Trebbin Ágost - Tersánszky

Az 1950-es évek végén, amikor a Nádor Szállodához kerültem portásinasnak, találkoztam először ezzel a szegény, sorsüldözött, mindig szomorú emberrel.

Kölcsönös bemutatkozás után megtudtam, hogy ő a Tersánszky Gyuri. Gyuri londiner volt a szállodánál, ami gyakorlatilag segédmunkást jelent. (Járdát söpört, szőnyegeket porolt, cipőt tisztított, csomagot hordott, teljesítette a vendégek kisebb kívánságait.)

Gyuri, Tersánszky Józsi Jenőnek, a híres írónak volt az unokaöccse. Bizony sokszor szomorúam panaszkodott, hogy nagybátyja szégyelli a vele való rokonságot.

Gyuri a pécsi ferences rend feloszlatása előtt kolduló barát volt, vagyis olyan szegény sorsú szerzetes, aki a hívek adományaiból tartotta fenn magát. Megjegyzendő, hogy a pécsi ferences szerzetesek még távolról sem voltak a „társadalom nyakán élősködő kizsákmányolók”. Keményen dolgoztak, és igen szerény körülmények között éltek. A kolostorukban asztalos, szoborfaragó, szappanfőző és egyéb műhelyek voltak. (A ferencrendi templomban karácsonykor, most is meg lehet csodálni azokat az ember nagyságú bibliai alakokat, szenteket, amelyek az ügyes barátok vésői alól kerültek ki.) Imádkoztak az Istenhez a mindennapi kenyérért, de sokat tettek is érte, hogy az meglegyen.

Amikor a szocialista rendszerben feloszlatták a szerzetesrendeket, Gyuri az utcára került. Nem sokon múlott, hogy éhen haljon. Lépten-nyomon beidézték az illetékes helyekre, vallatták, zaklatták és kigúnyolták a szerencsétlen embert.

A jó Isten azonban nem hagyja magára a benne bízókat. Gyuriról, a kolduló barátról véletlenül kiderült, hogy kiváló tánckészséggel áldotta meg a Teremtő. Hogy-hogy nem Gyuri kivételes képességeinek híre eljutott, az akkor divatos tánc- és illemtanár, Hermann György füleihez. A nem különösebben vallásos Hermannt a szíve mélyéig meghatotta az egykori kolduló barát szerencsétlen sorsa. A tánctanár sajátságos, és kicsit bizarr módon próbált segíteni. Így lett Gyuriból tánciskolai segédoktató, afféle bemutató parkett-táncos. Nehéz, megalázó kenyér volt ez, de arra mégis jó volt, hogy Gyuri megszabadult a közvetlen éhenhalás rémétől. Hermann tánctanár otthonosan mozgott a pécsi színházi körökben, s mikor meghallotta, hogy a pécsi Nemzeti Színház új operett premier bemutatóhoz táncolni tudó statisztákat keres, azonnal beajánlotta Gyurit. A színészek nagyon megkedvelték a szerény, kiválóan táncoló fiatalembert. Így lett Gyuriból – legalábbis egyelőre – az egyház szerény szolgájából, Thália papja. A pécsi színházban abban az időben hatalmas kasszasikert aratott Kálmán Imre: „Csárdás királynő” című operettje. A sikeres darab hosszú-hosszú ideig nem került le a színlapról. A közönségsiker Gyurinak folyamatos megélhetést biztosított. Sajnos az élet tele van múlandó dolgokkal, így azután eljött az idő, amikor a „Csárdás királynő” is lekerült a műsorról. A színház prózai darabot tűzött műsorára, és Gyurira az új darabban már nem volt szükség.

Gyurira ismét bizonytalan napok köszöntöttek. De, ahogyan mondani szokták, ahol legnagyobb a szükség, ott a legközelebb a segítség. A sors groteszk fintoraként az „angyal” képében ismét Hermann tánctanár jelent meg.

Hermann, mint élelmes és ráérő „művész” ember, élete nagy részét a Nádor Kávéházban élte le. Ott hallotta a szálloda igazgatójától, hogy londinereket keresnek, és az állás elnyerésénél feltétlenül előnyt jelent, ha valaki nyelvet is beszél. Gyuri kiválóan beszélt németül, emellett igen megnyerő stílusú úriember volt. Így azután az ajánlás nyitott fülekre talált. Gyurit felvették, és hamarosan a szálloda nélkülözhetetlen alkalmazottja lett.

Tersánszky Gyuri számára az állandó állás viszonylag kedvező életkörülményeket hozott. A londineri fizetés ugyan nem volt sok, de a borravalóval együtt a szerény megélhetést mindenképpen biztosította. Az akkori portásoknak, akik nem beszéltek semmiféle külföldi nyelvet, jól jött Gyuri biztos nyelvtudása.

A jó Isten Gyuri lakáshelyzetét is megoldotta. A pécsbányatelepi templom harangozói állása megüresedett. Az álláshoz egy nyomorúságos szolgálati lakás is tartozott. Gyuri lett a templom harangozója és ennek fejében beköltözött a megüresedett szolgálati lakásba.

Gyuri viszontagságos élete regénybe illő. Sajnos, egy rövid cikk csak néhány emlékkép felvillantására elegendő.

Gyurit a sors idős korára sem engedte ki kegyetlen, keselyű körmei közül. Visszavonultan, kis lakásában apró nyugdíjából tengette szürke napjait. Nagy néha találkoztam vele az utcán. Arca szomorú volt, termete meggörnyedt.

Azután egyre kevesebbet találkoztunk. Egyszer csak végleg elmaradt. Véletlenül, egy ismerőstől tudtam meg, Gyuri leszámolt szomorú életével, öngyilkos lett…

Forrás