Az okkultizmusról ... 5. rész

Klasszikus okkultizmus

Az ``okkult'' szó jelentése: ``rejtett''. Az okkultizmus ennek megfelelően rejtett dolgokkal foglalkozik. Ez alatt olyan tudást, tanokat értünk, melyek el vannak zárva a természetes emberi megismerés elől, és Isten sem nyilatkoztatta ki őket az embereknek.

Már ebből látszik, hogy az okkultizmus és a kereszténység nem fér össze egymással. A kereszténység szerint ugyanis Isten megadta a képességet és a hatalmat, hogy az Õ terveinek megfelelően megismerjük és birtokba vegyük az anyagvilágot (Ter 1,28-29 ). Szerető Atyánk mindent megadott nekünk, ami hasznunkra válik: szép és megismerhető Világegyetembe helyezett minket, adott megismerőképességet, logikát, emlékezetet, hogy feltárhassuk titkait. A nem anyagi dolgokkal kapcsolatosan pedig egyrészről lelket lehelt az emberbe, a saját képére alakított minket, így az ember nemcsak testből áll, hanem van lelke is, mely nem mulandó, és amely képes felfogni a szellemi dolgokat. Miután az ősbűn eltávolított minket Istentől, kinyilatkoztatásban közölt mindent az emberekkel, amit fontosnak tartott, hogy tudjuk. ``Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz, ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk'' (Zsid 1,1-2 ). A Szentlélek Pünkösdkor az egész Egyházra kiáradt, és azóta vezeti azon emberek életét, akik rábízzák magukat. Van tehát személyes tanácsadónk is, aki vezet, eszünkbe juttat mindent, ami fontos, és akihez bizalommal, bármikor fordulhatunk.

Az okkultizmus ezzel szemben nem a természetes emberi megismerés eszközeit használja és nem is Istenhez, az ő Szentlelkéhez fordul kérdéseivel, hanem mindenféle más irányba. Tipikus példa erre a spiritizmus vagy szellemidézés: rejtett dolgokat különféle szellemektől igyekeznek megtudni az ezzel foglalkozó emberek. Elgondolkoztató, vajon milyen szellemlények szólnak ekkor a ``médiumhoz''? Tudjuk ugyanis, hogy a szellemek közt vannak rosszak is, ahogy azt a Szentírás számtalan helyen világosan írja. Jó-e, ha megtudunk olyan dolgokat, melyeknek megismeréséhez Isten nem adott képességet és nem is nyilatkoztatja ki nekünk? Nem lehet, hogy Istennek, szerető Atyánknak alapos oka van arra, hogy elrejt előlünk bizonyos dolgokat? Vagy némely rejtett dolgot nem is Õ rejtett el előlünk, hanem csapdának tette oda valaki, hogy a túl kíváncsian kutakodó ember rátaláljon?

A kisgyereknek saját érdekében tiltják meg szülei, hogy a lakásban bizonyos dolgokhoz ``hozzámatasson''. Minden jó szándéka, kedves kíváncsiskodása ellenére veszélybe kerül, ha ``rejtett dolgokat'' kutat, például kifeszegeti a konnektort vagy felmászik a szekrénytetőre. A szülők ki is jelölik neki, hol szabad nyugodtan játszania, és ha bizonytalan valamiben, a jól nevelt gyerek megkérdezi: ``Mi az?'', ``Megfoghatom?'', és elfogadja az esetleges elutasító választ. Nagy baj, ha a maga feje után megy, de még nagyobb, ha ismeretlentől kérdezi meg, mit tehet és mit nem. Egy gonosz ember, aki ellensége a szülőknek ugyanis mondhatja: ``Csak nyugodtan piszkáld a konnektort, semmi bajod nem lesz. A TV-nek se lesz baja, ha bedugják! Sőt, új tapasztalatokra tehetsz szert, melyektől irigy szüleid eltiltottak.''

Bizonyára ismerős mindez. Ismerős lehet a Biblia elejéről, az első emberpár bűnbe esésének történetéből. A Sátán által ígért ``szemetek felnyílik, és olyanok lesztek, mint az Isten'' ígéretből csak az valósult meg, hogy ``felnyílt a szemük, és észrevették, hogy mezítelenek''. (Ter 3,4-7 ). A tiltott tudás megszerzése semmilyen jó eredményt nem hozott.

De felismerhetjük azt a hozzáállást is, ami még templomba járó embereket jósnőhöz hajt: ``Tudni akarom a jövőmet!''. Vagy azt, amikor valaki mágikus-babonás cselekedetekkel akarja szerencséjét, anyagi jólétét biztosítani. Pedig ezeket a dolgokat Isten határozottan megtiltotta a Szentírásban.

Forrás