Gárdonyi Géza: Földre néző szem 9. rész

CSALÁD

A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet.
Akinek a nyakát soha nem ölelte át kisgyermeki kéz, akinek sohse mondta gyermeki ajk: apám; aki soha nem remegett a halál árnyékában egy gyermekért, aki soha nem borult lelkében Isten elé a gyermek megmaradásáért hálából, az olyan ember töredéket kapott az érzések világából. Földi élete akármily lukszus-vonaton is haladt is, - alagúton haladt.

*

A gyermek földre szállott angyal, aki nem tudja még, hogy a talpacskája poros.

*

Aki gyermekét veri, önmagát veri. Aki embert üt meg Istent üti meg.

*
"Az öregek nem értik meg a fiatalokat!"
Most már magam is "vén szamár" vagyok, tudom, hogy:
"A fiatalok nem értik meg az öregeket".
Az öreg átélte a lelkesedésnek azt a zöld korát, amelyben a fiatalok tombolnak. Átélte azokat a tévedéseket, amelyeket a fiatalok jó útnak vélnek. Az öreg már nem táncol, de azért tudja, hogy a tánc micsoda.
És az öregek is mikor fiatalok voltak, szamarazták az öregeket.
(-1921-)

NEMESSÉG

Egyik család se régibb, mint a másik, csak éppen hogy aki jómódban volt, vászonra és kutyabőrre pingáltatta magát, aki meg szegény volt, legfeljebb egy fadarabra írták a nevét, - mikor meghalt.
A mi őseink ilyenféle emberek lehettek. Nem tudok róluk se jót, se rosszat. Apai öregapám lakatos volt Sopronban, aztán meg Nemeskéren. Mindössze annyit tudok róla, hogy hirtelen-haragú ember volt és hogy a család magyarul beszélt, érzett és gondolkozott. De tudtak németül is, mert az egyetlen könyvük a biblia, - apámmal van eltemetve, - német könyv volt. (Az ottani templomban németül tisztelték az Istent.)
Anyai öregapám meg kisbirtokos és kocsmáros, biró és esküdt, alighanem parasztféle ember volt Szöllősgyörökben. Nagy Sándor volt a neve. De azért tisztán paraszt se lehetett, mert egy kántortanító leányát vette el, aki nemcsak a krumplihámozáshoz értett, hanem orgonálni is tudott. De az ő ősapjai már parasztok voltak, somogyi bicskások, nem nemesek.
A mi nemességünk nem a királytól való, hanem Istentől. Kezdődik attól a perctől, mikor az én apám 1848-ban kardot ragadott s hazajött Bécsből: vagyonát és életét felajánlotta a hazának.
Ha megütköznétek azon, hogy a neve német, tudjátok meg, hogy neki mindig szándéka volt a nevét megmagyarosítani, de mint afféle hivatali járatokat nem ismerő ember, évről évre halasztotta. Anyai ágon azonban, amely ágnak testi formáit velem együtt viselitek, ha kutattok, ilyen neveket találtok: Nagy, Csutorás, Henics, Paizs.

*

Az igazi arisztokraták nem a bárók, grófok, hercegek, hanem azok, akik különvalóknak érzik magukat a testüktől.

*

Cim, rang, tagság (választmány, kaszinó, akadémia, főrendiház stb.) - s más ilyesmiért való kapaszkodás, tolakodás, tülekedés, - selyemnyakkendő csontvázon.

BECSÜLET

Embernek csak a becsületes ember az ember.
A társadalom fundamentos-kövei között is egyik nagy talpkő a becsület.
Dehát mért nem kötelező kelléke a becsületesség a politikának? Mért nincs ítélőszéke a nemzeteknek, hogy két egymással patvarkodó nemzet között ítéljen? Nem közös ügye-e az emberiségnek, hogy egy-egy nemzetet ne nyomhasson el gazság, orvtámadás? (Lengyelország. Az osztrák politika velünk szemben.)

*

Minél fejlettebb lélek valaki, annál kevésbé keresi a maga boldogulását mások boldogulásának a rovására. S ha a földi életben tapasztalható legmagasabb fokra jut valaki, akkor meg már éppen a maga kárával is segíti embertársainak a boldogulását.
Népfajok is vannak épp így: nemesek és alábbvalók. Az alábbvaló népfajok más népfajoknak a megkárosításával igyekeznek a maguk javait megszerezni és gyarapítani.

Forrás: Polczer Porta