Vészjelzések az örökség védelmében

Interjú Pungor Andrással.

Riasztó víziót vázoltak fel a napokban különböző médiumokban a természettudományok elkötelezett hívei, akadémikusok, pedagógusok, kutatók. Nem kevesebbet állítottak, mint azt, hogy Magyarországon megszűnhet a természettudományok oktatása.

Eltűnhetnek olyan tudományágak, amelyek évszázadok óta világszinten reprezentálták a hazai kultúrát, a matematika, fizika, kémia számos jeles képviselőjével - közöttük nem egy Nobel díjassal - erősítve az ágazat nemzetközi fejlődését. Milyen valós tartalma van ennek a félelemnek, a lassú sorvadásban mennyire játszik szerepet az állami oktatáspolitika és képesek lehetnek e civil szervezetek - széllel szemben - újra magasba segíteni a tudományág megbecsülését?

A vészjelzések nem mai keletűek. Három vállalat, a Richter, az Ericsson és Graphisoft nyolc évvel ezelőtt azzal az indíttatással határozta el a Rátz Tanár Úr életműdíj alapítását, hogy fókuszba helyezze a hazai reáloktatásért és a reálértelmiség következő generációiért sokat tett pedagógusok munkáját. A jelzés egyértelmű volt: azért kell felhívni a figyelmet a természettudományok oktatására, mert az iparvállalatok már érzékelik, baj van az utánpótlás nevelésével. A Richter egyébként az elmúlt években sorra indította az újabb és újabb egyetemi pályázatokat a természettudományok fejlesztése érdekében, köziskolásoknak és egyetemistáknak. S van még néhány nagyvállalat, amely hasonló szellemben ösztönzi az oktatás és a műhelymunka eredményeit.

Fókuszban az oktatás
Idén először egy új díj kívánja a közfigyelmet felhívni a hazai természettudomány sikeres alkotóira. A tavaly elhunyt Pungor Ernő akadémikusnak, a magyar tudományszervezés kimagasló egyéniségének, az innováció, a kutatás és fejlesztés elkötelezett spiritus rectorának állít emléket az a díj, amelynek alaptőkéjét örökösei bízták a Magyar Tudományos Akadémia gondozására. A díjat évente egyszer kaphatja meg az a 45 év alatti kutató, szakember, aki a kémiai tudományos kutatásokban kimagasló érdemeket szerez. Odaítéléséről az MTA kémiai tudományok osztálya által létrehozott kuratórium dönt. A pénzjutalmat, oklevelet és emlékplakettet Pungor Ernő születésnapját (október 30.) követően az Akadémia elnöke a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében adja át a kitüntetettnek. A napokban Gyurcsányi E. Róbert vehette át először a Pungor-díjat.

Miért tartotta fontosnak a család, hogy éppen egy kémiai díjat alapítsanak - szoros együttműködésben az Akadémiával - Pungor Ernő alakjának megidézésére? - kérdeztük Dr. Pungor Andrást, a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítvány Nanotechnológiai Intézetének igazgatóját.

A Pungor-díj
Több motívuma is volt döntésünknek - mondja a mérnök-fizikus. Édesapám az elsők között ismerte fel, hogy egy ország fejlődésében milyen óriási szerepe van a kutatás-fejlesztésnek. Világosan látta azt is, hogy az a magasrendű képzés, amely a 30-as évek végén még annyira jellemző volt Magyarországra megszakadt, a nagy generáció - különböző okokból - külföldre távozott 1938 és 1947 között, s a keveseknek, akik itthon maradtak, nagyon csekély elismerésben, megbecsülésben volt részük. Az innováció, amely elválaszthatatlan egy ország gazdasági és társadalmi fejlődésétől, háttérbe szorult. Nem csak a kvázi szocializmus időszakában, hanem gyakorlatilag a rendszerváltás után is. Édesapám a rendszerváltást követő első kormányban a kutatásért és fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszterként és az OMFB vezetőjeként aktívan harcolt e helyzet megváltoztatásáért. Sajnos azonban Magyarországon a kutatás-fejlesztésre fordított összeg a rendszerváltás 18. évében még mindig a GDP 1 százaléka alatt van, míg a például a gazdasági fejlődésben jelentős pozíciót elért országokban, mint például Finnországban, Írországban, vagy néhány ázsiai országban meghaladja a 3, esetenként a 4 százalékot.
Ma úgy látjuk - hangsúlyozza Pungor András - hogy édesapám félelmei jórészt beigazolódtak. A természettudományos oktatás ellehetetlenítésére - a kémia-fizika tárgyak összevonására - még csak egy javaslat került a döntéshozók elé, de nem lehet kiszámítani, hogy az a szakmai tiltakozás, amelyet ez a tervezet kiváltott, milyen eredményekkel jár majd.

Veszélyes tendenciák
A matematika-, fizika-, kémiaoktatás háttérbe szorítása tovább csökkentené a középiskolai oktatás már ma is meglehetősen alacsony színvonalát, hiszen az összefüggések ismerete nélkül a többi tárgyat sem lehet jól elsajátítani. Például nem lehet elképzelni jó történelemtanítást, ha nincs mögötte a technikai ismeretek fejlődésének háttere. Az egyetemeken is siralmasak a jelenlegi követelményszintek ezekből a tárgyakból. Igaz, idén 160-ról 200-ra emelik a felvételi ponthatárt, de ez még mindig csak a gimnáziumi közepes átlagot jelenti. Elképzelhető-e, hogy az egyetemek erről a közepes szintről három vagy öt év alatt olyan hallgatókat neveljenek, akik legalább megközelítik a mai nemzetközi követelményeket? Nem véletlen, hogy a magyar és Magyarországra települt nagyvállalatok egymás után indítják a végzősök számára úgynevezett felzárkóztató tréningjeiket, amelyek egy-két év alatt készítik fel a pályakezdőket arra a munkára, melyre eredetileg alkalmazták őket. A Pungor Ernő díjjal nem csak a tudományszervezés jelentőségre, hanem az oktatás jelenlegi helyzetére is fel kívántuk hívni a figyelmet.

Ismeretek cseréje
Pungor Ernő, aki nem csak a hazai tudomány felkészültségéről rendelkezett mélyreható ismeretekkel, nyomon követte azokat az eredményeket is, amelyet külhonban értek el a magyar szakemberek. Rendkívül fontosnak tartotta, hogy létrehozzon egy olyan fórumot - magyar-magyar találkozót - ahol gyakorlati tapasztalataikat kicserélhetik a reálágazat kutatói, fejlesztői és mérnök-menedzserei. Miután Magyarországon nem volt olyan szoros szimbiózis az elméleti kutatás és az iparvállalatok fejlesztési munkája között, mint Hegyeshalomtól nyugatra, különös hangsúlyt fektetett az üzlet és tudomány összefüggéseinek kérdésére. Hosszú előkészítés után 1986-ban sikerült összehoznia az első ilyen jellegű találkozót a Budapesti Műszaki Egyetemen, amelyet 1989-ben és 1992-ben újabb fórumok követtek.

Több száz külföldi és hazai szakember vett részt a találkozókon, amelynek a gondolatok közvetlen cseréjén túl volt még egy fontos hozadéka: Pungor Ernő 1988-ban írásban is összefoglalta - s széles körben terjesztette - a tudományszervezés újfajta elméletét. A rendszerváltást előkészítő Fordulat és reform tanulmány mellett, amelyben közgazdászok fektették le a gazdaság és társadalom fejlődésének lehetséges új irányát, a Pungor-dolgozat játszott fontos szerepet a korábbi trendekkel való szakítás kísérletében.

A Bay-hálózat indítása
A rendszerváltás után 1993-ban az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökeként megkísérelte koncepcióját a gyakorlatban is érvényesíteni. Első lépésként létrehozta a Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közalapítványt. A Bay hálózat első két intézete Szegeden és Budapesten nyitotta meg kapuit. A közalapítvány alaptőkéje 2, 4 milliárd forint volt. A hálózat 1995-ben egy miskolci intézménnyel bővült, majd 2004-ben, egy ugyancsak budapesti, 2006-ban egy újabb miskolci, 2007-ben pedig egy második szegedi tag csatlakozott. A Bay-hálózat - Pungor alapelvei szerint - önellátó, ipari megbízásokból tartja el magát, szorosan együttműködik részben az adott városok egyetemeivel, részben külföldi rangos intézményekkel. Ennek a koncepciónak köszönhető, hogy az alaptőke 15 éves sikeres működés után is változatlanul megvan, az intézetek prosperálnak és belső stábjuk mellett számos kutatónak, fejlesztőnek, mérnöknek biztosítanak folyamatos feladatokat. A Pungor-díj nemcsak az életműre, hanem a hazai tudományszervezésnek erre a máig nóvumnak számító trendjére hívja fel a figyelmet.

Forrás: Bán Zsuzsa - Öreg a nénikéd