a népi nyelvkincsből is. Ismerhették a német és cseh bibliafordításokat, s szóhasználatukra ezek is hatással lehettek.

Szóképzés, összetétel, régi szavak felújítása révén több mint kétszáz új szót is alkottak. Sok különleges, azóta elavult szavuk van, pl. álnalkodat 'csel', címerlet 'cím', ragadozat 'préda', villamodat 'hajnal', levált 'farizeus', hirvadat 'halványság', monnó 'mindkettő', holval 'reggel'. Nyelvükre jellemzők a határozószók és névmások nyomósított formái; pl. míglen, mikoron, netalántál 'talán', önnön bennük, minenmagunk. Ugyanígy jellemző egyes sajátos kötőszavaik következetes használata; pl. monnal 'mint', és úgy 'tehát', mint, miként, miképpen.

Mondataikban feltűnően gyakran fordulnak elő egyes, később elavuló igealakok, mint pl. az -nd jeles jövő idő (látand, üldözend, meghaland). Mondataik felépítése, az igemódok és igeidők egyeztetése sokszor mutat latin hatást. A nyelvi darabosságok, latinosságok ellenére mégis elmondható, hogy a Huszita Biblia fordítói megteremtették a 15. század irodalmi nyelvét.

Forrás:

LOVAGKIRÁLYOK

AZ ANJOU- ÉS ZSIGMOND-KOR MAGYARORSZÁGON (1301-1437)

Encyclopaedia Humana Hungarica 03.

Ördög kiűzése a zárai Szent Simeon-ereklyetartóról
Ivo Petricioli: St Simeon's shrine in Zadar. Zagreb, 1983, 39. tábla.
Fotó: Mladen Grcevic, Milan Babic