Elekes Ferenc: LEGYETEK CSÖNDBEN

Legyetek csöndben, most verset írok. Tíz évben egyszer írok verset, legalább most legyetek csöndben. Az első sor már meg is van, mondhatom, szép. Így hangzik :

Tél van, de tavasz jő, s ha élek még, pillantásomba ütköznek majd a legelső fecskék.

Ilyent csak én tudok írni. Tíz évben egyszer. Csak egy kicsit legyetek csöndben, hátha eszembe jut még valami...

Hát igen ! Itt van ez a Lászlóffy-ügy. Szóval az a helyzet, hogy jelentett. Olvasom, azt jelenti, hogy nem érzi jól magát valaki, nehezen él és ideges, tenni szeretne valamit az emberiségért, de nincs módja rá. Satöbbi. A hatóságnak jelenti, nem a rücsi impegátnak, ha egyáltalán létezik rücsi impegát... Hatóság, az létezett. Hatóság mindig létezett. Akinek Aladár jelentett, roppant furcsa hatóság volt. Elvárta, hogy jelentsék neki, ha valaki rosszul érzi magát, de nem szerette, ha valaki rosszul érezte magát. Az ideges, szomorú embert képes volt hasbarúgni, hogy finoman fogalmazzak. És képes volt ez a hatóság ennél sokkal nagyobb bűnöket is elkövetni.

Apám, amikor hazakerült az orosz hadifogságból, azt mondta, fiam, a történelmet meg lehet ismerni a járásáról. Ahogyan eddig jött, úgy megy tovább ezután is. (Apám asztalos volt, nem politológus). Szóval az a helyzet, hogy jelentett. Ma nem divat jelenteni. Ma kit érdekel, hogyan érzem magam ? Jelentett - mondják. Persze. De oly szépen tette, nehogy egy hajszála is meggörbüljön miatta annak, akiről jelentett. Ha ma jelentené rólunk, hogy szomorúak vagyunk, a hatóság mit szólna hozzá? Talán azt, hogy uram, maga nem normális, vagy egyszerűen viccel. Nem tudja, száz bank hány tonna megapixel? Most pedig legyetek csöndben...

2008 január

Forrás: KÁFÉ