A megemlékezés napja

Mindenszentek és a halottak napja

Alex Tamás - Emlékdal (Csak a jók mennek el)




Csak a jók mennek el, ők hagynak el,
Mit ők hoztak el, ők viszik el.
Ez nem tűnik fel, míg együtt vagyunk,
Csak a jók ünnepén ha az égben vagyunk.

A jók mennek el, s ránk száll az éj,
Ők hagynak el, az álmunk övék.
Ez nem tűnik fel míg együtt vagyunk,
De a jók ünnepén találkozunk.
Szívük megpihenni tér lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!

Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent, amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.

Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!

Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.

Hívő és nem hívő ember felkeresi szeretteit a temetőben, ahol virággal és gyertyagyújtással adózik emlékének. Ilyenkor felszakadnak a régi és még alig gyógyuló sebek. Mindenki szembesül elvesztett szerettei emlékével, szívünk megtelik mély, tompa fájdalommal.

A fiatal, aki még nem tudja felfogni a körülötte lévő fájdalmat, csak tiszteletét tudja kifejezni, és érzi, hogy ezen a helyen nem illik hangoskodni. Itt már a béke és a csend honol.

A már éltesebb ember, megtapasztalta az elvesztést, és felidézi emlékeiben szeretteit. Az idős ember, már azon gondolkodik, hogy lassan közeleg az idő a nagy találkozóra.
Azonban mindenkiben közös az emlékezés, a sírok rendezése, széppé tétele. A néphit szerint, azért kell megszépíteni a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak nyughelyükön. A gyertyát azért gyújtják, hogy az elkóborolt lelkek visszataláljanak saját sírjukba, és ne kísértsék az élőket.
Elborítják a sírokat a rokonok, hozzátartozók és barátok virágai, gyertyái. Elhelyezik virágcsokraikat, ami krizantémból és őszirózsából tevődik össze, az elmúlás jelképes virágaiból. Estére a temető fényárban pompázik. Aki nem tud kimenni a temetőbe, az otthon gyújt gyertyát szeretteinek, mindenkinek egy-egy szálat.

Akik lakoznak csendben valahol, Szomorú fűz akire ráhajol,

Akiknek sírján halvány mécs lobog, A gyötrődést azok már rég feledték:

Mi sírva élünk, ők meg boldogok.

/Ady Endre: A halottak/

Halottak napját november 2.-át az egyház 998 óta tartja. A megemlékezés Szt. Odiló clunyi apát nevéhez fűződik. Ezt a napot minden Cluny anyaszentegyházhoz tartozó Bencés házba bevezette és ez a mai napig fennmaradt.

November 1-jén a Mindenszentek /Festum omnium sanctorum/ ünnepe van, ez a katolikus egyház ünnepe. Az ünnep történetére már a 4. században is voltak utalások. A Mindenszentek ünnepét május 13.-án tartották vasárnap / a vasárnap neve a görög egyházban a Szentek vasárnapja/. Az ünnep a VIII. században november 1.-re tevődött, ami nálunk már közünnepnek számított ebben a században. 835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan is elismerte a kereszténység ünnepét, és ettől kezdve az egész kereszténység ünnepe a Mindenszentek. Mindenszentek ünnepe és a halottak napja már nemcsak egyházi ünnep, hanem népi megemlékezés is.

Ne sírj, mert szeretsz engem
A halál nem jelent semmit
Csak átmentem, a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok és Te is önmagad vagy.

Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül....
csak mert a szemed most nem lát...

Nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult szép
gyöngéd szeretetem.

Kérlek, légy szíves.... ha lehet, töröld le a könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem....

(Szent Ágoston)

Forrás