CSŐGL JÁNOS: HÁZASSÁGI ABC 4. rész

11. Maradjon belügy!

A jó barátok bizalommal vannak egymáshoz, de senki sem szereti, ha bizalmasa kibeszéli az ő legbensőbb ügyeit vagy hibáit. Az ilyesmi tönkreteszi a barátságot. Ezt a férjnek és a feleségnek is tudnia kell. Ezért a házasság belügyei maradjanak titkok a külvilág számára.

Ilyen belügy elsősorban a párod hibái, a köztetek adódó viták, nézeteltérések. Nem okos az ilyesmit kibeszélni. Miért terjesztenétek el magatokról a hírt, hogy rosszul éltek, nem sikerült a házasságotok? Kellemes, ha ilyent pletykálnak rólatok? Pedig ide vezet, ha a házastársak panaszkodnak egymásra. A legjobb, ha még a saját szüleiteknek se mondjátok el egymással kapcsolatos bajaitokat. Sajnos kevés emberben áll meg a szó. Az anyák már csak azért is továbbadják panaszaitokat, hogy megmutassák, mennyire bizalmas hozzájuk felnőtt gyermekük. Esetleg a továbbmondással vezetik le feszültségüket, amiért nincs minden rendben köztetek.

Többnyire pedig a házasok már régen kibékültek, el is felejtették az összekoccanást, de a pletyka még él; úgy emlegetik őket, mint akik a válás felé tartanak. Még rosszabb, ha a rokonság is ebben a tudatban él, így kezelnek benneteket, ha "tapintatosan" is.

Az is előfordulhat, hogy valaki visszamondja a társadnak, amit mondtál róla. Ugye, ez nem szolgálná házasságotok harmóniáját? Hát még ha egyik szülőtök - merő jóindulatból (?) - bele is szól a dologba! Az ilyen pártfogás rendszerint fordítva sül el. Nem javítja, csak rontja a helyzetet, talán felmelegíti a már elült vitát.

Azért sem szerencsés panaszkodni a párodra, mert - a közhiedelemmel ellentétben - ez nem megkönnyebbít, ellenkezőleg: még jobban belelovall a dologba. Mert amikor mesél az ember, szívesen dramatizál, tódít, túloz. A végén maga is elhiszi, hogy nagyon nagy a baj, nagyon súlyos az őt ért sérelem. Aztán arra is hajlik mindenki, hogy önmagát angyalnak, a másikat ördögnek fesse. Így könnyen bebeszélnéd magadnak, milyen ostoba, konok, rosszindulatú, hitvány a párod.

"Nekem van igazam" - ez minden panasz bizonyítandó tétele. Pedig ez úgyszólván sohasem igaz. Annál inkább szoktuk bizonygatni és elhinni a magunk makulátlanságát, minél inkább érezzük a lelkünk legmélyén, hogy nincs igazunk. Egyébként, bármennyire hibás a párod, a vásár rendszerint kettőn áll, senki sem vétlen angyal. De ahogy a sérelmeidet meséled, úgy hiszed is el a magad mártíromságát, kiválóságát, teljes jóindulatát. Meg azt, hogy te teljesen jó természettel rendelkezel.

Mindez már csak azért is káros, mert félreviszi a jellemedet, növeli a társad iránti ellenszenvet, megakadályoz a józan helyzetfelmérésben, lehetetlenné teszi a nagyon is szükséges önkritikát és önnevelést.

Ha a párod bizalmasan közöl veled valamit vagy kiönti a lelkét, ne beszélj róla másnak! Ez a barátság, az összetartozás fontos jele. A bizalommal való visszaélés, ha valaki kikürtöli az ilyesmit. Ha visszajut a társad fülébe vagy valamiről megsejti, hogy eljárt a szád, nehezen tudna ezután is bízni benned, neked pedig keserves lesz visszaszerezned a bizalmát.

Aki jó barátságban, szép lelki kapcsolatban akarja végigélni a házasságát, annak feltétlenül tudnia kell, mi a belügy és mikor kell lakatot tennie a szájára.

12. Még valami kell a barátsághoz

Figyeljétek meg a jó barátokat! Hajlanak arra, hogy elismerjék, dicsérjék egymást, és gyakorta biztosítják egymást barátságukról. Ezt kell tenniök a házastársaknak is. Vegyék észre és mondják ki: te szép vagy, kitűnő a ruhád, a hajad; te ügyes vagy, talpraesett, kedves és édes vagy, okos vagy, türelmes és nagyon jó hozzám; boldog vagyok, hogy egymásra találtunk.

Mindenkinek jólesik ilyesmiket hallani. Biztosan neked is örömet okoz az elismerés. Ám akkor így van ezzel a társad is. Add meg hát neki azt az örömet, hogy újra meg újra észreveszed és elismered értékeit, igyekezetét, jóindulatát, teljesítményét.

Ne legyen ez meggyőződés nélküli, üres bókolás. Ezt megérezné, ellenszenvet keltene benne. A valóban meglévő sok jó tulajdonságát emlegesd, hisz van benne elég! Ha te csak a hiányosságait látod, tévedsz. Gondolj majd vissza az első időkre. Akkor kiválónak érezted sok mindenben. Azt mondják, a szerelem vak. Dehogy vak, inkább élesen lát. Felfedezi a sok jót, ami valóban megvan abban, akit az ember szeret. Nézd évek múltán is szerető szívvel társadat. Nem lehet, hogy ne lelj fel benne sok-sok szépet és jót.

Nehézséget jelent a házasságban megőrizni, sőt fokozni a másik szeretetét, szerelmét. Szeretnéd őrizni társadban a lángot? Van ennek egy egyszerű módja: légy iránta hálás és ezt mutasd is ki! Olyanok vagyunk valamennyien, hogy vonzódunk a hálás emberekhez, hozzájuk szívesen és könnyen vagyunk jók.

Mások hálája fellelkesíti és örömben tartja a szívet. Mindent megteszel a párodért? Jól teszed. De tudd meg, ennél sokkal többet érsz el nála, ha észreveszed, hogy ő jó hozzád, hogy iparkodik, ezt elismered, kimutatod érte háládat. Ezzel tudod őt igazán megtartani magadnak.

Azt is gyakorta mondjátok meg egymásnak, hogy "szeretlek, boldog vagyok veled". Sokan vannak azon a véleményen: "miért mondjam, hogy szeretem, úgyis tudja". Először is azért mondd, mert mindenkinek jólesik hallania, hogy őt szeretik. Továbbá nem is olyan biztos, hogy a párod valóban tudja, hogy szereted. A szív el van rejtve, nem lát bele az ember. A házasok is gyakran bizonytalanok, él-e még a másikukban a szerelem, a szeretet vagy nem fakult-e meg túlságosan. Ezért kell biztosítanotok egymást: "igen, nagyon szeretlek".

Ha aztán azt is elmondjátok, hogy miért szeretitek, felsoroljátok sok kiválóságát, ezzel nagyszerűen tudjátok nevelni, jobbá tenni. A dicséret szárnyakat ad az embernek. Akit dicsérnek, elismernek, az igyekszik a róla alkotott képhez valóban hasonlítani. Így aztán fokról fokra tökéletesebbé válik.

Akármilyen kitűnő egy gép, ha nem kenik, olajozzák, hamarosan tönkremegy. Így van ez a házassággal is. Kedvességgel, gyöngédséggel, udvarlással, elismeréssel, kölcsönös hálával, szerelmi vallomásokkal kell olajozni, még idősebb korban is. Akkor lehet számítani arra, hogy nem lesz megszokássá vagy elunássá a kezdeti szeretet.

Arról már ejtettünk szót, hogy szerencsétlen taktika a párodat bárki előtt leszólni, rá panaszkodni. Most tegyük hozzá, hogy ajánlatos minél szélesebb körben elmondani a kiválóságait.

Ez egyrészt arra jó, hogy ha véletlenül a fülébe jut, jólesik neki, másrészt meg arra - és ez a fontosabb -, hogy így magad is könnyebben átéled, hogy valóban kiváló társad van. Ezt szükséges nagyon tudatosítani, mert az emberi természet olyan, hogy másokban inkább a hibákat, ballépéseket veszi észre és tartja számon. Tervszerűen kell ez ellen küzdenünk, hogy el ne laposodjék szívünkben a szeretet, ne váltson át fokozatosan ellenszenvbe, elunásba. Aki dicséri másoknak a saját férjét, feleségét, annak könnyebb felismerni és észben tartani a valóságot: társában nagyon sok jó rejlik, méltó a szeretetre.

13. Jobb, ha hisztek a statisztikának

Nagyon szomorú a házasságok sorsának statisztikája. Eszerint a házasságoknak több, mint harmada felbomlik. Ez sajnos nyilvánvalóan nem jelenti azt, hogy a többségük, a kétharmad rész sikerül. Sokan vannak, akik nem válnak, csak külön élnek vagy együtt maradnak - a gyerekek, a vagyon, a lakás, a megszokás, más partner hiánya stb. miatt -, de egyáltalán nem felemelő az együttélésük. Ez már nem statisztika, de szomorú köznapi tapasztalat. Nem nagyon téved, aki azt mondja, a házasságoknak csak egynegyede sikerül jól.

Nem elijedni kell ennek nyomán, hanem ki kell mondania minden frigyre lépő párnak: "mi csak azért is megmutatjuk!" A statisztikát nem azért kell komolyan venni, hogy pesszimista legyen az ember, még kevésbé azért, hogy belenyugodjék a többség sorsába, inkább azért, hogy komolyan vegye a veszélyeket és összeszedje minden erejét.

Miért ez a sok kudarca a szerelemnek? Az első ok: nem vagyunk angyalok. Az osztályon felüli vagy akár csak az első osztályú ember nemcsak hiánycikk, hanem egyáltalán nincs forgalomban. Aki házasodik, szükségképpen be kell érje "hibás áruval", nincs más. Valamennyien, így vagy úgy, kicsit ütődött almák vagyunk. Hibátlan ember nincs, a különbség csak az, hogy ennek ezek, annak azok a gyönge pontjai.

Ezen nem lehet változtatni. Nincs más lehetőségük a házasoknak, mint hogy megtanuljanak "nyelni", azaz sok mindent elnézni, elviselni, megbocsátani, aztán újra meg újra megbocsátani, a társat elfogadni olyannak, amilyen.

A házasélet és a szülővé válás nagy nevelő erő. Akik szeretik egymást és a gyermekeiket, azok előnyükre változnak az idők folyamán. Ám a bőréből egészen kibújni senki sem képes. Aki például hirtelen indulatú, az ötvenszer fékezheti magát, ötvenegyedszer csak kirobban. Ilyenkor nincs más teendő, mint elfogadni őt ilyen lobbanékonynak. Vagy aki pazarlónak született, az vigyázhat magára ezen a téren, némelykor mégis vesz valami egészen fölösleges holmit.

Azért csalódottnak lenni, válásra gondolni, mert az együttélés révén egyre több hibája bukkan elő a szeretett társnak, ostobaság és lélekgyilkos gondolat lenne. Istenünk többek között azért is tiltja a válást, hogy ilyesmi miatt ne hagyják el egymást a házasok. Nem érdemes, aki ötször házasodik, mind az ötször "hibás árut" kap. Aki ezt nem képes lenyelni, az képtelen a házasélet boldogságára.

A házasság legfeljebb az elején magától szép. Ez nem azt jelenti, hogy később szükségképpen elromlik, hanem azt, hogy a tartós boldogságért sok erőfeszítést kell tenni. Ezt az erőfeszítést nem lehet megúszni az akárhányadik házasságban sem. Legjobb hát mindent beleadni az első házasságba, hogy szépen összeérlelődjetek.

Olyan ez, mint amikor valaki házat akar építeni azzal a jelszóval: ha könnyen megy, jó, ha nehézségek adódnak, abbahagyja és másik házat kezd építeni. Ugye, ez nyilvánvaló ostobaság. Házat felépíteni csak úgy lehet, ha az ember eleve vállalja és végig küszködi a nehézségeket. Jó házasságot is csak felépíteni lehet, nem adják ingyen. Az egyedül okos módszer, ha azzal indulnak mindketten, hogy történjék bármi, sikerülnie kell. Aki úgy gondolkodik a házasságról: "ha nem sikerül, legfeljebb elválunk", az nem fog igazi erőfeszítéseket tenni. Az nem fog beletörődni, hogy a párja nem tökéletes. De hiába kezd mással, az eredmény ugyanaz lesz, s az életét biztosan elrontja. Az egyedül helyes út: az első házastársat elfogadni hibáival együtt, bármilyen áldozattal is jár.

Ne feledjétek, hogy ez a probléma kölcsönös. Ha neked, úgy érzed, túl sokat kell nyelned, nyugodj bele, a társadnak ugyanez a sorsa. Magad sem vagy angyal, bizonnyal nem leányálom téged elviselni, elfogadni. Ha szentnek képzeled magad, tudd meg, hogy ez délibáb, becsapod magad. Ha őszintén azt hiszed, téged nem nehéz kibírni, akkor valószínűleg ostobácska, szűk látókörű, beképzelt vagy. Ne a másik hibáin rágódj, inkább örülj annak, hogy a másik elvisel téged.

Forrás: Polczer Porta