Elekes Ferenc: SÍKRASZÁLLOK

Ha egy politikus háromszor mondja el ugyanazt, mert semmi új nem jut eszébe, akkor a rádióban azt halljuk róla, hogy síkraszállt. Lényegét tekintve a síkraszállás nem egyéb, mint nyomatékos ismétlése valaminek, mindegy, hogy minek, vagyis makacs hajtogatása ugyanannak az eszmének, vagy téveszmének. Attól függ, mi van abban a beszédben. Általában nem az eszme jelenlétét szokás keresni némely politikus beszédében, hanem azt, hogy valamit erőteljesen, hangsúlyozottan, ismételten mond-e, vagy nem. Ha igen, akkor ő síkraszáll.

Most pedig lépjünk egyet: ha egy nem politikus többször elmondja ugyanazt, akkor nem azt állítják róla, hogy síkraszállt, hanem azt, hogy kihagy az emlékező tehetsége, röviden: meghibbant.

De léphetünk mást is: ha egy hadügyminiszter peckesen végigsétál a díszszázad előtt, azt szokták mondani róla, hogy ellépett a díszszázad előtt. Szóval ellép a hadügyminiszter. Ellép. Ez így elegánsabb, fontosabb, hivatalosabb, mint ha csak azt mondtuk volna, hogy végigsétált.

Most az a kérdés, hogy ebből a két egyszerű példából milyen következtetést vonjunk le. Azt-e, hogy a politikus nem olyan ember, mint mi, hanem különb, tiszteletreméltóbb, magasabbrendűbb, vagy azt, hogy mi vagyunk talpnyalók, hízelgők, szolgalelkűek, hiszen mi emeljük ki őt a köznapiság szürkeségéből a reája aggatott jelzőinkkel.

Sok politikus azért lett politikus, mert szereti, ha őt fölemelik, vagy reászorul arra, hogy mások fölemeljék. Egyszerűen azért, mert a saját erejéből nem tudna fölemelkedni. Ezért viseli el, sőt, elvárja, hogy az ő cselekedetét fennköltebb jelzőkkel illessük, mint a magunk cselekedetét. Valósággal imádja, ha azt mondjuk róla: síkraszállt, valamit leszögezett, úgy fogalmazott, reményét fejezte ki, hangot adott, vagy amint már említettem, ellépett...

Most veszem észre, hogy ha még ismétlem eszmefuttatásomat, magam is síkraszállok. Vagyis meghibbantam.

2008 január

Forrás: KÁFÉ