CSŐGL JÁNOS: HÁZASSÁGI ABC 2. rész

5. Segítsd a kismamát!

Elmondtam, mi a házasságban a tipikus női, és mi a jellegzetes férfi hiba. Most azt teszem hozzá, hogy a férj és a feleség ezeket a hibákat ne egymás szemére hányják, hanem segítsenek egymásnak abban, hogy ezeket a zátonyokat mindketten elkerüljék. A férj segítsen az asszonynak abban, hogy a gyermekszeretgetés mellett ne feledkezzen meg róla sem. A feleség viszont törekedjen arra, hogy férje legjobb barátjává is váljon. Először azt nézzük, miben segíthetnek a férfiak kismama feleségüknek abban, hogy a jellemzően női hibát elkerüljék.

Ha egy férfi rádöbben, hogy felesége jobban szereti az újszülöttet, mint őt, vagy szinte csak azt szereti, akkor ne féltékeny legyen, ne veszekedjék, ne türelmetlenkedjék, ne a barátokhoz, ne a munkába vagy kedvtelésbe meneküljön, ne gondoljon más nőre, hanem hódítsa vissza párját! Mindkettőjüknek és persze a gyermek számára is ez az egyedüli jó megoldás.

Lássa be, mekkora élmény egy nőnek az, hogy anyává lett. Nem csoda, ha a kelleténél jobban megfeledkezett arról, nemcsak anya, hanem feleség is. Pörölés, duzzogás helyett nyújtson a férj segítő kezet a kismamának, hogy zökkenőmentesen visszataláljon hozzá.

Legyen minél többet otthon ezekben az első időkben. A visszahódítás módját meg épp a "hűtlenség" oka határozza meg. Ha a gyerek miatt hanyagolja férjét az asszony, hát a férfi a gyereken keresztül kezdje a visszahódítást. Próbálja átvenni felesége rajongását a kis csöppség iránt. Érzelmileg is, a gyakorlatban is.

Nem szégyen ez és nem férfiatlan dolog. Az ember Isten képmására teremtett lény. Istent férfinak gondoljuk, Atyának hívjuk. Ugyanakkor ez az Atya úgy nyilatkozott Izajás próféta által, hogy édesanyaként szereti gyermekeit, választott népét. Ami nem szégyen Isten számára, miért restellné azt egy férfiember?

A lélektan is úgy tanítja, hogy a teljes ember férfi és nő. Mindenkiben egyaránt élnek férfias és nőies vonások, belső irányulások, ösztönök. De a normális férfi férfiasabb, a nő nőiesebb. Ugyanakkor megvan bennük sok olyan érték is, amely az ellenkező nemre jellemzőbb. Miért ne hozná elő ezeket az értékeket az apa is a maga szívéből?

Foglalkozzék tehát az apa is a kicsivel! Tanulja meg fürdetni, etetni, tisztába tenni, beszéljen hozzá. Mindezt férfiasan fogja tenni, így kezdettől elkerülik, hogy a gyerek féloldalasan, csak nőiesen nevelkedjék. És ami a legfontosabb, a kis apróság nem fal lesz a szülők között, hanem nagyon erős kapocs. Ha másért nem, a gyerekért való rajongást látva, az asszony újra és még jobban beleszeret urába.

Itt szeretném tudatosítani és elfogadtatni, hogy nagyon jó, sőt talán egyedüli megoldás, ha az édesanya azt a bizonyos három évet otthon tölti a kicsivel. Egyöntetű és biztos megállapítása a lélek és a nevelés szakértőinek, hogy ez a legnagyobb ajándék, amit a szülők gyermeküknek adhatnak.

Csakhogy a nők jó része nehezen viseli el ezt az időszakot. Négy fal közé zártnak érzik magukat, kimaradnak a megszokott munkahelyi közösségből, a szórakozásból, hiányzik a munkájuk is.

Mindezek ellenére jobb, ha az anya három évig otthon marad. Ebben segítsen neki megértő lélekkel a férje! Minden szabad percét töltse otthon, ne kószáljon baráti körben, és - bármennyire nehéz ez anyagilag éppen ilyenkor - lehetőleg ne vállaljon külön munkákat. Érezze otthon maradt párja, hogy van valakije, érezze ezt minél teljesebben! Menjenek együtt sétálni, kocsikáztassák vagy sétáltassák meg együtt a kis trónörököst. Próbáljanak közös szórakozási lehetőségeket is teremteni maguknak. Addig talán sikerül valakire rábízni az apróságot. A baráti kört se hanyagolják el egészen. Szeressenek egymással beszélgetni, érezzék egymáson a kölcsönös érdeklődést. A jóakaratú férjet rávezeti a megérzés, mit kell tennie, hogy a kismama megmeneküljön az otthoni bezártságból eredő neurózistól, vagy legalább hamar kiheverje.

6. Légy igazán feleség!

Nemcsak a férjnek, hanem a feleségnek is segítenie kell párját a tipikus hiba leküzdésében. A férjek hibája az szokott lenni, hogy túlzottan ragaszkodnak barátaikhoz. Korábban már ajánlottuk, hogy a férj elsőszámú barátja a feleség legyen. Biztosan ez a legjobb megoldás, de hogy megvalósuljon, ahhoz az szükséges, hogy az asszony a szó teljes értelmében feleség legyen.

Ezen nem csupán azt értem, hogy a nő legyen házias, a szerelemben odaadó. A feleség szóban az rejlik, hogy a nő a férfi kiegészítője a házasságban. Fél ember az a férfi, akinek nincs igazán jó felesége.

A házastársak élete három ponton fonódik össze. A házasság gazdasági közösség. Az asszonynak kötelessége és jól felfogott érdeke az anyagiakban együttműködni, közös nevezőre jutni a férjével. Ide tartozik a kenyérkeresés, a pénz beosztása, a gazdálkodás, az otthon megteremtése. Mindkettőjüknek egész erejükből és összehangolódottan kell ezekben résztvenniök.

A másik pont a nemiség. Ebben is tökéletes összhangra kell törekedniök a kölcsönös odaadás jegyében.

Ne higgye senki, hogy ha ebben a két dologban jól megértik egymást a házasok, akkor máris nagyon jó együttélniök. Az anyagiakban való egyetértés, a közös erőfeszítés fontos, de önmagában nem közös életet, csak gazdasági munkaközösséget hozhat létre. A nemi együttlétek harmóniája is roppant lényeges. Ennek hiánya megbonthatja a házasságot. Ám ha csak a nemi egymásra hangoltság van meg, ez egyedül nem elég a kiegyensúlyozott házasélethez. Kell a harmadik összekötő erő is.

Nem szabad ugyanis feledni, hogy az embernek nemcsak érdekei és nemcsak teste van, hanem lelke is. Sőt, a lélek tesz bennünket igazán emberré. Éppen ezért csak az a házasság biztosan tartós és igazán élvezhető, amelyben férj és feleség lelkileg is egymásra találnak, összehangolódnak. Az a nő igazi feleségtípus, aki alkalmas rá, hogy lelkileg is fele, kiegészítője legyen élete párjának.

Mivel a lelki kapcsolatot barátság névvel szoktuk illetni, nyilvánvaló, hogy elérkeztünk a kiindulóponthoz: a férj és feleség legyenek egymás számára kölcsönösen az elsőszámú barát. Hiába elsőrendű háziasszony és kitűnő társ a nemiségben az asszony, ha nem tud jó barát is lenni, félő, hogy elromlik vagy fel is bomlik a házasság.

A nőnek tudnia kell, hogy a férfi legalapvetőbb vágya a barátság. Ha a nő nem tud baráttá lenni, nem találja meg azt az egyesülést párjával, amelyet pedig annyira óhajt. Ugyanakkor félő, hogy a férj egy más nőben lel barátra, és ahhoz fog sodródni, felrúgva házasságát. Sok megcsalt és elhagyott asszony panasza: "legalább valaki szebb miatt hagyott volna el, de egy ilyen szürke veréb miatt!" Gyakran helytálló ez a megállapítás. Azt igazolja, hogy a férfi igazán mélyen nem a szép, erotikus nőket szereti, hanem azokat, akikkel lelkileg is egy tud lenni.

Kedves hölgyek! Ezt a lelki összetartozást, a barátságot nagyon komolyan kell venni. Ezért bővebben is kell beszélnünk róla.

7. Bensőséges barátságban

A barátság lelki kapcsolat, sőt lelki egymásban élés. Lélek a lélekkel elsősorban a gondolatok, érzelmek, érzések, tervek, vágyak közlésével találkozhat, mindenekelőtt szavak útján. Magyarán: a jó barátok szeretnek egymással beszélgetni. Így kerülnek közel egymáshoz. A házasság, ha jól sikerül, egy életen át tartó beszélgetés.

Régen rossz, ha a férjnek és feleségnek nincs vagy csak nagyon ritkán van mondanivalója egymás számára. A szó elapadását a leglángolóbb szerelem sem pótolja hosszabb távon. Elsősorban azért nem, mert lelki kapcsolat nélkül a másik teste előbb-utóbb túlságosan megszokottá, unalmassá válik. Így aztán lelohad, elillan a szerelem. Az a feleség, aki nem iparkodik bensőséges baráti kapcsolatra a férjével, hamarosan cselédnek és alkalmi kedvesnek fogja érezni magát. Elveszti azt, ami a legszebb az életben, a jó házasság örömét. Persze így jár a férj is. Ő meg pénzkereső automatának, háziszolgának és szintén alkalmi nemi társnak éli meg szomorú kis házasságát, ha akár a maga, akár a párja hibájából nem talál lelki kapcsolatot a feleségével.

Sok házaspár vasárnap délután menetrendszerűen összeszólalkozik. Azért, mert akkor többnyire mindketten ráérnek és nem tudják, mit kezdjenek egymással, hiszen nincs egymásnak mondanivalójuk.

Itt álljunk meg! Nincs mondanivalójuk? Dehogy nincs. Baráti vagy barátnői körben tudnának estig társalogni. Csak a párjukkal nem megy a beszélgetés. Miért? Mert kölcsönösen megszokták, hogy nem érdemes, talán nem is lehet bármit is elmondaniok a másiknak.

Nem érdemes, mert a párjukat úgysem érdekli az, ami őket foglalkoztatja. Így aztán nem figyel rájuk, vagy le is inti őket. És nem lehet szólniuk, mert a másik ideges lesz tőle, felfortyan, letorkollja.

Aki barátságot, lelki kapcsolatot óhajt a házasságban, az először is tanuljon meg figyelni a másik szavára, bármi legyen az. Azért rohan el otthonról - vagy haza sem jön - a férj, mert tele van közlési vággyal és ezt otthon nem élheti ki. A felesége kimondja, érezteti vagy egyszerűen le lehet olvasni az arcáról, a viselkedéséről, hogy őt a férjét foglalkoztató kérdések nem érdeklik. Sem a sport, sem a munkahelyi dolgok, sem a horgászat, sem a politika, sem a munkatársak, sem a kártyatörténetek.

Kedves asszonyok, lehet, mindez valóban nem érdekel benneteket. De gondoljátok meg, ugye nem feleség az, akit nem érdekel a párja? Márpedig ha a férjetek ezeket a témákat hozza elő, akkor ezek a témák nem elvont témák, hanem ezek a ti férjetek. Aki sportrajongó férjét hallgatja, az nem annyira a sportra, mint inkább a férjére kíváncsi. Lehet, nem érdekel egy nőt a férje munkahelye, az ott adódó problémák, a munkatársak esetei, a főnökök balfogásai - de a társa csak érdekli?! Ha nem, nincs mit tenni, jöhet a boldogtalanság. De ha a férjed érdekel, akkor tudd meg, hogy mindezek számodra nem lehetnek unalmasak, mert ezek a témák maga a férjed, mert ezek részei az ő életének, benső világának.

Ugye, neked is jól esik, ha uraddal meg tudod beszélni a divatot, a főzést, a gyerekek dolgait, a szomszédasszonyok kiállhatatlanságát, a szép regényt? Lehet, őt meg ezek nem érdeklik. De jó tett helyébe jót várj! Kölcsönösen ajándékozzátok meg egymást figyelő érdeklődéssel. Ha ezt megteszitek, magatokat is meglepitek majd azzal, hogy lassan valóban érdeklődni kezdtek egymás témái iránt. Az asszony még meg is fogja kérdezni, hogyan végzett szombaton a Fradi meg a Vasas, és a férj is érdeklődik a szomszéd Kati néni legújabb tettei után.

Hiába istennő, illetve Adonisz valaki, hiába elsőrendű háziasszony a nő, zseniális pénzszerző a férj, hiába nagy élmény a nemi együttlét, ha a férj és feleség nem hajlandó érdeklődést mutatni a párja témái iránt, nem lesz abból harmonikus házasság sohasem.

Ha két fiatal felfigyel egymásra, kölcsönös vonzalom támad bennük, akkor figyeljék, tudnak-e jókat beszélgetni. Ha nem, a világért se kössék össze az életüket! Ha pedig jólesik beszélgetniök és egybekelnek, akkor a házasságban is nagyon ügyeljenek mindketten arra, hogy el ne akadjon közöttük a szó.

A mai házasságok egyik súlyos buktatója lehet, hogy férj és feleség keveset vannak együtt. Esetleg több időt töltenek egy fiatal, jóképű kollégával, illetve egy csinos munkatársnővel, mint a párjukkal. Ez aztán kísértéssé válhat. De ha a férj és feleség nagyon szeret beszélgetni, érdeklődéssel hallgatják egymást, akkor tulajdonképpen egész nap együtt vannak. Mert bármi történik velük, körülöttük, bármi jut eszükbe, rögtön arra gondolnak: "ezt elmondom a páromnak".

Azért is szükséges a rendszeres és szíves beszélgetés, mert az élet sok egyéni és közös problémát vet fel. Sokféle bajt hoz. Keserves dolgokká válhatnak ezek, ha a házasok nincsenek teljes értelemben beszélő viszonyban. Ha egyéni baj, probléma adódik, nagyon nehéz úgy elviselni, hogy az embert nem hallgatja meg a párja, nem lehet neki panaszkodni, nem kap tőle együttérző, vigasztaló, segítő szót. Ha meg közös a baj, a probléma, akkor vajon hogyan lehet azt megoldani, jól megoldani, ha nem képesek türelmesen megbeszélni?

Ezen a ponton meg kell említeni egy másik fontos dolgot is. Az első követelmény volt a figyelem megadása a másik témái iránt. A másik: legyenek mindketten olyanok, hogy bármit meg lehessen mondani egymásnak. Vigyázzanak, ne idegeskedjenek, ne butázzák le egymást, ne legyenek fensőbbségesek, kioktatók, ne javítsák ki folyton egymást, és szépen vitatkozni is tanuljanak meg. Önfegyelem, tapintat, tekintettel levés, beleérzés, jóindulat!

A figyelem megadásával kapcsolatban még attól kell óvni, nehogy valaki az ellenkező végletbe essék. Nem lenne szerencsés, ha akár a férj, akár a feleség túlságosan kíváncsiskodó, faggató, tolakodó lenne, vagy olyankor is mindenáron erőltetni akarná a beszélgetést, amikor a társa nem érzi jól magát, kimerült, csöndre vágyik.

Ismétlem: a jó házasság egy életen át tartó beszélgetés. Nagy művészet ez! Akik megtanulják, sosem fogják elunni egymást.

Forrás