Medbh McGuckian - A virágok ura, Kaddis (versek)

(The Flower Master)

Gyűszűvirágként fű hold iskolájában tanulunk

kiegyezni az árnyékkal, a körülölelő

tér elvével. Ollónkkal brokátban szabva

tanuljuk az egyenes élek hűvösét, gyöngéden

simítani a nárciszok nyakát, rávéve

őket, hogy hátravessék fejüket a napra.

Bújtatjuk a viola rostos szárát, késleltetjük

szépségét a hibiszkusz csendes ovális-hajnalának,

a margitvirág spiráljait, melyek akár a fröcskölő víz;

harangvirágok papírszerű hagyatékát. Kötünk

legyezőkorallt tengeri levendulából, kusza

holdcsokrokat a holdnézés ünnepére.

Ez a fekete tartály kökénynek való, pézsma-

virágnak, kecses bojtorjánsalátának, egy kitüntetett

vendég tiszteletére, akit a teaceremóniára

várunk, s aki alacsony ajtónk előtt, a kivezető

nyílásnál, pisztrángjaink fodrozódó lábánál lehajtja majd fejét.

Kaddis
(Kaddish)

Egy angyal említi véletlenül,

a képzeletbeli port lefújva

tenyeréről.

Arca az ég ajkainál

holdfényszínű, alaktalan,

tekintettelen.

Bíbor vászon gerince,

sorba öltött szemöldöke

a forró, szomorú délutánon.

Hat apró hajfonata keményen csillog

csak egy irányba,

ajtómtól el,

szívem, mely ég, mint egy kemence,

ahová a halottak vannak elzárva,

és a hideg vagy meleg emlékezet

meghosszabbítja árnyékukat

vagy imádságot fizet nekik.

Eljöttem meglátogatni őt

indigókék szoknyában,

melyre sóvárgott

és kívánsága nyomot hagyott

méhében a gyermeken, mint üvegen.

Most nem látok színezhetőséget

az üres szelekben, melyek lehetnének akár

szellem-csipkések, a világ

fordulása bokacsengettyűk

és puszta szövethiány által.

Mihálycsa Erika fordításai