Bejegyzések
Európa államai közül Oroszországban a 19. sz. közepén rendkívül hátrányos helyzetben volt. Itt következett be legkésőbb a polgári átalakulás, itt élt legtovább a középkor, itt volt legnagyobb a nyomor és a szellemi elmaradottság. Óriási volt a bürokrácia, s a titkos rendőrség által támogatott igazságtalan jogi rendszert minden szinten a korrupció uralta. A társadalmi problémák jó része a jobbágyság intézményében gyökerezett, s káros hatásai áthatották az élet minden területét, így a reformok a jobbágyság eltörlésére koncentrálódtak. (Jobbágyfelszabadításra csak 1861 után került sor.)
Az orosz irodalom ez időszakban a művészetek közül elsőnek tárta fel az orosz valóságot. (Puskin, Dosztojevszkij, Tolsztoj). A zeneművészet - bár valamivel később - szintén felzárkózott az irodalomhoz és szoros kapcsolatban állt vele. Kezdetben a nyugati zene - olasz és francia opera - dominált, s az operabemutatók helyszínéül a fényűzően berendezett Pétervár udvari rezidenciája szolgált. S bár a nyugati zene hatása hátráltatta a hazai zeneművészet kibontakozását, ugyanakkor példát mutatva, formai és tartalmi elemeket kölcsönözve segítette is a megerősödését.
1836-ban döntő fordulatot jelentett Mihail Ivanovics Glinka: "Ivan Szuszanyin" c. operája. Bár Glinka arisztokrata származású volt, egész művészetét áthatja az orosz nép iránti szenvedélyes szeretete. Zenei világa 2 nagy forrásból táplálkozott: az orosz népdal és az olasz operaszínpad, melyet nyugat-európai tanulmányútja alkalmával ismert meg.
Ivan Szuszanyin c. operájában Szuszanyin a népi hős, a hazafi típusa volt, aki az ellenséges sereget egy áthatolhatatlan erdőbe vezeti, hogy aztán ő is ott vesszen. Az orosz opera történetébe e műben van először jelentős szerepe a nép és az ellenséges hadsereg drámaian konfliktusteli jeleneteinek. Az opera fináléja az orosz nép megdicsőülése. nem volt tehát véletlen az Ivan Szuszanyin 1836-os szentpétervári premierjének fergeteges sikere a demokratikus irányultságú társadalmi körökben. A feudális nemesség azonban gúnyosan "kocsis"-zenének nevezte, s a mű címét a cár parancsára "Életünket a cárért"-ra kellett változtatni, mivel a jobbágyi Oroszországban nem létezett nagyobb áldozat, mint az, amit az istenért vagy a cárért hoztak. Glinka már e művében kialakította az orosz nemzeti opera alaptípusát, amely hazai zenei forrásokból építkezik és amelyhez később minden orosz zeneszerző mint kiindulóponthoz tér vissza.
Második, "Ruszlán és Ludmilla" c. operáján közel öt évig dolgozott. Az ihletet Puskin epikus mesekölteményéből merítette, s ez a képzeletbeli téma módot adott arra, hogy a zenei képzelőerőt határtalan magasságokba emelje. Glinka nemcsak a régi orosz dallamok motívumaival dolgozott, hanem az egzotikus-keleti - arab, perzsa, kaukázusi - zene táncelemeivel is. Az elsők között volt, akik használták az egészhangjegyes skálát, a bővített hármashangzatokat, a merész zenei harmóniákat. Mivel Berliozhoz szoros barátság fűzte, bátran merített az ő ötletdús hangszereléséből is, ezt azonban mesteri módon alárendelte az orosz zenei hangzásvilágnak. Bár életműve nem terjedelmes, zenetörténeti jelentősége vitathatatlan, hiszen művészetével és egész lényével pártfogolta az orosz művészet ébredező demokratikus törekvéseit.
A 19. századi orosz művészet kibontakozása éles harcok közepette zajlott le. Az értelmiség két táborra szakadt:
- nyugatosok: az ország nyugati mintára történő átalakítása mellett, a polgári átalakulás mellett döntöttek.
- "szlávofilek" a konzervatívszárny: félt a nyugati felvilágosult szellem beáradásától, s mereven ragaszkodott a hagyományokhoz.
Volt egy időszak, amikor a két irányzat harca a zenei életen belül is érezhető volt.
Tevékenységük legfőbb érdeme az orosz zenei élet felvirágoztatása. Nevükhöz fűződik a pétervári és a moszkvai "Orosz Zenei Társaság", és az első pétervári és moszkvai konzervatóriumok megalapítása. Vezetői: Nyikolaj Rubinstein és Artur Rubinstein voltak. E zenei réteg legjelentősebb és legmeghatározóbb egyéniségének számított:
(1840-1893)
Az orosz zenei romantika legsokoldalúbb nagy alkotói egyénisége. Művészetében egyesíti a nyugati romantika vívmányait az orosz nemzeti hagyományokkal. Csajkovszkij volt az első igazi orosz zeneszerző. Jómódú, középosztálybeli családból származott, s már gyermekkorában megnyilvánult rendkívüli érzékenysége a zene iránt. A pétervári konzervatóriumban Anton Rubinstein tanítványaként tökéletesen elsajátította a zene tudományát. Szentpétervári tanulmányait követően tizenkét évig a moszkvai konzervatóriumban dolgozott, mint pedagógus. Művei kezdetben kedvezőtlen hazai fogadtatásra találtak. Eme kudarc a túlfeszített munka, labilis lelki alkata és egy elhibázott házasság 1877-ben idegösszeomlásba sodorták. A kivételes tehetséggel megáldott orosz mester tragikusan ellentmondásos személyiség maradt. A lelki nyugalom pillanatai ritkák voltak nála.
Érzékeny lelki alkata, homoszexualitása, emberi kapcsolataiban nehézségeket okozott. A zenéjéből áradó szépség, tisztaság és harmónia azonban gyakran segített e nehézségek és lelki problémák leküzdésében.
Lenyűgöző zenei stílusa tette lehetővé, hogy pártfogóra talált egy gazdag özvegyasszony, Nagyezsda Filaretovna von Meck személyében, aki bőkezű támogatásával kisegítette anyagilag is válságos helyzetéből, s megteremtette számára a gondtalan alkotói munka lehetőségét. Visszatérő depressziós rohamai számára Firenze városa megkönnyebbülést jelentett. 1878-ban költözött oda egy Mme von Meck által számára bérelt lakásba. Itt szokatlanul jól érezte magát, a várost 1879-ben hagyta el. Ettől kezdve állandóan utazgatott, mint műveinek dirigense beutazta Európát megismerkedett Brahmssal, Grieggel, Mahlerrel. 1880-tól kezdve neve világhírűvé vált. A muzsika majdnem minden műfajában alkotott maradandót. 1893-ban, élete utolsó évében sikere, népszerűsége és az iránta tanúsított tisztelet meghaladta a zeneszerzőknél szokásos mértéket. Alkotó erejének a csúcsán volt, ötvenhárom évesen is bővelkedett művészi tervekben. Egy alattomos kolerafertőzés azonban idő előtt véget vetett életének.
Csajkovszkij célja ugyanaz, mint az Ötöknek - az orosz népzenén alapuló zeneművészet megteremtése -, zenei neveltetése és sajátos lelki alkata folytán azonban közelebb állt a nyugat-európai romantikához, mint az Ötök csoportja. Máig sem szúnő népszerűségének magyarázata, hogy a maga érzés- és gondolatvilágát a legközérthetőbb hangon tudta a közönség elé tárni műveiben. zenei stílusának eredetisége az orosz népi melódiakincsen alapuló, közvetlen hangú zeneművészet. Művészete leginkább abban különbözik orosz kortársaitól, hogy a nemzeti hangot alárendelte az egyéni, emberi általános érvényű igazságok művészi ábrázolásának. A nyugati zenekultúrák közül a francia állt a legközelebb hozzá (Gounod, Bizet, Massenet), s részben az olasz zene is (Verdi), ám a német zene újító törekvéseivel, Wagner reformjával nem értett egyet.
Zenei példaképe és eszményképe Mozart volt, zenéjének örömtelisége, kristályszerű csillogása, a belőle áradó humanizmus maradandó értéket jelentett számára.
Témájuk legtöbbször az emberi lét örök problémájával, az élet-halál kérdésével foglalkozik: "Vihar", "Hamlet", "Rómeó és Júlia" nyitányfantázia.
Hat szimfóniája közül főként az utolsó három vált a 19. század szimfonikus zenéjének igazi csúcspontjává.
| "IV. f-moll szimfónia" | } | az ember úrrá lesz a sors erői felett. |
| "V. e-moll szimfónia" | ||
| "VI. h-moll patetikus szimfónia" | ez a mű a hattyúdala, melyben a hős elbukik a végzettel vívott küzdelemben. |
E versenyművek a zeneirodalom legtisztább és legpompásabb értékei közé tartoznak, s a mai hangversenyélet állandó repertoárdarabjai.
Csajkovszkij kitűnő zenei dramatikus is volt. Tíz operát komponált, melyek közül kettő - az "Anyegin" és a "Pique Dame" - a világ zenedrámáinak ékszerei. Mindkét esetben lélektani operát írt, s mindkettő alapjául Puskin műve szolgált. További operái - "Az orleansi szűz", Mazeppa", "A varázslónő", "Jolanta" - többnyire nem jutottak túl az orosz operaszínpadokon.
Annál inkább betörtek az ismertség világába Csajkovszkij balettjei - "Hattyúk tava", "Csipkerózsika", "Diótörő" -, melyek mesés hangvételű zenéjük szépségével nyűgözik le a közönséget, s nem egyszer azzal, hogy ihletésüket tisztán az orosz népművészetből merítik.
Az Ötök csoportja volt a másik zenei szárny, amely az orosz nemzeti művészet megteremtéséért harcolt.
Tagjai: Milij Balakirev, Cezar Kjui, Rimszkij Korszakov, Alexander Borogyin, Mogyeszt Muszorgszkij.
(1839-1881)
A zenei realizmus egyik első képviselője, a realista orosz zene és zenés népdráma megteremtője, a 19. századi színpadi zene történetének Wagner és Verdi mellett legnagyobb alakja. Hiányos zenei műveltsége ellenére Muszorgszkij tehetsége kivételesen egyéni és sajátos, zseniálisan eredeti volt. Noha nemegyszer zenei amatőrnek csúfolták, zsenialitásában tisztánlátón felismerte, merre fejlődik a zene. Az élő zenei nyelvből merített intonációk felhasználása, a merészen harmonikus gondolkodás, a vonzalom az orosz dal iránt, a legmélyebb emberi érzések valóságos kifejezése alapján Muszorgszkijt nemcsak a realista zenedráma alkotójának, hanem a zenei impresszionizmus közvetlen elődjének is tekintik.
Nemesi családból származott, 10 éves koráig falun élt. Apja birtokán nőtt fel, ahol a cselédektől és gyermekkori nevelőnőjétől a "Nyanyától" hallott népdalok, népmesék egész életére, egész művészetére hatással voltak. Bár már gyermekkorában kivételes zenei tehetséget mutatott, alá kellett rendelnie magát apja akaratának és elvégezni a kadétiskolát. Ám nem sokáig maradt ezredénél, 20 éves korában szakított a katonai pályával, csatlakozott az Ötök társaságához, s a szentpétervári művészek bohém társaságában élt. Inkább az unalmas hivatali munkát választotta, tisztviselőként dolgozott, hogy ezután minden erejét a zenének szentelhesse. Gyenge alkatú, neurózisra hajlamos ember volt, ezért nagyon megviselte, amikor az Ötöket összefűző kötelékek fellazultak, s ő is magára maradt. Növekvő idegbántalmai elől alkoholmámorba menekült. Ez is elősegítette 1881-ben bekövetkezett halálát.
Muszorgszkij művészetének a maga korában nem volt olyan fogadtatása, mint pl. Csajkovszkijnak, túl naturálisnak és nyersnek ítélték meg az Ötök-ben is csak Borogyin lelkesedett érte. Nem volt túlzottan termékeny komponista, s amit hátrahagyott, annak javarésze félbemaradt, befejezetlen alkotás. Nagy részüket Rimszkij Korszakov hangszerelése juttatta el a közönségig. Műveinek témája az élet igazságának megismerése, a különböző emberi jellemek, karakterek ábrázolása, az orosz nép, az orosz történelem. Stílusát művészi realizmus jellemzi: az élet valóságának megismerése, annak bátor művészi megragadása, s ily módon való visszaadása a társadalomnak. Egyik f ő törekvése az orosz nyelvre alapozott deklamáció = énekbeszéd megteremtése volt. Főleg nagy dalciklusaiban sikerült ennek művészi szintű megvalósítása.
Közel 80 dalt írt, közülük három dalciklus a legnevezetesebb.
| "Gyermekszoba dalok" | 7 darabból álló dalciklus. | |
| (pl.: "Nyanyával" "A sarokban" "A bogár") | ||
| "Napfény nélkül" | } | dalciklusok |
| "A halál dalai és táncai" | ||
| Legközismertebb dala a "Bolhadal" |
| "Éj a kopár hegyen" | szimfonikus mű |
| Gogol komédiája nyomán készült opera. A szöveg szó szerinti megzenésítése, librettó nélkül. | |
| Muszorgszkij művészetének ereje ebben az operában mutatkozott meg a leginkább. A szerző maga írta a szövegkönyvet Puskin azonos című tragédiája alapján. Újszerűsége és nagysága a művészien alkalmazott zenei realizmusban rejlik. Az orosz népnek, mint a történet aktív tényezőjének domináns szerep jut az egyes szereplők, mélyenszántó lélektani megrajzolásában, főként az önjelölt cár, Borisz lelki válságaiban és gyötrelmeiben. A mű csak nehezen érvényesült, 12 évvel a szerző utolsó finomítása után került először bemutatásra. III. Sándor cár először betiltotta az operát, mivel világnézetének nem felelt meg sem a gyilkos cár realisztikusan megrajzolt alakja, sem a nép meggyőzően kifejezett haragja az orosz nemesség, a bojárok iránt. A mű partitúrája örök kihívás maradt. Különböző szerzők - pl. Rimszkij Korszakov, D. Sosztakovics - hangszerelési beavatkozásokkal igyekeztek növelni a mű zenedrámai hatásosságát. | |
| Szintén történelmi témájú opera, amely az orosz nép szenvedéseit ábrázolja a cári önkényuralom idején. | |
| Vígopera, e két utóbbi operáját nem fejezte be, s ennek oka örömtelen élete, valamint az alkohol erős befolyása volt. |
Több darabból álló zongoraciklus, amelyet később Maurice Ravel francia zeneszerző hangszerelt át szimfonikus költeménnyé. Az 1874-ben keletkezett művet Muszorgszkij barátjának Victor Hartman orosz festőnek a művész halála után rendezett kiállítása ihlette. A zeneszerző 10 tételben zenésítette meg festő barátja rajzait. Az egyes tételek közé "Promenade" felirattal összekötő zenét írt, amelyekben önmagát kívánta ábrázolni, amint a képek előtt sétál és szemléli őket.
1. kép: "Gnóm"
"Fantasztikus figura görbe lábakkal" írja róla Muszorgszkij, s zenéjében a torz alak tragikumát érzékelteti. Az utána következő "Séta" motívuma már oldottabb hangulatot teremt.
2. kép: "Az ódon vár"
Olaszos ritmus utal az itáliai környezetre, majd ismét a "Séta" következik.
3. kép: "Tüilériák kertje"
A párizsi parkban játszadozó kedvesen mozgalmas jelenet, a dinamikát a zenében a staccatók jelzik.
4. kép: "Bydlo"
Közvetlenül az előző tétel után hangzik fel, annak éles ellentéteként. A párizsi játszótér mozgékony staccatói után a kietlen lengyel tájon haladó ökrösszekér küzdelmes útját érzékelteti a basszus súlyos akkordjainak egyhangú döcögése. Utána ismét a "Séta" közjáték szólal meg.
5. kép: "Kiscsibék tánca a tojáshéjban"
Hartman, aki kiváló színpadi díszlettervező is volt, Szerov: Trilby c. balettjéhez rajzolta e vidám színpadképet.
6. kép: "Goldenberg Sámuel és Smüle"
Egy gazdag és egy szegény zsidó párbeszéde, s ebben az egyenlőtlen esélyekkel folytatott vitában az utolsó szót a gazdag Goldenberg Sámuel mondja ki. Ezután utoljára hangzik fel a "Séta" motívuma, ismét egész terjedelmében, alig némi módosítással idézve a bevezetést. Ettől kezdve már gyors ütemben vonzza a tárlat látogatóját a képek egyre izgalmasabb mondanivalója.
7. kép: "A limoges-i piac"
Zongoristák hírhedt erőpróbája e tétel. A veszekedő kofák sebesen pergő nyelvelését és indulatos gesztusait a piac mozgalmas életét, szüntelenül csattogó staccatókkal ábrázolja a zeneszerző.
8. kép: "Katakombák"
Az előző lármás jelenből átmenet nélkül visz a képek útja a néma régmúltba, Párizs katakombáinak hideg és mozdulatlan mélyébe. Ezen a képen Hartman önmagát ábrázolta, amint a párizsi katakombákat - a római kori síremlékeket - lámpással végigjárja. Muszorgszkij e tételben a "Séta" már ismert dallamát dolgozta fel sejtelmes, kísérteties zenében, s latin címet adott: Con mortuis in lingua mortua (Halottakkal a holtak nyelvén).
9. kép: "Baba Jaga kunyhója"
E tétel realisztikus mozgalmassága feloldja az előző kép hátborzongató valószerűtlenségét. Baba Jaga az orosz népmese boszorkányalakja. A tétel befejezése virtuóz kadenciával vezet át a szvit záróképéhez.
10. kép: "A kijevi Nagy Kapu"
Hartman készítette Kijev számára annak a díszes városkapunak a pályatervét, amelyet Hősök Kapujának neveztek, és amelyhez felhasználta a régi orosz építőművészet díszítő elemeit. A szvit diadalmas hangú pompás fináléja érzékelteti az ősi orosz elemeket.
(1844-1908)
Az "Ötök" csoportjának meghatározó egyénisége volt, 27 évesen a szentpétervári konzervatórium professzora lett, s oly intenzíven vetette bele magát elméleti tanulmányaiba, hogy hamarosan a korabeli Oroszország legműveltebb művészévé vált. Részben az "Ötök" hatására, részben született demokratizmusából eredően Rimszkij Korszakov szívébe zárta az orosz népzenét. Gyűjtötte és harmonizálta azt, nincs még egy orosz művész, akinek életműve ilyen mélyen a népi hagyományokból eredne.
Alkotómunkája súlypontját 15 operája képezi. E művek leggyakrabban Puskin, Gogol és Osztrovszkij témáiból indulnak ki. Némely alkotásához a szerző maga írta a szövegkönyvet.
| "Hópelyhecske" | a fantasztikus meseszerűséget kitűnően összekapcsolta az orosz élet realitásával. |
| "Szadko" | ebben egy régi legendát dolgozott fel, történelem és mitológia, kereszténység és pogányság keveredik a műben. |
| "Mese a Szaltán cárról" | a vokális és hangszeres kifejezés szándékos kontrasztjával valóságos és nem létező személyeket jellemzett. |
| "Az aranykakas" | a szatirikus jelenetek váltogatásával színpompás mesefreskót alkotott. |
Rimszkij Korszakov, a hangszerelés és a hangszínezés kiváló mestere egy sor értékes szimfonikus művet alkotott, melyek közül a "Spanyol capriccio" és a "Nagyorosz Húsvét" vált világszerte népszerűvé.
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése