Szexuális egészség és szexuális működés

Isten egyik legnagyobb ajándéka a férfinak és nőnek teremtett ember számára nemiségünk, a testben való lét. Ajándék, és egyben feladat is, amelynek egészséges megéléséhez nélkülözhetetlen a nyílt, őszinte párbeszéd. Ennek megvalósításában egyházunknak (is) sok tanulnivalója van, hisz története során épp a szexualitás kérdésében sokszor igencsak messze szakadt Krisztus evangéliumának szellemétől. Elég csak a nők pogány ideológiával megtámogatott elnyomására, vagy a test elutasítására gondolnunk.

Most induló sorozatunkban dialógust kezdeményezünk, amelynek részleteiben a szexualitás egy-egy témájáról gondolkodik közösen a szexuálpszichológia jeles hazai szakértője, Buda Béla pszichiáter, illetve a katolikus egyház egy-egy képviselője, ezúttal Farkas István piarista szerzetestanár, aki csaknem három évtizede foglalkozik fiatalokkal. Megjelenés előtt áll az együtt járásról, jegyességről szóló könyve, melynek címe: A fészekrakás művészete.

Első részünk témája a szexuális egészség kérdése, amelyről megkérdeztük néhány fiatal ember személyes véleményét is.

Elégtelen, hibás, kóros szexualitásról gyakran esik szó különféle tudományos és közéleti diskurzusokban, de szexuális egészségről még az orvostudományban vagy az orvosi antropológiában is keveset beszélnek.

Talán jól is van ez így, hiszen nem biztos, hogy előnyös lenne, ha a nemiség - annak jelenlegi fogalmi tartalmával (amelyben a szexuális örömszerzés és az erotika áll az előtérben) - valamilyen kardinális emberi funkcióvá válna, mint ahogyan több újkori gondolatrendszerben történt kísérlet ennek igazolására. Hozzátéve természetesen, hogy a szexualitás önmagában, biológiai jellegében valóban alapvető minden élőlény, így az ember számára is, hiszen a faj továbbélésének ez a záloga, de az emberben ez az egyik sajátos és döntő jelentőségű funkció a család alapja is.

Ha mégis körül akarjuk járni a szexuális egészség fogalmát, akkor a biológia síkján a nemi működés képessége és lebonyolódása ragadható meg. Vannak élettani adatok, amelyek szerint a nemi élet előnyös az emberi szervezet számára, mivel (leegyszerűsítve a dolgokat) serkenti az agyi folyamatokat, jótékony hatású "ideg- és értorna". Idős korban különösen előnyös és fontos lehet ez a tevékenység, és ha az öregedés folyamatai kikezdik (nemritkán azért, mert abbamarad vagy nem megfelelően zajlik), az későbbi romlások, megbetegedések kezdete lehet. Tisztán a szervezet szempontjából a nemi tevékenységet jó szívvel lehet ajánlani.

Serdülőkorban a szexuális késztetés elemi erővel jelentkezhet. Ez a fiúknál szinte mindig így történik, és kezelhetetlensége, lefojtása negatív következményekkel járhat, vagyis a felnőttkori normális működéshez bizonyos gyakorlásra van szükség. (Ezért is, ma a szakemberek az önkielégítést immár elfogadhatónak tartják.)

Ennél azonban sokkal fontosabb a szexualitás lélektani egészsége. Kár, hogy erről keveset tudnak az emberek, és legalább az értelmiségi közbeszédben nem fordul elő hatásosabban. Ennek lényege a személyiségbe jól integrált, érett, partnerorientált szexuális késztetés és készség, amely különleges, minden más emberi kapcsolatnál nagyobb fokú intimitást, közvetlenebb testi és lelki kontaktust és kommunikációt enged meg. Ez mintegy megnyitja a személyiséget, előnyös érzelmi folyamatokat és belső fejlődést indukál benne. Ha valaki erre képtelen, élményekben és lelki képességekben szegényebb marad, és a lelki terhekkel szemben sérülékenyebb.

A társadalomnak sokat kellene tennie, hogy ez a fajta egészség kialakuljon. Ennek érdekében nagyobb figyelmet és hangsúlyt kellene fektetni a családi, iskolai és intézményes (például egyházi) szexuális nevelésre, tanácsadási és terápiás lehetőségek és programok összehangolt rendszerének biztosítására. Az egyének lelki egészségétől eltekintve, ez nagymértékben fejleszthetné a házasságok és családok életminőségét, és előnyösen hatna a következő nemzedékekre, például az utódok pszichoszexuális fejlődésére is.

A tennivalók részletezése messzire vezetne, de azt meg kell említeni, hogy jelenleg a társadalom szinte elbújik a szexualitás problémái elől. Egyháziak elsősorban a konvenciók és gátlások, az álszemérem miatt, szülők és tanárok tudatlanságból és komplexusaik következtében, a társadalom "egésze" a "fogyasztás" és "önmegvalósítás" kultusza folytán. Ezért a túlnyomó többség lélektanilag nem egészséges. Ijesztő magyar adatok is alátámasztják ezt a feltevést. Meglepően alacsony például a magyar szexuális aktivitás, és ennek nem erkölcsi, hanem pszichológiai okai vannak.

Érdemes tisztán látni, hogy az érett pszichoszexualitású személyiség akár le is mondhat a szexuális működésről, és ez a körülmény nem veszélyezteti lelki egészségét. Számos egyéb testi aktivitással is elérheti a nemiséggel járó élettani ingereket. Tehát nem érvényes az az állítás, miszerint a szexualitás "működtetésének", kiélésének hiánya feltétlenül kóros és káros lenne. Kóros, ha ez a hiány elfojtáson, önértékelési zavaron, magányon, társtalanságon, társas kapcsolatra való képtelenségen alapul. Az intim kapcsolat, a partner hiánya (ami sokszor összefügg a pszichoszexuális éretlenséggel, a folyamat megtorpanásával és zavarával) már komolyan egészségkárosító hatású lehet. Az érett szexualitású ember ugyanakkor kapcsolatainak magasabb fokú bensőségességével és érzelmi kölcsönösségével nagymértékben ellensúlyozhatja a szexuális párkapcsolat hiányát is.

A szexualitás mindenképpen "velünk teremtett", és testi mivoltának befogadása a mély lelki kapcsolatba különleges emberi képesség és lehetőség. Ennek természete, értéke és feltételrendszere ma hiányzik a köztudatból, még azokban az értelmiségi körökben is, melyeknek képviselői tenni szeretnének valamit a ma élő emberért. Ez vonatkozik az egyházra is, ahol a kérdést legtöbbször hagyományosan, "kőtáblásan" kezelik.

Buda Béla pszichiáter, Fotó: Keönch László