Dundee rövid története

Dundee városa a XI., illetve a XII. században még csak egy aprócska halászfalu volt. Elnevezésének pontos története nem ismert, de szinte bizonyos, hogy a Dun Diagh kifejezésből származtatható, amely Dun erődjét jelent. 1191-ben William király Dundee-nak adományozott egy oklevelet, amely a helyieknek különböző jogokat biztosított, így például saját kormányzóságuk és saját bíróságuk is lehetett. A XIV. században Dundee egyike volt Skócia legfontosabb városainak, lakossága meghaladta a négyezer főt. Ez jelen ismereteink szerint lehet, hogy kevésnek tűnik, de az akkori időszakban ez magas számnak számított. Dundee egy forgalmas kis kikötő volt. Nem is annyira kicsi. Komoly mennyiségben importáltak ide bort Franciaországból és Spanyolországból is, akárcsak különféle gabonatermékeket. Ha import van, exportnak is lennie kell – mondják. Nos, Dundee leginkább bőrárut és gyapjút szállíttatott külföldre, az első nyers gyapjúanyagot a XV. Században exportálták. Később Dundee felismerte annak lehetőségét, hogy önmaga szövi és festi meg a gyapjút, amely így nagyobb értéket képvisel majd a nemzetközi piacon. A XIII. században vásárokat rendeztek Dundee városában, a középkorban ez már hagyománynak számított. Minden évben, igaz csak egyszer, óriás vásárt tartottak. Ekkor emberek jöttek és kereskedtek Angusból, Perthshire-ből és Fife-ból is. A XIII. században barátok is érkeztek a városba, hasonlítottak a szerzetesekhez, annyi különbséggel, hogy prédikáltak, igét is hirdettek. A Dundee-ban megtelepedő barátok dominikánusok voltak, akiket fekete barátokként is emlegettek, ruhájuk színe miatt. A Szt. Mary templomot a XIV. században építették fel. A középkor Dundee-jában, a városnak saját vára is volt. Körülbelül a XII. század végén építhették, bár erről és a lerombolásának okairól és időpontjáról is igen keveset tudunk, hiszen szinte semmi sem maradt fenn belőle. Egyedül a Castle street őrzi még emlékét. A Dunhope várat a XIII. században építették a helyi várkapitányság örököseinek családja számára, amelyet a XVI. században újjá kellett építeni. Dundee lakossága a XVI. és a XVII. századokban erős növekedésnek indult, míg a XVI. század elején pusztán hétezer lakost tartottak számon, addig 1650-ben már tizenegyezer embert regisztrálnak. Mindez feltehetően összefüggésben van a XVI. században fellendülésnek induló gyapjúiparral is. A nagy mennyiségben exportált gyapjúért cserébe a skandináv és a balti területekről faanyagot, szurkot és kendert importáltak leginkább, de akadt munkája a helyi halászoknak is bőven. Természetesen azért Dundee városát sem kerülhették el a csapások. 1548-ban a település szinte fele leégett, amikor az angolok úgymond „játszottak a tűzzel”. Dundee szerencsére hamar talpra állt az angol csapás után, az 1500-as évek végére védelmi falat is húztak a város köré, hogy legközelebb ne támadhasson az ellen. 1591 után Dundee utcáit rendszeresen tisztítani kezdik, köszönhetően a korábbi véres járványoknak. Az 1600-as évek elején például ennek ellenére is több pestisjárvány söpört végig a városon. A reformációt követően a királynő a város használatába adta a korábban a szürke barátokhoz tartozó területet, ebből temető lett. A legendás helyet ma is Howff-ként emlegetik, amely találkozóhelyet jelent. A mesteremberek ugyanis rendre ide szervezték találkozóikat. 1651-ben az angol Monck tábornok bevette Dundee városát és két héten keresztül csapatai kifosztották a települést, majd Monck parancsára lerombolták a védőfalat is. A csapások nem értek még véget. Egy 1658-as vihar a földdel teszi egyenlővé a kikötőt, Dundee hanyatlani kezd. Nem csoda. A gyapjúipar szintén gyengül, a lakosság száma megcsappan. Dundee azonban ebből is kész volt felállni és folytatni. A XVIII. Században a város újjáéled és megragadja a len szövet készítésében rejlő lehetőségeket. Len alapanyagot importáltak Dundee-ba, ahol azt feldolgozták és a kész árut továbbszállították más országba, más városokba. Hasonlóan fontos szerephez jut a fonalkészítés is, de a bőripar is ismét lendületbe jön. A bálnavadászat is sokat hozó iparág volt ebben az időszakban, sőt hosszú ideig ez jelentett megélhetést számos családnak. Egyes feljegyzések arról is beszámolnak, hogy a lekvárkészítés Dundee-ban ebben a korszakban komoly fejlődésnek indult. A lendületes XVIII. század új épületeket is hozott Dundee-nak. 1731-ben nyitották meg a városházát, 1772-ben pedig a St. Andrews templomot. 1798-ban pedig megnyitotta kapuit az első betegotthon, azaz kórház. 1801-ben Dundee lakossága elérte már a huszonhatezret, amely ebben az időben komoly és befolyással bíró várossá tette az egykoron volt halászfalut. Alig hatvan éven belül a lakosság száma immáron kilencvenezer, amely leginkább az ír emigráció következményeként tudható be, az írek jelentős számban menekülnek el ugyanis az éhínség elől Skóciába. A lakosság számának növekedését a különféle járványok állítják meg és vetik vissza. 1832-ben, 1849-ben, 1853-ban és 1866-ban súlyos kolera-járvány söpör végig a városon, de tífusz is tombol, utóbbi 1837-ben és 1847-ben. Mindennek oka feltehetően az, hogy – akárcsak a XIX. század többi városa – Dundee is mocskos, nem higiénikus és túlnépesedett. Akik tehették, már elköltöztek a külvárosba. Mindenesetre a XIX. században Dundee kondíció is megerősödni látszottak. 1826-ban bevezették a gázvilágítást, 1845-ben pedig megalapították az első helyi víztársaságot, amely csatornázott vízzel volt hivatott ellátni a várost. Érdekesség, hogy csak a század végén lett mindenhol elérhető a csatornázott víz, annak díját már a cég megalakulásától szedni kezdték. 1870-ben már szennyvízcsatorna-hálózatot is kiépítettek Dundee-ban, a városi tanács pedig közparkokat is kijelölt. Így nyitott meg előbb a Law, majd a Dudhope, illetve a Lochee park. Az első közfürdő 1891-ben nyitotta meg kapuit a városban, míg 1876-ban már megjelentek az első ló által húzott villamosok Dundee-ban. A XIX. században hosszú ideig még virágzott a bálnavadászat, idővel azonban a hajókészítés vette át a legfőbb szerepet. A lenipar is hanyatlani kezdett, helyette jutából készítettek különböző termékeket. Az Indiából importált alapanyagot feldolgozták és továbbszállították. Utóbbi rengeteg embernek adott munkát. A hajóiparnak köszönhetően a kikötő is fejlődésnek indul, 1825-ben nyitják meg az első nedves dokkot, amelyet az Earl Grey dokk, valamint a Camperdown és Victoria dokkok követnek. (A XIX. században élt a híres dundee-i költő, William McGongall, akit Skócia legrosszabb költőjének választottak) 1899 és 1902 között a ló vontatta villamosokat elektromosokra cserélték, az 1920-as és 30-as években pedig megnyitották az első tanácsi házakat. Ezzel együtt – akárcsak egész Skóciában – Dundee-ban is hanyatlani kezdett az élet az 1930-as években. A juta és hajóipar érezhetően meggyengült, egyedül a lekvárkereskedelem tartós sikere és a D.C. Thompson által kiadott első képregények jelentettek valami felüdülést. A hajógyártás csak a II. Világháború alatt kapott újra erőre, igaz 1945 után ez is újra hanyatlani kezdett. 1982-ben Dundee-ban végleg bezártak a hajógyárak. 1945 után a városi tanács igyekezett befektetésekkel ösztönözni az ipart. Új gyárintézmények épültek, egyik legfontosabbat a világítóiparra alapozták. Még a Timex is idehozta gyárát 1943-ban, igaz be is zárta 1993 végén. 1980-ban mindenesetre megnyitott a technológiai park, de kétségtelen, hogy immáron Dundee-ban is a legfőbb bevételi forrást a turizmus jelenti. Ennek következménye, hogy a dokkok is sorra zártak be, az Earl Grey dokkra 1963-ban tettek lakatot. A hetvenes évek végére újjáépítették a belvárost, megnyitották a Kingsway Technical College-ot, 1966-ban átadták a Tay Road hidat, 1967-ben függetlenné vált a Dundee egyetem, de sorra nyíltak meg a bevásárlóközpontok, múzeumok és kórházak is. Dundee lakossága ma körülbelül száznegyvenháromezerre tehető.

Forrás: Albannach