ELEKES FERENC - Fürödni híres habokban

San Franciscóba (a továbbiakban egyszerűen Frisco) amikor megérkeztem, fújt a szél, nem nagy szél fújt Friscóban, csak épp akkora, hogy fáztam, mert a legjobb kabátomat New Yorban hajnalban a szeméttel együtt elsöpörte a szemetes, még oda se figyelt, mit seper a szeméttel, csak fütyörészett és inkább a csomagjaikon alvó lányokat nézegette, a kabátomat észre se vette, most pedig fáztam, pedig ez nem is igazi szél volt, csak amolyan ósenbríz, amint nagybátyámtól megtudtam még azon a hajnalon, amikor az ő meghívására megérkeztem, s csak úgy megemlítettem neki, hogy fázom, nem panasz volt ez, vagy valami kényeskedés, egyszerűen megállapítottam, hogy fázom, valami hamutartót kerestem, hogy rágyújthassak, de csak egy kis tányért találtam a konyhában, kérdeztem, hamuzhatok-e belé, hát persze, miért ne, mondta a nagybátyám, de amikor már félig megtelt a tányér, s a szobában gomolygott fínom cigarettám füstje, azt mondta nekem a nagybátyám, nem lenne nékem kedvem elmenni egy hétre legalább a Hawai szigetekre, nagyon szép hely az, ott dolgozott borbélyként több éven át egy szállodában, ő aztán tudja, hogy nagyon szép hely, mondom, Miklós drága, hát nem vagyok én eléggé messze az otthonomtól, miért mennék én még tovább, mégpedig ellenkező irányba, ez talán túlzás, erre nyomatékosan és hangosan szólt rám, nem ez a túlzás, az a túlzás, hogy te ennyit cigarettázol, ha én ezt tudtam volna, nem hívtalak volna meg, még a biztosítást is kifizettem, itt, énnálam nem cigarettázhatsz, a füst beivódik a ruháimba, a függönyökbe, énnekem ez nem hiányzik, utazz el egy hétre legalább, fizetem a legjobb szállodát Honoluluban, csak itt, énnálam ne cigarettázz, mert ezt én nem tudom elviselni, ha pediglen nem tudod megállani füstölés nélkül, menj át egy földidhez, Szőcs Gyurihoz, nála szívhatod, ő is ezt csinálja egész nap, sőt iszik is, gondolom, te is szereted az italt, itt Friscóban is sok a részeges, én ki nem állhatom őket, szóval így fogadott az én nagybátyám Friscóban, nekem adta volna a Hawai szigeteket is, ha az övé lett volna, csak épp ne szívjam az ő otthonában azt a büdös cigarettát... Mindezt most csak azért írtam le, mert bevallása szerint az én régi barátom és kenyeres pajtásom, Cs. Gábor nagyon szereti az útleírásokat, na, ha úgy szereti, hát ennyit megtehetek érte, gondoltam, szóval azért írtam le, mert nem érdektelen dolog megfázni Friscóban,egy kis jóindulattal az efféle dolgok is oda tartoznak az útleírásokhoz. Persze, van még más oka is annak, hogy e sorokkal barátomnak szeretnék kedveskedni. Az egyik az, hogy ő nemrég küldött nekem egy olyan internet-címet, amire ha reákattintok a számítógépen, akkor az egész világot láthatom élőben, mintha filmen nézném, de úgy, hogy amit látok, az valódi látvány, megnézhetem például, hogy pont most, ebben a pillanatban milyen autók járnak mondjuk Tokióban, vagy kik sétálnak Temesvár főterén, Moszkvában, Honoluluban, satöbbi. Na, ez a Honolulu, a Hawai szigetek, ez már egyszer meg volt igérve nekem a nagybátyám által, ez a másik oka annak, hogy most egy kicsiny útleírással kedveskedjek az én barátomnak. Mert ugye, azt mondanom sem kell, hogy a nagybátyám igéretét nem vettem figyelembe, inkább átmentem csakugyan Szőcs Gyurihoz, ahol kedvünkre szívhattuk cigarettánkat. Szóval, a Hawai szigeteken nem jártam, de most megnézhetem, barátom jóvolotából, mégpedig otthonomból, egy széken ülve nézhetem hogyan fürdőznek a strandokon, erre gondoltam, amikor reákattintottam arra a bizonyos címre, s magamban megdícsértem a technika eme csodálatos vívmányát. Késő este volt, amikor nekifogtam nézelődni a világhálón, pontosan Honolulut kerestem meg, de ott hajnali hat óra volt, tehát senki nem fürdött azokban a híres habokban. Arra lettem figyelmes, hogy egy strandmelletti bárból épp egy részeg férfi jön ki, meglehetősen tántorogva, leül egy parkbéli padra, kényelembe helyezi magát és el is alszik, szemmel láthatóan. Másnap, ugyanabban az órában ismét végignézhettem ezt a részeg embert, amint unottan kitántorog és leül aludni ugyanarra a parkbéli padra. Már oda jutottam, hogy a járásáról megismerném ezt az embert, talán még akkor is, ha éppen nem lenne italos állapotban. Mindez rendben is lenne, ha nem merülne föl bennem a kérdés, tulajdonképpen mit nézek én ezen a részegen, ezen a hajnali magányos strandon, ahol csak a park fölött világítanak a szélben lengedező, sütőtök nagyságú lámpatestek? Mit nézek én ezen? Azt, hogy ez ott látható a Hawai szigeteken? Na és? Mi van akkor, ha mindez ott látható? Amikor küldött oda a nagybátyám, mert nem tudta elviselni a cigarettafüstömet, amikor tulajdonképpen úgy rúgott ki otthonából, hogy cserébe a Hawai szigeteket igérte nekem, akkor úgy tűnt ennek e fizetett kirándulásnak túlságosan nagy az ára, maradok Szőcs Gyurinál. Most pedig, amikor ezt a részeg, életúnt embert nézegetem tiszta kiváncsiságból, amikor ez a híres strand ide jön az én otthonomba, nem kell a látványáért énnekem odamennem, úgy tűnik, jól tettem, hogy akkor átmentem Szőcs Gyurihoz. Jól tettem akkor, úgy tűnik most, amikor már nem szabad cigarettáznom, s talán még fürödnöm se azokban a híres habokban. 2008.

Forrás: KÁFÉ