CSŐGL JÁNOS: HÁZASSÁGI ABC 3. rész

8. Minden összekössön, ne szétválasszon!

A szerelmet leginkább a bensőséges barátság őrzi meg. Mert ha a lángolás fokozatosan szelídül is, azok, akik igazi jó barátok, holtig vállalják egymást, és meghitten élnek együtt akár ötven-hatvan esztendeig is.

A barátság kifejlődésének és erősödésének nemcsak a beszélgetés az eszköze. Nagyon közel hozza egymáshoz az embereket a közös munka és a közös szórakozás is. Arra kell hát ügyelni, hogy munka és szórakozás ne elválasszák, hanem összefűzzék kettejüket.

Óvakodni kell az olyan munkavállalásoktól, amelyek megkövetelnék, hogy túlságosan sokat legyenek távol egymástól. Elég az a napi nyolc-tíz óra, amely mint kenyérkereső munka elszakítja őket. Igaz, lehetnek olyan körülmények, amelyek rászorítják a férjet, némelykor a feleséget is arra, hogy másodállást vállaljanak. De akkor döntsenek - közösen - emellett, ha valóban nagyon szorít a cipő anyagiakban. Akkor is csak meghatározott, lehetőleg rövid ideig tegyék. Ne ejtse kísértésbe őket a sok pénz! Mert ha így valamicskét nyernek is a réven, biztosan elveszítik a fontosabbat a vámon. A "valamicske" a nagyobb anyagi jólét, amelynél mérhetetlenül fontosabb a házastársak összeérlelődése, harmonikus boldogsága.

Ezt a szép egyetértést veszélyezteti a túlhajszoltság. Először is nincs kellő idejük egymásra (és a gyerekekre), másodszor az együttlétekkel sem érnek el sokat, hiszen feszültek, idegesek, fáradtak, könnyebben hajbakapnak, odamondogatnak. Az így kialakuló légkör a meghittség ellen hat. Kimerültségükben olyan jelenetekre kerülhet sor, amelyek gyorsan vagy lassan, de biztosan eltávolítják őket egymástól. Nem lehet kizárni azt a veszélyt sem, hogy a jobban ráérő fél más valakinél keres "vigasztalást" elhanyagoltságában.

Nemcsak az anyagiak hajszolása verhet éket a házastársak közé, hanem a házasságkötéskor meglévő anyagi állapotuk is, azaz a szüleik vagyoni helyzete. Megesik ugyanis, hogy egyik fél szülei jóval tehetősebbek, több segítséget adhatnak az induláshoz, esetleg az egyik szülő-pár a "készbe" ülteti bele a fiatalokat. Ilyen esetben, ha akár a férj, akár a feleség anyagias természetű, bizony számon tartja ezt a tényt. Ez pedig igen veszélyes, mert akadályozza a szívek teljes egymásra találását.

Próbálják meg mindketten kivetni magukból az anyagias meggondolásokat. A tehetősebb szülőktől származó ne legyen gőgös, túlságosan öntudatos, ne nézze le a párját, kímélje érzékenységét. A "szegényebb" viszont vigyázzon, ne alakuljon ki benne ezen az alapon valamiféle kisebbségi érzés, ne legyen túl érzékeny, ne gyanakodjék, hogy őt lenézik. Amennyiben a "gazdag" szülők éreztetnék, mennyivel többet áldoztak a nászéknál, akkor gyermekük tapintatosan intse le őket. Ne engedje, hogy ilyesmi megbonthassa a családi egyetértést.

Ügyeljenek a házasok, hogy az se okozzon gondot, ha egyiküknek jóval nagyobb a jövedelme. Ne alakuljon ki közöttük olyan szemlélet: "ez az enyém, ez a tiéd, ezt én hoztam, te azt hoztad". Legyen minden a szó szoros értelmében közös.

A családi "pénzügyminiszter" az legyen, aki jobban ért az anyagiakhoz. Persze a pénz kezelője se nője ki magát diktátorrá. A pénz, a gyarapodás összekösse és ne szétválassza őket.

Lényeges, hogy az ifjú férj kezdettől fogva vegyen részt a házimunkákban. Ezt követeli meg az igazságosság. Miért csak a nő vesződjék takarítással, mosással, főzéssel, gyerekekkel, miért a gyengébb vállára nehezedjék minden teher és gond? Jóérzésű ember nem tud újságot olvasni, tévézni vagy csavarogni, míg párja érte fárad. Ha segít, több idejük marad egymásra, a gyermekekkel való törődésre. Emellett a közös otthoni munkálkodás, az ezzel járó sikerélmények - "Milyen szép tiszta minden! Milyen kitűnő volt az ebéd!" - és az otthonért való közös felelősségvállalás nagy eszköze az összekovácsolódásnak.

Válaszfal lehet a házastársak között valamilyen kedvtelés is. Sok asszony panaszolja például, hogy a férje jobban szereti az autóját, mint a családját. Mert ha van egy szabad órája, rögtön a kocsit "bütyköli". És persze nemcsak az autó lehet ilyen keservek forrása, hanem sok minden: sport iránti rajongás, kártya, horgászat, egyéb szórakozások, kedvtelések. Ezek gyakran valóban sok időt igényelnek és vonnak el a házastárstól, a gyerekektől.

Egy kis egyéni kikapcsolódásra mindenkinek szüksége lehet. A páros élet igen szép, sőt gyönyörű, de azért, ha szünet nélküli együttlétet jelent, bizony bele lehet fáradni, sőt fásulni. Éppen ezért senki se legyen zsarnok, engedjen ki-ki egy kis "szabadságot" a társának. Így felfrissülten, talán intenzívebben is tudja majd szeretni őt. Nem kell feltétlenül beszélgetésre vagy enyelgésre kötelezni azt, aki némelykor elmerül egy-egy könyv vagy újság, folyóirat olvasásában, vagy elrángatni a tévé mellől azt, aki olyasmit néz, ami a másikat nem érdekli. A heti ulti- vagy kanasztapartitól sem célszerű eltiltani a párunkat.

Arra azonban mégis ügyelni kell, hogy ne legyen túl sok az az idő, amit a magánszórakozás elvesz a közös élettől. Próbáljanak mindketten ezen a téren valami józan középutat fellelni. A legjobb megoldás persze, ha közös kedvtelésekre akadnak; ez nagyon összekovácsolná őket. Nagyszerű dolog például, ha együtt kirándulnak, kocognak, járnak moziba, szórakozóhelyre. Nem egy asszony szívesen elkíséri urát meccsre vagy horgászni. A kártyacsaták is megoldhatók úgy, hogy több család összejön, így ki-ki megtalálhatja a maga szórakozását. Az említett autóra féltékeny asszonynak is csak azt lehet ajánlani, veszekedés helyett menjen, segítsen a férjének. Míg az szerelget, ő lemoshatja, kitakaríthatja a kocsit.

Egy asszony vallomása: "Eleinte bosszantott, ha az uram meccset nézett a tévében. Úgyis olyan kevés időnk van szeretni egymást! Így aztán veszekedtem, durcáskodtam, így-úgy bosszút álltam. Aztán rájöttem, ha odaülök mellé és megpróbálok magam is szurkolni, abból jóval hamarabb lesz csókolózás, mint a pörölésből."

9. Amiben feltétlenül kell az összhang

A baráti kört az jellemzi, hogy bizonyos dolgokban egyformán gondolkodnak. Nem feltétlenül szükséges, hogy férj és feleség minden területen és minden apróságban egyetértsenek. Épp a különbözőség lehet vonzerő. A szerelem alapja némelykor a másság. Van azonban valami, amiben az eltérő meggyőződés sok bajt okozhat. Az erkölcsi kérdésekre gondolok. Ha ezekben - legalább alapvetően - nincs egyetértés, az a házasságot aláaknázza és ez az akna bármikor felrobbanhat. De lehet a különböző erkölcsi felfogást lassan és alattomosan ható méreghez is hasonlítani, amely fokozatosan bomlasztja az együttélést.

Igen veszélyes dolog, ha azok, akik házasságra készülnek, nem kíváncsiak egymás erkölcsi meggyőződésére, esetleg elvtelenségére. Tévednek, ha azt hiszik, elég az egymás iránti vonzalom, szerelem, a többi magától megoldódik. Az erkölcsi ellentmondások újra meg újra felbukkannak a hétköznapokban, és ezeket rendkívül nehéz nem tudomásul venni vagy feloldani. Ezen a téren a másképp gondolkodás a szerelem biztos halálához vezet. Ráadásul sok nehézséget okoz a gyakorlati együttélésben, a gyermeknevelésben.

Akik megszerették egymást, igyekezzenek erkölcsi téren minél teljesebben tisztába jönni egymással, addig ne kössenek házasságot. Ez természetesen nem megy komoly és lényegbevágó beszélgetések nélkül. Ha nagyon másképpen látják a világot, az életet, az elveket, akkor ezeket tisztázzák, és próbáljanak közös nevezőre jutni. Ha nem megy, inkább váljanak el útjaik.

Az erkölcsi elvekben való megegyezés csak akkor szerencsés, ha az erkölcsileg magasabb rendűt képviselő fél nézeteit követi a társa. Ha az erkölcsileg silányabb felfogás válik közös meggyőződéssé, az kikezdi a bűnösen engedékeny fél emberségét, ugyanakkor megerősíti tévútján az erkölcsileg felelőtlent.

A nemes meggyőződésű fiú vagy lány semmiképp se adja fel nézeteit a szerelem kedvéért. Az ilyesmi azzal járna, hogy önmagával hasonlik meg az ember, mert a lelkiismeretet nem könnyű kioltani. Újra meg újra jelentkezik és - legalább tudat alatt - az ellen fordítja az embert, aki rosszabb utakra vitte. Ha mégis sikerülne kioltani a lelkiismeretet, ez még nagyobb tragédia lenne. Mert ez a "siker" meghasonlottá, kiégetté, kiábrándulttá teszi a lelkiismeret elpusztítóját. Értékcsökkentnek érzi majd magát, ami lehetetlenné teszi, hogy jó házastárs, gondos szülő, szerető szívű ember legyen.

Ha már a házasság közben derülne ki vagy alakulna ki az erkölcsi nézetkülönbség, akkor a lelkiismeretes embernek három dolgot kell tennie. Először meg kell őriznie ép erkölcsi meggyőződését, aszerint kell cselekednie, akár a párja ellenére is. Másodszor meg kell kísérelnie - a szabadság és a szelídség szellemében -, hogy társát jobb belátásra bírja. De tennie kell ezt a kettőt úgy, hogy közben - és ez a harmadik követelmény - minden erejével igyekezzék fenntartani a kölcsönös szeretetet, együvé tartozást. Hogy mindez sikerüljön, sokat imádkozzék, reményt és okosságot, bölcsességet kérve az Úrtól.

10. Bajban ismerszik meg a jó barát

A házasságban bizony akadnak bajok is, és ilyenkor ismerszik meg, mennyire szereti egymást a házaspár, mennyit ér maga a házasság. A bajban igyekezzetek nagyon jó barátként helytállni!

Ha baj van, a világért se okoljátok egymást, ne tegyétek bűnbakká a párotokat. Lehet, egyikőtök sem tehet róla, hogy nehéz helyzetbe kerültetek, akkor pedig minek vádaskodni? Ha mégis okokat kutattok, akkor ki-ki magában keresse a hibát. A társában nem kell keresnie, azt úgyis könnyedén felfedezi bárki, esetleg igazságtalanul is. De még ha napnál is világosabb, hogy a párod okozott galibát, akkor is tarts lelkiismeret vizsgálatot, mert gyakran van úgy, hogy az egyik baklövéséért részben a másik is felelős. És ha tényleg csak ő a hibás, akkor se játssz ítélő bírót vagy vádló ügyészt. Mit használ ez? Csak rontja a helyzetet és a kilábalási esélyeket.

A bajban a kiutat keressétek, egymást vigasztaljátok és erősítsétek, bátorítsátok. Ha így tesztek, a baj is javatokra válik, mert nagyszerű barátságba fűz össze benneteket.

Gyakran előfordul, hogy a társad beteg, lehangolt, szomorú, valaki megbántotta, valami nem sikerült neki, vagy éppen dühös, esetleg "rájön a rapli" - ez utóbbi sem feltétlenül bűn. Inkább arra kell gondolnod: elég baj ez neki. Ilyenkor ki álljon mellé, ha nem egyetlen választottja?! Vigasztald, érezz vele együtt, hallgasd meg a sirámait, esetleg tirádáit és igyekezz megérteni őt.

Ne légy ideges, türelmetlen, ha a párod panaszkodik, ha a bajában kiállhatatlan. Még ha megbánt is, tekints rá úgy, mint szenvedő, vergődő emberre, akin segíteni kell. Véletlenül se gondolj arra, milyen kellemetlen neked az ő baja, hanem önzetlenül állj mellé.

A világért se legyen jelszó köztetek: "ahogyan te, majd úgy én is!" Ha a párod éppen nincs a legjobb formájában, piszkálódik, sérteget és kiszámíthatatlan, semmi sem jó neki, talán kegyetlen is, akkor erre gondolj: bizonyára bántja valami, most észnél kell lennem, meg kell őriznem a nyugalmamat, a kedvességemet, csöndesen kell szólnom, esetleg jobb, ha hallgatok. Remélem, ha én borulok ki és leszek kiállhatatlan, neki lesz majd több esze és szeretete.

Ha beteg a társad, ne szidd, hogy nem vigyázott magára, te ezerszer megmondtad. Ne is sápítozz, éreztetve, hogy az ő betegsége neked mekkora gond. Olyan légy hozzá, mint a jó és bölcs édesanya. A férj is anyai gyengédséggel és odaadással ápolja a feleségét. Az ember elhagyja apját, anyját, a házastársához ragaszkodik, időnként azonban továbbra is szüksége van az istápoló szeretetre. Ragaszkodjatok hát egymáshoz a bajban, betegségben, apát-anyát pótoló szeretettel és melegséggel!

Forrás: Polczer Porta