Elekes Ferenc: ÓRIÁSI TUDÁSSAL RENDELKEZEM

Legalábbis ezt mondta rólam az egyik szomszédasszony, aztán leült és folytatta:

- Maga az égvilágon mindenhez ért, ezt az egész utca tudja. Én a maga helyében csodámra járnék, hogy úgy mondjam, ugye, nem a leghelyesebb ez a mondat, nem baj, azért érthető, szóval a maga helyében én fölnéznék magamra. Óriási tudással rendelkezik. Mondja, ért maga a váláshoz? Szóval nem ért. Csak annyit, mint bárki, vagyis, hogy nem jó dolog. Ennyit én is tudok, de énnekem föltétlen válnom kell, mert az uram, hogy úgy fejezzem ki magam, meghibbant. Elment az esze. Amnéziás, vagy, hogy is mondják a doktorok, alchejmerben szenved, elfelejt mindent, ami történt velünk ötven év alatt, hát meddig bírjam idegekkel, hogy újra elmeséljem neki, mi történt velünk ennyi év alatt, ki bírja ezt idegekkel? Most példának okáért egy szekrény miatt vesztünk össze, de véglegesen. Ezt már nem lehet visszacsinálni, mert ő is megkutyálta magát, s én is meg, de véglegesen, amint említettem. Hogy egy szekrény nem éri meg? Persze, hogy nem éri meg, nem erről van szó, hanem arról, hogy mondom neki, te, kár volt azon a szombaton eladni azt a szekrényt, énnekem soha semmi nem szokott sikerülni szombaton. Erre ő, ahelyett, hogy hallgatott volna, azt mondja nekem, hogy az nem szombat volt, hanem csütörtök. Mármint amikor azt a szekrényt eladtuk. Úgy emlékszem erre az eladásra, mintha ma lett volna. Ezerkilencszázhatvanban adtuk el egy szombati napon, mégpediglen a hetivásáron. Ott adtuk el. Erre ő azt mondja, hogy csütörtöki napon adtuk el. Éspediglen a hetivásáron. Jól van, maga azt mondja, nem ért a váláshoz, igen, de maga óriási tudással rendelkezik, legyen szíves holnapra nézze ki valamilyen kalendáriumból, hogy ezerkilencszázhatvanban szombaton volt-e a hetivásár, amire én meg mernék esküdni, vagy pediglen csütörtöki napon, amire az én alchejmeres uram merne megesküdni. Nézze ki nekem, de holnapra, mert sürgős a válás, magának ez semmi, óriási tudással rendelkezik. Ha nekem lesz igazam, akkor azonnal beadom a válást, ha pediglen neki, akkor azt majd meglátjuk.

- Maga óriási tudással rendelkezik, - kezdte másnap az asszony -, na, melyikünknek van igaza, nekem-e vagy az uramnak?

- Csütörtök volt akkor, az urának van igaza - mondtam egyszerűen és természetesen, mintha megnéztem volna, s mint aki óriási tudással rendelkezik.

- Szóval csütörtök volt. Most akkor én szépen elmegyek haza, de ezt a dolgot neki meg nem mondom. Hát neki legyen igaza? Úgy látszik, manapság ebben az álchejmeres betegségben sem lehet teljesen biztos az ember...

2008 február

Forrás: KÁFÉ