Bejegyzések
Borzolt, fehér Isten-szakállal,
Tépetten, fázva fújt, szaladt
Az én Uram, a rég feledett,
Nyirkos, vak, őszi hajnalon
Valahol Sionhegy alatt.
Egy nagy harang volt a kabátja,
Piros betűkkel foltozott,
Bús és kopott volt az öreg Úr,
Paskolta, verte a ködöt,
Rórátéra harangozott.
Lámpás volt reszkető kezemben
És rongyolt lelkemben a Hit
S eszemben a régi ifjúság:
Éreztem az Isten-szagot
S kerestem akkor valakit.
Megvárt ott a Sionhegy alján
S lángoltak, égtek a kövek.
Harangozott és simogatott,
Bekönnyezte az arcomat,
Jó volt, kegyes volt az öreg.
Ráncos, vén kezét megcsókoltam
S jajgatva törtem az eszem:
"Hogy hívnak téged, szép öreg Úr,
Kihez mondottam sok imát?
Jaj, jaj, jaj, nem emlékezem."
"Halottan visszajöttem hozzád
Én az életben kárhozott.
Csak tudnék egy gyermeki imát."
Ő nézett reám szomorún
S harangozott, harangozott.
"Csak nagyszerű nevedet tudnám."
Ő várt, várt s aztán fölszaladt.
Minden lépése zsoltár-ütem:
Halotti zsoltár. S én ülök
Sírva a Sionhegy alatt.
_kicsi.JPG)
2 megjegyzés:
Igazi tanári blog. Rendszerezett, megtervezett kitünő alkotás. Én meg fölnézhetek rá mint a lecsúszott harisnyájú piszkostérdű borzas kisdiák. Mint gyerekkoromban iskolába menet a Vasas sporttelep teniszpályái mellett megállva néhány pillanatra - odafenn az urak teniszetek, néha megengedték, hogy labdát szedjünk és boldogok voltunk.
Mindenesetre nem bántam meg, hogy ide tévedtem, sikerült végre egy flagcounter szerüséget lecsórnom a lapról, köszönöm. Hálás vagyok éerte.
Hálásan megköszönöm a poszthoz fűzött megjegyzést. Igen hálás vagyok a dicsérő szavakért. Nem tanári blog készítése a célom, de azt nem tagadhatom: az igazi értékre, a szellemi közkincsre kívánom felhívni minden, a weboldalamra látogató figyelmét.
Megjegyzés küldése