SZTOIKUS FILOZÓFIA

1. Mi az a sztoicizmus? Mi a "bölcsesség csarnoka"?

- az alapfogalom meghatározása A sztoicizmus egy filozófiai irányzat, mely a hétköznapi ember számára is érthető, de mégis mély gondolatokat közöl:
- a létről, és az elmúlásról,
- a boldogságról, és szenvedésről,
- a jóságról és gonoszságról,
- erényről és hitványságról
- szerencséről, és balsorsról,
- gazdagságról, és szegénységről,
- az életről és a halálról.

A "sztoikus", a görög stoa szóból származik, mely csarnokot jelent. Ennek azért van köze az irányzathoz, mert első követői az athéni Tarka Csarnokban jöttek össze időszámításunk előtt...

Ha a sztoicizmust egyetlen szóval kellene jellemezni, azt mondanám: az erény filozófiája.

{Forrás: zsolo}


2. A sztoicizmus eredete

A sztoicizmus a hellenisztikus és római kor egyik uralkodó filozófiája.
A kitioni Zénon (i.e. 335-263) alapította, az i.e. 4. században Athénban. Nevét, az iskola színhelyéről a Tarka Csarnokról ("Stoa Poikilé") kapta.
Az összes alapvető tanítást neki tulajdonítják, de a rendszert, a következő században Khrüszipposz (i.e. 280-207) öntötte határozott formába, művek hosszú sorában.

Az i.e. 2. és 1. században Panaitiosz és Poszeidóniosz tett néhány hangsúlybeli változtatást a tanításban.

A sztoicizmus legjelentősebb képviselői: Epiktétosz, Seneca és Marcus Aurelius voltak.

Az irányzat, az i.sz. 3. században tűnt el, de morális eszméi napjainkig jelen van a művelt gondolkodó elit rétegeiben...

A történelem folyamán a sztoicizmusban, olyan kimagasló szellemek bukkantak éltető, lendületadó, és oltalmazó támaszra, mint Leibniz, Descartes, Spinoza, Gothe, Nagy Frigyes, és még sokan mások....

{Forrás: Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése}



3. A sztoicizmus lényege

A sztoikusok Hérakleitosz és Szókratész szellemi leszármazottainak tartották magukat.

A sztoikus tanrendszer lényege az, hogy az ember összhangban éljen a természettel, és a körülötte élő emberekkel.
Ehhez szükséges, hogy ne törekedjen olyanra, ami nincs hatalmában.
A csarnoki bölcselet szerint a sok boldogtalanság és bizonytalanság azért van életünkben, mert olyasmire törekszünk, ami nem áll hatalmunkban.

Az egészség megromolhat, a szerencse megfordulhat, a hírnév elveszhet, s mindez külső okok miatt, ezért a fizikai, vagy külsődleges "jó", nem lehet a végső jó. Az egyetlen, ami tökéletesen tőlünk függ, az elme helyes morális beállítottsága, ami az erény lényege

Erről többet nem is írok, hanem ez után olvasd el Epiktétosz, Seneca és Marcus Aurelius gondolatait, ott mind erről bőven tudomást szerezhetsz...

{Forrás: Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése}