A magyar tannyelvű oktatásról Kárpátalján

A felsőoktatási intézményekben a kisebbségiek kötelesek felvételi vizsgát tenni ukrán nyelvből és irodalomból

A mezővári II. Rákóczi Ferenc Magyar Tannyelvű Középiskola a Tisza-Borzsa kistérség egyetlen és a Beregszászi járás legnagyobb oktatási intézménye. Az elmúlt kommunista rendszer itt sem múlt el nyomtalanul: az iskola homlokzatán emléktábla jelzi: az intézményt V. I. Lenin születésének 100. évfordulójára építette a Vörös Zászló kolhoz 1970 szeptemberében.

Szilágyi Lajos, az iskola igazgatója elmondja: – Jelenleg 48 pedagógus oktat ebben a tanévben. A tankönyvellátás szegényes, szemléltetők, módszertani segédanyagok alig állnak rendelkezésre. Az iskola technológiai profilú, emelt óraszámban oktatják a számítástechnikát. A nevelői munka fő súlyvonala a hagyományőrzés.

A Vári Középiskola sokszorosan speciális helyzetű tanintézmény. Egyrészt a Beregszászi járás (Kárpátalja egyetlen magyar többségű járása) legnagyobb magyar tannyelvű falusi középiskolája. Maga Vári is a járás legnagyobb magyar községe.

Másrészt a csaknem 470 tanulólétszámból (évfolyamonként két osztály átlag 21 tanulóval) 160 a roma gyermek. Harmadrészt az elmúlt tisza-borzsai árvizek következtében a település több közintézménye megrongálódott, többek között le kellett bontani a település klubját. Így érthető, hogy a közművelődési tevékenységek túlsúlyban áttevődtek a helyi iskolára. Negyedrészt a település a főútvonaltól távol esik, ezért a környék kisebb településeinek ez a középiskolája. Iskolánk tantestülete mindezek alapján nagyon jól érti, mennyire fontos, hogy a legjobban teljesítsen – meséli az intézmény igazgatója.

Szilágyi Lajos rámutat: – A magyar iskoláknak lehetősége van a magyar történelem oktatására, azonban ezt csak a 7–9. osztályokban valósíthatják meg. A történelem és földrajz tanári munkaközösség az iskola vezetősége ajánlatára úgy döntött, hogy tantervi óraszám terhére az egyetemes történelem és a földrajz tanmenetbe bekapcsolják Magyarország történelmét is. Az ukrajnai tanmenet alapján Magyarországról a magyar iskolák növendékei a 11 éves iskolai rendszerben alig 5–8 órában hallanak összesen. Az említett Magyarország története tantárgy ad ugyan átfogó képet (összesen 105 tanóra), de a középiskolai szinten ez már teljesen kimarad. A Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetségnek (KMKSZ) köszönhetően van néhány magyar nyelvű térképük, illetve a szaktanárok is beszereztek saját költségen néhány térképet, táblázatot, de mindez nagyon kevés.

– A Mezővári II Rákóczi Ferenc Középiskola a Tisza-Borzsa kistérség egyetlen és a Beregszászi járás legnagyobb oktatási intézménye többszörösen speciális helyzetben van – mutat rá Szilágyi Lajos. – Egyrészt a környék legnagyobb magyar tannyelvű iskolája, nincs ukrán iskola a közelben. Ezért fontosnak tartja elmondani: a pedagógusi közösség felismerte, meg kell tegyen mindent azért, hogy az ukrán nyelv oktatása minőségileg javulhasson, s a gyermekeket a szülők ne vigyék el ukrán iskolákba. Ennek érdekében idén a kötelező júniusi gyermektábor és gyakorlat ideje alatt ukrán tábort szerveztek az 1–8. osztályos tanulók részére. Tragikus hatással járt az az idén márciusban bevezetett rendelet, amely kimondja: az a diák, aki nem vizsgázik ukrán nyelvből és irodalomból, nem juthat be egyetemre, főiskolára. Emiatt a magyar diákok többsége nem nyert felvételt. A másik negatív hatás az volt, hogy az idei új tanévben drámaian lecsökkent a magyar tannyelvű iskolákba beiratkozott gyermekek száma.

A probléma felvetést megerősítette Orosz Ildikó, a Beregszászi Tanárképző Főiskola igazgató asszonya, aki érdeklődésünkre elmondta: – Ukrajna 1991. augusztus 21-én deklarálta függetlenségét… Az Ukrán Oktatási és Tudományos Minisztérium 1997. május 14-én egy Csernyivciben rendezett oktatási konferencián minden előzetes egyeztetés nélkül ismertette a nemzeti kisebbségek oktatására vonatkozó elképzeléseket, amely nagy tiltakozást váltott ki a kisebbségek körében, így többször átdolgozták, stilizálták, de a lényegi kérdésekben nem változott. Az 1998 júliusában kidolgozott negyedik változatot meg sem küldték az illetékes kisebbségi érdekvédelmi szervezeteknek és azok legitim állami képviselőinek véleményezés céljából. A törvény értelmében a felsőoktatási intézményekben a kisebbségiek kötelesek felvételi vizsgát tenni ukrán nyelvből és irodalomból.

Ezt az elképzelést megvalósították, bár a kisebbségek mindmáig nagyon méltánytalannak tartják, ugyanis az ukrán nyelv oktatását csak a kilencvenes évek derekán vezették be kötelező tantárgyként, úgy hogy nem teremtették meg hozzá a feltételeket – mondja Orosz Ildikó. Majd így folytatja: – A mai napig nincsenek szakképzett kétnyelvű ukrán nyelvtanárok, nincsenek iskolai szótárak, valamint a nyelvkönyvek sem készültek el, irodalom tankönyv nincs, szöveggyűjteményt nem állítottak össze, szépirodalmi műveket az iskolák nem kaptak. A kötelező szakirodalom beszerzése a magyarok lakta területeken, szinte lehetetlen. Az elkészült nyelvkönyvek nagy része homogén, nem veszi figyelembe a kisebbségi létből fakadó sajátosságokat.

A körülmények ellenére mégis hogyan fejleszthető a kárpátaljai magyarság identitás tudata? A mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskolában sokéves hagyomány szerint évente megemlékeznek a Rákóczi- és az 1848-as szabadságharcra. Kisebb-nagyobb ünnepi műsor keretében a diákok és tanáraik közösen méltatják a jeles eseményeket, rajzpályázatok, szavalóestek, színdarabok kerülnek megrendezésre és lebonyolításra. Sok programot közösen tartanak a Rákóczi Szövetség helyi alapszervezetének bevonásával.

Ebben az évben a szabadságharc kezdetének 305., a 48-as forradalom 160. évfordulója alkalmából a mezővári iskola tantestülete több részből álló rendezvénysorozatot szervezett. Májusban tartották hagyományosan a Rákóczi-napokat. Nagyobb rendezvényt szerveznek az aradi vértanúk emléknapján októberben, és jelentős esemény az iskolában a sztálini táborokba elhurcoltakra való megemlékezés november 18. környékén.

Nehéz ma magyarnak lenni Kárpátalján, de nem lehetetlen. Álljon itt emlékeztetőül a Kárpátaljai Miatyánk egyik sora: „Add, hogy búzánkat anyaföldünkbe vethessük, kenyerünket anyanyelvünkön nevezhessük.”

Frigyesy Ágnes