Egyre nő a kereslet Marx művei iránt

A mifelénk csak Marx Károlyként emlegetett német filozófus, közgazdász és teoretikus művei a sokak által megjósolt, mégis hideg zuhanyként érkezett nemzetközi pénzügyi válság hatására felértékelődtek, állítja Jörn Schütrumpf, a munkáit gondozó könyvkiadó, a berlini Karl-Dietz-Verlag szerkesztője.

Az előző évhez képest idén ez idáig háromszor annyi fogyott A tőke első kötetéből, mint 2007-ben. Miközben Lenin kiment a divatból, és Engels még annyi vizet sem zavar mostanság, Marx művei iránt nő az érdeklődés, főként a fiatal, felsőfokú végzettségű vásárlók, olvasók körében, akiknek a szerkesztő szerint elegük van a neoliberális ígéretekből, melyek nem váltották valóra a beígért boldogulást. Marx ma nem divat ugyan, de egyre többen nyitottak arra, hogy az előítéleteiket félretéve megismerjék a nézeteit. Nem egy politikus (legutóbb Peer Steinbrück, a német kormány pénzügyminisztere) ismerte be, hogy a marxi elmélet egyes tézisei nagyon is helytállóak, és a Die Welt egyenesen odáig ment, hogy e válságos időkben K.M. bizonyosan tévékommentátor lenne, akiért csatornák versengenek, s akinek nagy szakálla üdítő látványként hatna a tengernyi simára borotvált politikus között.

Már A tőkét is megfilmesítették

No ezt se hittük volna: két évtizeddel a szocializmus összeomlása után elkészült Karl Marx A tőke című háromkötetes alapművének filmváltozata. A műfajilag besorolhatatlan, csaknem tíz órás Nachrichten aus der ideologischen Antike (Hírek az ideológiai antikvitásból) című, a Die Welt című lap által gigantikus montázsnak nevezett produkciót a rendhagyó alkotásairól híres író és filmes, a nálunk nemigen ismert Alexander Kluge(képünkön) jegyzi. A 76 éves müncheni rendezőt a filmjében leginkább az izgatta, hogy a klasszikus nemzetgazdaságtan sokak által kiátkozott bírálójának könyve egyszerre van nagyon távol és rendkívül közel hozzánk, éppen úgy, ahogy az antikvitás, a távoli évszázadok, melyeknek elméletei és ideológiái szerinte jól magyarázzák a posztmodern kor visszásságait. A dokumentum- és játékfilmes eszközöket gyakorta vegyítő rendező többek közt filozófusokkal rögzített interjúrészleteket, dokumentum-elemeket, zenei betéteket és játékfilmes jeleneteket váltakoztat sajátos projektjében, melynek háromlemezes DVD-kiadását novemberre tervezik. A tőke megfilmesítésének ötlete nem először merült fel. Igencsak elgondolkodtató, hogy legutóbb 80 éve, a nagy gazdasági világválság idején akarták filmre vinni, de az 1927-ben papírra vetett terv végül nem valósult meg. A tervet papírra vető alkotót „mellesleg" Szergej Eizensteinnek hívták.

Keserű a Marx-csoki?

„Marx halott, Lenin sem él már, és én sem érzem valami jól magam" - biztosan sokan ismerik ezt a ma már klasszikusnak számító falfirkát. A történelem ikonjai - érdemeik alatt vagy felett - manapság szinte el sem kerülhetik, hogy pólóra kerüljenek, hogy vicces, vitatható, ízléstelen vagy jó esetben kedvesen bohókás relikviákat díszítsenek. Chemnitz egyszerre van előnyös és előnytelen helyzetben. A város nevét ugyanis szinte a kutya se ismeri, hacsak el nem hangzik, hogy 1990-ig Karl-Marx-Stadtnak hívták. A keleti blokk jeles városában egy ötméteres gránit talapzaton álló, hét méter magas, 42 tonnás Marx-portré sokak szemét szúrta a rendszerváltás óta, ám a német újraegyesítés során a helyiek végül úgy döntöttek, hogy megtartják városuk ékességét. Bár több vevő jelentkezett, a város elöljárói úgy gondolták: ennek az egyedülálló darabnak itt a helye, így még a másolatát sem engedték másutt felállítani. Sőt, továbbmentek: Marx Károly képmását ábrázoló csokoládészeletet dobtak piacra, mely sokak szerint mindegy hogy finom vagy sem, vitán felül ízetlen tréfa. A Kommunista Kiáltvány szerzője nevét viselő édesség keserű szájízt hagyott sokak szájában, de a városvezetés úgy érzi: az ellentmondásos érzelmeket kiváltó finomság csupán arra szolgál, hogy Chemnitz városát népszerűsítse.

Forrás