Aberdeen rövid története

Aberdeen nevének eredete könnyen beazonosítható, az Aber Don annyit tesz: a Don folyó torkolata. A várost az időszámításunk szerinti nyolcadik évszázadban alapították, mint egyfajta halászfalut. Aberdeen csak a tizenkettedik században nőtte ki magát várossá. 1136-ban kapták meg a városlakók azt a jogot, hogy a kikötői forgalom után adót szedjenek, mégpedig az ott átmenő áru egytizedét. Ez pedig, mivel igen forgalmas kis kikötő volt, nagyon nagy lehetőséget és hasznot jelentett. Az exportcikkek ekkor leginkább a sós hal, bőráru és gyapjú volt.

1137-ben végül Aberdeen püspököt kapott, a növekedés és a befolyás újabb elismeréseként. 1179-ben végül a város megkapta azt az oklevelet, amely fontos jogokkal ruházta fel a lakosságot, a polgárokat. Aberdeenben 1264-ben épült meg a kastély, elöljárót pedig 1272-ben kaptak először. A korai középkorban a városnak két része volt, az Öreg és az Új Aberdeen, amelyek a középkor végén ugyan fizikailag egyesültek, de jogilag sokáig még sokáig különállónak számítottak. Az 1200-as években a város lakossága meghaladta a háromezret, amely szám a mai adatok ismeretében igen kevésnek tűnhet, ám ekkor ez a szám nagy és befolyásos várossá tette Aberdeen-t. Struktúráját tekintve négy főutcája volt, amelyek kereszt-alakban találkoztak egymással, a piacot pedig Denburn mellett tartották.

A XII. században a legtöbb helyi lakos franciául beszélt, ez leginkább annak tudható be, hogy nagyon sok emigráns érkezett a városba, legtöbben a mai Belgium területéről. A középkorban az emberek leginkább halászatból és gyapjúfeldolgozásból éltek, legtöbbjük szűcs, tímár, vagy szíjgyártó volt.

Ebben az időszakban (is) igen erős befolyással bírt az egyház, a St. Machar katedrálist több fázisban építették fel a XIV. és XV. században. A középkorban több barát, szerzetesrend is megjelent Aberdeenben. A trinitáriusok 1211-ben érkeztek, a dominikánusok 1221-ben, míg a karmeliták, avagy fehér barátok a XV. században. Ezzel együtt le kel szögezni, hogy ebben a korszakban „kórházat” csakis az egyházi szervek működtettek. 1363-ban alapítottak egy kórházat a Spital Hill-en, ahol leprásokat igyekeztek gyógyítani és ápolni a szerzetesek. Ez a járvány egyébként lassan kihalt a század végére, az utolsó leprást a XVI. században regisztrálták. 1168-ban egyébként egy másik kórház is megnyitotta kapuit, itt öreg papok segítettek és adtak ételt szegényeknek, rászorulóknak.

A XIV. században vészidők jártak Skóciában. 1306-ban az aberdeen-i lakosság segített Robert the Bruce-nak bejutnia az angolok által őrzött várba. Később Aberdeen mottója lett a „Bon Accord” (erről teret is elneveztek később), amely a várba való bejutást jelentő jelszó volt. Robert the Bruce megjutalmazván az embereket lojalitásukért, a városnak adta egyik közeli erdőjét. Az ebből származó bevétel egy közös kasszába vándorol. 1336-ban azért az angolok – biztos, ami biztos alapon – jól felgyújtották a várost. De talán nem is ez, hanem az 1350-es évekbeli pestisjárvány szedte a legtöbb áldozatot, a krónikák szerint a lakosság fele odaveszett. 1401-ből újabb adatok szólnak pestisről, de egyes írások szerint ekkor már a tífusz pusztított.

A csapások ellenére Aberdeen óriás működő várossá nőtte ki magát a közékor végére, a lakosság száma ekkor négyezerre volt tehető. A Brig O Balgownie is ekkor épül meg (1285-1320), de ebben az időszakban alapítják meg a Kings College-ot is.

1536-ban Aberdeen-ben ismét pestisjárványokkal számolnak, a betegség azonban ezúttal nem tudja megállítani a lakosság gyarapodását. A XVII. században a helyiek száma immáron 8-10.000-re volt tehető.

A XV. és XVII. századokban több új épület is „kiemelkedett a földből”. 1542-ben erődöt építettek a kikötő védelmére, de néhány év múlva megépült a Skene’s House is, amely Sir George Skene aberdeen-i elöljáró után kapta nevét. 1593-ban Earl Marischal megalapítja a róla elnevezett iskolát.

1607-ben védőfalat építenek a kikötő köré déli irányban végig a tölcsértorkolat mentén, így az ár-apály mindig kitisztította és mélyítette a kikötőt. 1618-ban komoly eseménynek számított (számos krónika látványosan számol be róla) egy óriási sziklatömb eltávolítása a kikötőből, amely egy ideig megbénította a forgalmat.

De, hogy ne csak a természeti katasztrófák fenyegessék a várost: Montrose márkija királyhű csapataival Aberdeen ellen indul. Követeléseivel futárt küld a falakon túlra, ám válaszként lelövik a futár mellett álló doboló fiút. A márki betör, kirabolja és lerombolja a várost, a lakosság jelentős részét pedig megöleti. S, hogy minden „tökéletes” legyen, a maradék szegény aberdeenieket még egy pestis-járvány is megtizedeli 1647-ben. Ezen korszak első jó hírét akkor kapják a helyiek, amikor Montrose márkit 1650-ben elfogják és kivégzik; egyik karját a városba küldték és közszemlére tették.

1651-ben angol csapatok erődítményt emelnek a Castle Hill-en, mégpedig a lerombolt St. Machar katedrális köveiből. Minden harci cselekmény, vérontás és járvány ellenére Aberdeen életképes maradt, sőt a XVII. század végére megerősödött és újra komoly befolyással bírt az országban. A higiéniás körülményeket mindenesetre ideje volt rendezni, ezért 1675-ben a városi tanács elrendeli az utcák kötelező seprését és takarítását.

A XVIII. században még inkább komfortos és civilizált lett a város: 1721-től az utcákon olajlámpákkal világítottak, s ugyanekkor nyitották meg az első episzkopális házat is. A királyi kórházat 1741-ben adták át, de egy civilkezdeményezés nyomán is épült kórház: Robert Gordon saját pénzét adta egy „kórház” megalapítására, igaz ez inkább egy iskola volt tizennégy fiú számára. Ebben az évszázadban új utcákat is átadtak a városban, 1767 és 1773 között épült meg például a Marischal street. Az ipari fejlődött, bár a bálnavadászatnak leáldozott idővel. A halászok Grönlandig hajóztak, hogy a bálnákat kifogják és a zsírjukat lámpásként használhassák a lakosok.

1801-ben Aberdeen lakossága elérte a huszonhétezret. Negyven év alatt már hatvanháromezer lakost regisztráltak, amely újabb húsz év múlva újabb húszezerrel volt több. 1911-ben a városban már 164.000-en laktak.

A növekvő lakosságnak fejlődő közellátásra volt szüksége: 1800-ban újabb kórházak alakultak, még egy elmegyógyintézet is megnyitotta kapuit. Hasonlóképpen szükség volt új utakra, a Union street-et és a Union hidat (amelyek az 1801-es egyesülésről kapta nevét) 1805-ben adták át, míg a King street-et 1804-ben, a Bon Accord teret pedig1823-ban. A vasút 1850-ben „érkezett meg” Aberdeen-be, amely egyben a marhaexport fellendülését is jelentette.

A XIX. században újabb épületek születtek, így például 1817-ben a St. Andrew’s episzkopális katedrális, vagy az 1820-ban átadott koncertterem, vagy a most művészeti galériaként működő North Church. Aberdeen-ben 1824-ben vezették be a gázvilágítást, amely immáron a bálnavadászat végét jelentette. 1830-ban már vizet pumpáltak a helyi hálózatba a folyókból, harminc évvel később már tisztítani is tudták. 1833-ban építették meg a helyi világítótornyot a kikötőben. Abban a kikötőben, amelyben óriás fellendülésnek indult a hajógyártás. Főleg az 1850-es, 60-as, 70-es években, amikor is nagy sikere volt a clipper típusú hajóknak, amelyek gyorsan és könnyedek voltak, például a tea-szállításhoz. 1860-ban egyesült a Kings és a Marischal College, az így létrejött új intézményt a híres Aberdeen egyetemként ismerjük. Fontos még megjegyezni, hogy 1888-ban felállítottak egy Wallace emlékművet is, illetve hogy 1891-ben az Öreg és az Új városrész végre hivatalosan is egyesült. A tizenkilencedik század végén ló vontatású villamosok szaladgáltak az utcákon, ezeket később elektromosok váltották 1899-ben.

A helyi futballklubot 1903-ban alapították, rá három évvel megnyílt Őfelsége színháza, két újabb évvel később pedig már saját mozi várta a vendégeket.

Az egyébként komoly hagyománnyal bíró gránitipar hanyatlásnak indult a XX. század elejére. A sors azonban rendezte Aberdeen életét, miután felfedezték az Észak-tengeri olajmezőket. Az első 1970-es fúrások után megalakultak a helyi olajcégek is, az első észak-tengeri olaj 1975-ben érkezett meg Aberdeenbe. Az olaj idővel a főiparággá lett a városban, akárcsak az információs technológia.

Érdekesség, hogy a II. Világháború alatt Aberdeen szinte megúszta a német bombázásokat, a krónikák szerint mindössze 178 ember vesztette életét a támadásokban, nem kevésbé sérült meg maga a város is. A huszadik század második felében Aberdeen látványos terjeszkedésnek indult, ezért ezernyi új tanácsi házakat kellett építeni, így Mastrick, Cornhill, Northfield, Stockethill, Tillydrone és Hazelhead kerületeiben. Az 1960-as években a kikötőt még modernizálták is, megépült a halpiac és a Telford dokk is. Utóbbi csak 1994-ben.

1964-ben volt még egy tífuszjárvány a városban, de ezúttal csak egyetlen egy halálos áldozat. Kétségtelen, hogy ez a város jó egészségügyi helyzetének és tisztaságának köszönhető.

A huszadik században újabb kórházak, bevásárlóközpontok, parkok és szórakoztató centrumok épültek. 1997-ben például két múzeum nyitott meg, egy a The Maritime, míg a másik a Gordon Highlanders. Ma a város lakossága durván 212.000-re tehető.

Forrás: Albannach