Friedrich Hölderlin - Az élet fele útján

Friedrich Hölderlin (1770, Lauffen - 1843, Tübingen) Német költő. Tübingeni teológiai tanulmányai után, Schillernek köszönhetően több helyen házitanítóskodott. 25 éves korában, Frankfurtban megismerte élete nagy szerelmét, Susette-et, Gontard bankár feleségét. Verseinek ihletőjét Diotimának nevezte (Diotima, 1797; Diotima, te hallgatsz… , 1799, Esti órán, 1799; Menon panasza Diotimáért, 1802). Frankfurtból három év múlva Bordeaux-ba ment, ahonnan súlyos elmebetegen tért haza. Barátai egy tübingeni asztalosmesterre bízták, aki õt haláláig becsülettel gondozta. Filozófiai töredékek és és egy regény, a Hüperion (1797-99) maradtak utána. Ódái és himnuszai a miszticizmusig fokozzák a romantikus ihletettséget. A Hüperion és Empedoklész halála című drámatöredéke a görög élet utáni vágyakozást, valamint az eszmény megvalósíthatatlanságát fejezik ki. Természetlírájában a táj és az emberi lélek egybefonódik (A természethez, 1795; A tölgyek, 1796).

Sárga virággal és vad
rózsákkal rakva csüng le
a part a tóba,
ti nyájas hattyúk,
és részegen csóktól
a józan és szent vízbe
mártjátok fejetek.

Jaj nékem, hol kapok én, ha
tél jön, virágokat, és hol
napsugarat
és árnyékot a földön?
Falak merednek
szótlan s hidegen a szélben
csörögnek a zászlók.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ fordítása