Engedékeny igazhitűek

Amikor Irán fővárosának repülőterére nagy üggyel-bajjal megérkeztem, nem a megszokott kép fogadott. Örökmozgóként hullámzott a tömeg, a hangzavar meg csak erősödött, amelybe a búcsúzások el-elcsukló sirámai vegyültek.

A Ragyogás templomának élénk kék színű, virágmotívumos csempével borított kupolái bámulatosak

Forrás: A szerző

Egy-egy járat jegykezelési eljárása megkezdésekor meglódult a sokaság, és a beszállók sora nemenként fegyelmezetten kettévált. Egymástól jól elkülönítve haladtak a nők és külön a férfiak. A sötét csadorok alól élénk szempárok kísérték nyomon a férfi hozzátartozókat. A szokatlan módi természetesen ránk, a nem muszlim hit követőire is vonatkozott. Aztán a zsúfolásig megtelt repülő annak rendje-módja szerint felemelkedett, hogy úgy két óra múlva, ezer kilométer megtétele után megérkezzen az ország déli részébe, a hajdani ősi fővárosba, Shirázba. Itt már fel sem tűnt, hogy újra csak 1600 méter magasságban vagyunk.

Valamikor a 7. században ez a hegyek, völgyek és sivatagok övezte hely csupán a karavánok biztonságos pihenőhelye volt. De már a 10. században fallal védték az újra és újra előrenyomuló ellenségtől. Viszont a 18. századtól már főváros, amelynek volt kórháza és orvosképzése. Ma Fársz tartomány székhelye és egymillió a lakosa. Az ígéretes városba a közelmúltban rendbe hozott Korán-kapun jutottam be, amelyet a felső részen kacskaringós írás díszített, amit bizony nem tudtam kibetűzni. Csakhamar segítőm akadt, s már büszkén harsogta: "Allah Akbar!" (Hatalmas az Isten!), mely hallatán illőn, mélyen meghajoltam.

Teherán soha nem szűnő mozgása, lüktetése, hangzavara után a zöld terek, a virágok sokfélesége, az utcák mindkét oldalán csobogó kristálytiszta víz látványa rám is nyugtatólag hatott. Bármerre jártam, rózsaligetek pompáztak, különös alakú fák hajladoztak. Ezek után már nem csodálkoztam, hogy a helyiek, némi elfogultsággal, Shirázt a kelet legszebb városának tartják. De joggal merült fel az emberben a kérdés, hogy a sivatagos, hegyes terület övezte oázisváros bőséges vízellátása mi módon biztosított? Hisz szinte az egész országban a kristálytiszta, jéghideg víz a csapból is iható, szemben a Kelet és Közel-Kelet többi országának fertőzöttségi tilalmával.

Csakhamar fény derült a rejtélyre. Már évezrede, de legalább évszázadokkal ezelőtt a várost ölelő magas hegyekből a tavaszi hó- és jégolvadáskor nyert vizet, sokszor a sziklát is kivájva, a felszín alatt kiépített és rendszeresen karbantartott zárt csatornákon a városba, később a víztározókba vezették. S csodák csodája, a korabeli évszázados, ha nem évezredes csatornákat mind a mai napig használják. Innen a különféle szennyezettségtől mentes finom víz a csapokból, de az utcák melletti árkokban is, amely táplálja a fákat és virágokat.

Utam során az egyik meglepetés követte a másikat. Ki hitte volna, hogy ez a vidék boráról is híres, s messze földön elismert a shirázi szőlőfajta. Erre szerény bizonyíték, hogy hazaérkezésem után egyik kedves barátom nem a perzsa kultúra után érdeklődött, hanem nekem szegezte a kérdést, hallottam-e ott a shirázi szőlőről, mert ő ezzel a fajtával is rendelkezik. Igenlő válaszomat még azzal is megtoldottam, hogy az Allah tiltotta nedűt meg is kóstoltam.

E távoli országban az is megható volt, ahogy a művészeteket, de különösen a költészetet tisztelik és művelik. Két eltérő sorsú és életvitelű költőjüknek rózsákkal övezett emlékhelyeket, mauzóleumokat emeltek, s oda zarándokolnak, imát mormolnak, virágot helyeznek el a helyiek és a távolabbi vidékekről oda látogatók. Én megren- dülten álltam ott, látva a kőtömbre vésett költői üzenetet hangosan betűző, könnyeivel küszködő igazhitűeket.
Mindkét költő évszázadokkal ezelőtt élt és alkotott. Szádi Sejkh Muszlih al-Din (1215-1292) költészete a ma emberére is hat, s egy mondását az irániak ma is vallják: Keserű a türelem, de édes a gyümölcse! A mauzóleumánál egy parányi patak is csörgedez, s a néphit azt tartja, hogy vize csodás, termékennyé teszi az asszonyokat. A sok aranyos, kökényszemű gyermek láttán gondoltam, hogy a perzsa asszonyok gyakran kortyolgathatnak belőle.

A másik híres perzsa költő a 14. században élt Hafiz Szamszaddin Muhammad, akinek rövid versei elsősorban érzéki tárgyúak. Rejtett jelzésekkel szól a szerelemről, a borról és a csodálatos virágokról. Mindezek alapján nem véletlenül tartják a területet a Közel-Kelet tündöklő paradicsomának, Shirázt pedig a rózsák, a bor, a költészet és a szépasszonyok városának.

A világi hívságok mellett a város iszlám műemlékekben is rendkívül gazdag. Elég volt csak a Ragyogás templomára pillantani. Az élénk kék színű, virágmotívumos csempével borított kupolát szinte simogatta a nap izzó fénycsóvája. A benti tereket zöld színű, szintén virágmotívumos csempével fedték be (az iszlám tiltja a templomokban az ember- és állatábrázolást), ezzel is misztikus légkört teremtve. A magasból megszólalt a müezzin imádságra, hódolatra szólító éneke. A meghívás nyomán az igazhitűekkel én is bemerészkedtem. A falak mellett a többiekkel, a szokásos formában leültem, közben hajladozva, fejemmel megérintettem a földet, s mit sem értve hallgattam a néha rikoltásba torkolló éneket és monoton szöveget.

Viszont igazán tiszteletre méltó, hogy ebben az országban mélyen tisztelik más vallások követőit, s támogatják templomaik építését és szertartásaik megtartását. Ennek bizonyítéka az 50 éve létesített anglikán templom, amelyet perzsa motívumokkal igyekeztek beilleszteni környezetébe. Nevezetessége még, hogy itt őrzik az első perzsa (fárszi) nyelven ki-adott keresztény evangéliumot. Utam során meglepetésként hatott, amikor kezembe került Irán iszlám naptára. Döbbenten érzékeltem, hogy a mi keresztény időszámításunkkal szemben itt elsőbbséget élvez az évek iszlám hit szerinti számítása és az ezen alapuló életvitel.

Megtudtam, hogy az időszámításuk kezdete (az első év) Mohamed próféta Mekkából Medinába történt kivándorlása idejéhez kötött (ez volt a hidzsra). Ez a mi időszámításunk szerint 622. július 16-a. További bonyodalom, hogy az iszlám naptár holdéveket vesz alapul, amelyek vagy 354, vagy 355 naposak. Így az átszámítás a mi naptárunkra nem túl egyszerű. Azért utánanéztem, az iszlám naptár ebben az esztendőben 1428. évet jelez. Természetesen más személyhez, eseményhez kötött eltérő időszámítás más vallásoknál is előfordul (például judaizmus). Az is eltérő, hogy náluk a heti vallási ünnep, szünnap a péntek. Ebből ered, hogy szinte minden templomukat péntek mecsetnek nevezik.

Forrás: Napló Online
Szerző: Rétvári Albin