Hogyan keresik a lopott műkincseket?

Egy könyvbemutató kapcsán hazánkban járt a legnagyobb, eltűnt műtárgyakkal foglalkozó szervezet vezetője. Vele és magyar kollégájával is beszélgettünk a műkincslopásokról, kiderült, hogy munkájuknak van sokkal érdekesebb része is, mint a katalogizálás és a nyilvántartások vezetése. Nyomozás, titkosügynökként való fellépés és a rosszfiúk rács mögé juttatása is munkakörükbe tartozik.


Alig kétezer nyilvántartott lopott magyar műkincs

Rendszeresen hallunk a hírekben ellopott műkincsekről, néhány évente pedig igazi ritkaságoknak, hatalmas értékeknek veszik nyoma. Ugyanakkor visszatérő hír az is, hogy az eltűnt művek vagy legalábbis a tolvajok előkerülnek, festményt és szobrot lopni ugyanis sokkal egyszerűbb, mint az "árut" eladni.

Az ok nagyon egyszerű, kevesen vásárolnak olyan alkotást, aminek nincsenek tisztában az eredetével. Egy aukciósház vagy galéria számára létkérdés, hogy elkerülje annak látszatát, lopott műkincshez is bármilyen köze van, egy gyűjtő pedig nem sokat tud kezdeni olyan alkotással, amit nem állíthat ki, nem akaszthat falára, és nem is értékesíthet.

A magyar adatbázis

A műkereskedelemnek és műgyűjtésnek egyaránt van nemzetközi etikai kódexe. Ezek értelme éppen a műkincslopások megfékezése, ezért az eladónak nyilatkoznia kell tulajdona "tisztaságáról". A vevőnek is jóhiszeműen kell eljárnia, például gyanúsan olcsón sem illik vásárolni, bármennyire is gumikategória ez.

Vásárlás esetén továbbá illik utánanézni a különböző lopott műkincseket nyilvántartó adatbázisokban, hogy a kinézett alkotás nem szerepel-e ezekben. Magyarországon lopott műkincs adatbázist a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) műtárgy-felügyeleti irodája üzemeltet. Az elektronikus formában 2004 óta létező listán jelenleg majdnem kétezer alkotás található, ezeknek harmada- negyede védett mű, mondta el kérdésünkre Buzinkay Péter, a Műtárgyfelügyeleti Iroda vezetője.

Teljesnek nem mondható az adatbázis (különböző források évente 600-1000 darabra teszik a bejelentett műkincslopások számát, értékét egymilliárd forintra), de ami információ eljut a hivatalhoz, azt feldolgozzák. A hivatal tevékenysége korántsem merül ki abban, hogy felépítenek egy nyílt, bárki által használható adatbázist, ők maguk is dolgoznak ezzel, magyarázza Buzinkay Péter.

Kutatnak a tárgyak múltja után, vagy éppen szemlézik az aukciósházak kínálatát. A katalógusokat, hirdetéseket böngészve keresik az eladásra kínált védett, illetve lopott tárgyakat. Ahogy rendszeresen, úgy az idei árverési szezonban is volt olyan tétel, amit azért kellett visszavonni, mert az iroda munkatársai kiszúrták, hogy nem tiszta az eredete.

A legutóbbi sikertörténet például az a bajai múzeum tulajdonába a közreműködésükkel visszajuttatott Kádár Béla-mű, ami hárommillió forintos kikiáltási áron került volna kalapács alá, ha már korábban észre nem veszik, hogy nem tiszta az eredete.

Az adatbázist ugyan egyre inkább használják a galériák és aukciós cégek, az KÖH ezirányú tevékenységéért azonban nemhogy nem fizetnek, sokan kifejezetten sérelmezik azt, mondja az irodavezető. Nem azt nézik ugyanis, hogy a tiszta üzlet az ő érdekük is, hanem azt, hogy milyen kínos az, ha kiszáll a rendőrség lefoglalni a lopott művet.

Munch Sikoly című festménye is sérült a lopás során

Elsősorban a kisebb galériák és a magángyűjtemények a műkincstolvajok áldozatai, nagy intézményeket ritkán rabolnak ki. Néhány bűnügyi hírekbe került eset alapján az is kiderül, hogy a könnyű prédának számító templomok is rendszeresen válnak célponttá, ezek az esetek is az irodához tartoznak, hisz a művek gyakran védettek.

A legnagyobb adatbázisban 180 ezer tétel

A nemzetközi színtéren hasonló területen dolgozó kanadai és brit szakemberrel az Ellopták! Eltűnt mesterművek galériája című könyv bemutatóján találkoztunk. Az ismert bűneseteket érdekesen taglaló könyv szerzője, Jonathan Webb előadásában elmondta, hogy a lopások jelentős része nem a filmekből ismert "klasszikus" módon történik. Például háborúk idején (gondoljunk csak a második világháborúra) is rengeteg műkincs tulajdonosa változik meg - nyilvánvalóan jogtalanul.

Régészeti ásatásokról is rengeteg műalkotás tűnik el, ebből a szempontból Irak az egyik leginkább fertőzött terület, a szakember szerint lassan már telítődik a piac az innen eltűnt művekkel. A lopásokkal kapcsolatban fontos leszámolni azzal az átlagemberben élő "gonosz zseni" képpel, ami a filmek miatt él a köztudatban, mondta el Jonathan Webb.

A szakember szerint sokkal inkább igaz az a mondás, hogy az alkalom szüli a tolvajt. Ami azt jelenti, hogy a legtöbb lopás ötlete abban a pillanatban merül fel, amikor a lehetőség adottnak tűnik. Például egy éppen üres kiállítási teremben vagy múzeumban, ahonnan akár ki is lehet sétálni egy értékes festménnyel.
A szerző szerint a klasszikus műkincslopások aranykora egyébként akkor jött el, amikor (a bűnözők számára is) megváltozott a műkincsek látható értéke. A hatvanas évektől fogva látványos showműsorok lettek az aukciók, és sikk lett a gyűjtés. Mindenki számára nyilvánvalóan emelkedtek az árak, és fokozódott az érdeklődés a műkincsek iránt, ennek következménye, hogy a hetvenes évek közepétől a lopások száma és értéke is jelentősen emelkedett.

Mára az Interpolnak 30 ezer darabos katalógusa van lopott műkincsekből, a legnagyobb független nyilvántartás, az Art Loss Register 180 ezer mű adatait tartalmazza. Jonathan Webb is úgy látja, az az érdekes, hogy a legtöbb tolvaj azt gondolja, lopni, rabolni érdemes, de azzal a legtöbben nem is számolnak, hogy el is kell adni a festményt vagy szobrot.

Ilyenkor sokan az eredeti tulajdonost keresik meg, és felajánlják a művet visszavásárlásra, vagy megzsarolják, ami jó esélyt kínál az igazságszolgáltatás számára, hogy elkapja a bűnözőt. A profibbak más ország területén próbálkoznak az eladással, ilyen esetben fontos a publicitás és az ellopott művek nemzetközi adatbázisai.

Az Art Loss Register nyomoz is.

Julian Radcliffe, a legnagyobb nemzetközi nyilvántartás vezetőjének véleménye szerint a nemzetközi összefogás legfontosabb hozadéka a megelőzés lehet, a céljuk az, hogy egyszerűen ne érje meg ellopni az értékes műveket. A vállalkozás eredménye számokban is illusztris: 120 millió euró (32,1 milliárd forint) értékű műkincs megtalálásához nyújtottak segítséget, és mintegy 50 tolvaj került börtönbe a közreműködésükkel.

Julian Radcliffe gyakran jár bírósági tárgyalásokra is

A hatalmas adatbázisban a festményeken és szobrokon kívül sok más olyan tárgy is megtalálható, ami egyedi, azonosítható, így bútorok, játékok vagy éppen hangszerek is.

A nyilvántartás építése mellett a szervezet feladatai közé tartozik, hogy évente mintegy 500 ezer aukciós tétel eredetét is ellenőrzik, és hasonló mennyiségű más csatornán eladásra kínált árut is vizsgálnak.

Mindez igen munkaigényes, harminc embert foglalkoztatnak, akik nem csak felkérésre dolgoznak, hanem maguk is figyelik az online aukciósházak oldalain felbukkanó kínálatot. Sokan rendőrként is dolgoznak, így nem csoda, hogy munkakörükbe tartozik az is, hogy beépített ügynökként álvásárlásokat hajtsanak végre lopott áru után kutatva.

A megelőzés fontosságát jelzik az alacsony visszaszerzési arányok is. Míg száz eltűnt autóból 60-70 meglesz (épp a pontos nyilvántartások miatt), addig a műkincseknek mindössze 15 százaléka kerül elő, ráadásul van, ami csak húsz év múlva. A kinyomozott műtárgyak mintegy 25 százaléka vagy megsemmisül, vagy rongálódik.

A munka gyakran nem ér véget a műkincs előkerítésével, Julian Radcliffe rendszeresen tanúskodik is különböző perekben. Érdekességként elmesélte, hogy egy segítségével leültetett, lopásba keveredett svájci ügyvéd beperelte azzal a váddal, hogy megakadályozta az általa birtokolt festmény eladását.

A szakember egyébként a hazai helyzetre vonatkozó kérdésünkkel kapcsolatban elárulta, hogy pont a beszélgetés napján megkereste őt valaki, aki szívesen képviselné a céget Magyarországon. Julian Radcliffe korábban emberrablási tárgyalóként dolgozott, elsőként a New York-i Sotheby's-től keresték meg, hogy tudna-e segíteni egy műkincslopásban. Az eset után döntött úgy, hogy érdemes lenne egy komoly számítógépes adatbázist és egy céget létrehozni.

Működési költségeik részben a lopások áldozataitól (illetve azok biztosítóitól) származnak, ezek fizetnek szolgáltatásaikért. Nem kell nagy összegre gondolni, mintegy 30 euróért dolgoznak esetenként, nagyobb ügyfeleik számára szolgáltatásaik olcsóbb egységáron elérhetők. Például egy aukciósháznak 500 euróért 30 keresést vállalnak, árulta el a az Art Loss Register vezetője. Továbbá visszaszerzési díjat fizet az, akinek előkerült eltűnt értéke, amit nyilván örömmel meg is tesz.

Webb és Radcliffe a BÁV aukciósházban

A cég esetében az online keresés nem érhető el mindenki számára, csak a cég munkatársai jogosultak az adatbázis használatára. Ez egyrészt azért van így, hogy hozzáértő módon használják az adatbázist, másrészt azért, hogy egy bűnöző se használhassa azt saját céljaira.

A műtárgyaknak nincs forgalmija vagy eredetigazolása, mint egy autónak, ezért sokszor kérdéses az előélete, mondta el kérdésünkre egy neve elhallgatását kérő, műkereskedelemben dolgozó szakember. Amikor egy bizonytalan eredetű kép érkezik valamelyik hazai aukciósházba, akkor az a terület egy független szakértőjéhez kerül.

Az adott korszak és művész ismerője pedig nyilatkozik arról, hogy véleménye szerint valóban adott művész alkotásáról van-e szó. Ebben a rendszerben az a probléma, hogy a szakértő nem felel döntéséért anyagi értelemben, így a bírálatot gyakran éri az a vád, hogy önkéntes, miközben gyakran milliós értékekről van szó. Ez a részletes nyilvántartások hiányának egy másik aspektusa, mely szintén komoly problémákat okoz a műkereskedelemben.

A hivatalos eladás során egyébként az eladó minden esetben nyilatkozik arról, hogy ő maga törvényesen került a kép birtokába.

Ugyanakkor ez az attest (igazolás) nem ad úgy számot a mű előéletéről, mint egy alapos kutatás, mely alapján az eredetiség és eredet kérdése kétséget kizáróan igazolható.

A KÖH célja egyébként az, hogy adatbázisuk bekerüljön az Art Loss Registerbe. Erről már tárgyalások is folynak, ahogy az angol nyelvű változat elkészítését is tervbe vették, mondta el Buzinkay Péter. Persze az eladással külföldön próbálkozó tolvajoknak addig sincs könnyű dolga, ma is sok magyar alkotás található a legnagyobbnemzetközi adatbázisban.

Deluxe Magazin