SZEMÉRMES REJTŐZKÖDÉS

Megvalósult művek 2008 / Iparművészeti Múzeum

A Lechner Ödön tervezte Iparművészeti Múzeum nem egy apró épület, s mégis, a NKA által támogatott iparművészeti alkotások kiállítását csak hosszas kérdezősködés után lehet megtalálni. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA.

A huszonhat művész egy-egy művét bemutató tárlatot úgy elbújtatták, hogy még a teremőr nénik többsége sem tud róla, nem beszélve a (nemhogy idegen nyelvű) információs feliratok hiányáról.

Korompai Péter alkotása

Az első emelet egyik hátsó folyosójából nyíló termekben látható anyag elsőre kellemes benyomást tesz, alaposabb szemügyre vétel után azonban világos, hogy a már-már lenyűgöző összhatás csakis a kiállítás rendezőjének, Berg Andreának köszönhető. E kurátor/koordinátor érdeme, hogy a befogadó előtt csak lassan válik világossá, hogy a képzőművészeti igénnyel készült munkák egy része alig folytat párbeszédet a kortárs nemzetközi vagy magyar tendenciákkal, s hogy egy-egy design-megoldás is alulmúlja a földszinten látható Taste MOMEnts vagy a Magyar Formatervezési Díj anyagát. Nincsenek hóbortos, meghökkentő ötletek, meglepő megoldások, csak valami visszafogott, nőies simaság (a kiállítók között csak hat férfi található).

Kő Boldizsár Angyalkapu című műve

A használati tárgynak is megálló munkákkal nincs különösebb probléma (ilyenek Bartha Ágnes üvegplexiből készült ékszerei, Remete Kriszta ruhakollekciója, Szalma Ágnes bőr öltözék-kiegészítői vagy Brinkus Katalin immár használati mintaoltalom alatt álló, világító szőnyegei), de, mondjuk, Kő Boldizsár játszótérre szánt Angyalkapuja inkább egy temető hangulatát, Tímár Dorottya porcelán intarziás dohányzóasztala pedig a hetvenes éveket idézi. Harsay Ilona régi imádságos könyvek borítóival bebugyolált Kőkönyvei Lengyel András munkáira emlékeztetnek, Lukácsi László megcsavart, kicsiny üvegpiramisai pedig mintha (a Ludwig Múzeumban retrospektív kiállításon látható) Agnes Denes rajzainak materializációi lennének. Hogy a szakmai kollégium zsűrije milyen széles merítésből válogatott, azt jelzi például, hogy a támogatott munkák közt van kútépület (Korompai Péter), plakátterv (Gyárfás Gábor) és könyvillusztráció is (Pittmann Zsófia).

Jankovics Zsuzsanna textíliái

A kiállításon több problematikus mű látható. Koleszár Ferenc egyedi technikával készíti műveit, a kerámia felületen megolvadt fém- és üvegmaradványokat akvarellel és olajjal festi meg, s itt-ott belemetsz a fél-absztrakt képekbe. A különleges technika azonban önmagában nem érték, a szemlélőnek felkínált, érdekes faktúrájú művek ugyanis táblaképként viselkednek, de mint ilyenek, sajnos nem érik el az elvárt kvalitást. Hasonló a probléma Jankovics Zsuzsanna térelválasztó textilre készített grafikáival vagy Simonffy Márta enyhe perspektivikus torzulásokkal megfestett-rajzolt óriási pannóival: ez utóbbin az Árkádia-téma megjelenítése régimódi, és kívül áll a kortárs művészeti diskurzuson.

A kiállítás tere. Szkárossy Zsuzsa felvételei

Simonffy Márta szereplése azonban egy sokkal súlyosabb kérdést is felvet. A textilművész korábban a MAOE (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) anyagi forrásait kezelő kuratórium tagja volt, neve szerepel a Vigadó Galéria fölött „diszponáló” Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány kuratóriumában, ma a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének (MKISZ) elnöke. Az NKA oldalán olvasható névsor szerint az iparművészeti szakkollégium 1702. számú pályázatát odaítélő nyolctagú zsűriből hatan ma is többé-kevésbé aktív, kiállító iparművészek (van köztük tervezőgrafikus, tűzzománc művész, keramikus, grafikus és két textilművész is), s szinte mindnyáján tagjai a MKISZ-nek. Úgy tudom, érintettség esetén az adott zsűritagnak a pályázatról történő döntés alatt el kell hagynia a termet. Ha így történt, akkor csak ketten döntöttek; vagy inkább mindnyájan úgy tettek, mintha ott se lennének, és szemérmesen félrenéztek? Vagy nem merték vállalni az elutasítás lehetséges következményeit? Akárhogy történt, lassan el kellene dönteni, meddig kívánjuk fenntartani (közvetve az adófizetők pénzéből) a megkövesedett struktúrákból eredő, mára már talán eléggé idejétmúlt urambátyám-világot. Bár kezdetnek az is elég volna, ha hatalmi pozícióban levő emberek nem hoznák kínos helyzetbe kollégáikat.

A kiállítás megtekinthető: november 9-ig.

Szerző: Dékei Kriszta

Forrás: REVIZOR