A Gyermekirodalom gyöngyszemei 2. rész

J. R. R. Tolkien: A Woottoni kovácsmester /részlet /

A lakomán a torta a hosszú asztal közepén állt, huszonnégy piros gyertyával körülvéve. A teteje kis fehér heggyé magasodott, melynek oldalán apró fák csillogtak, mintha dér lepte volna be őket, a csúcsán pedig egy parányi fehér alak áll fél lábon, mint egy hóból gyúrt táncos. A kezében piciny , fel-felszikrázó pálcát tartott. A gyerekek elkerekedett szemmel bámulták, néhányan még a kezüket is összecsapták ámulatukban.
- Jaj de szép! Olyan tündéres! - kiáltották. A Szakács felderült ennek hallatán, az inas azonban bosszúsnak tűnt. Mind a ketten ott voltak ugyanis: a Mester azért, hogy felvágja a tortát, az inas pedig azért, hogy megfenje és a kezébe adja a kést.
A Szakács végül megfogta a kést és odalépett az asztalhoz.
- El kell mondanom, kedveseim - kezdte - hogy, eme gyönyörű cukormáz alatt egy sok - sok finomságból készült torta rejlik, abban pedig jól elkeverve sok csecsebecse, pénzérme és miegyéb. Úgy tudom, nagy szerencse éri azt, aki talál egyet a szeletében Huszonnégy apróság van a Tortában, úgyhogy ha a Tündérkirálynő igazságos, mindegyikőtöknek jut egy. De vigyázzatok: a Királynő szeszélyes kis teremtmény, és nem mindig igazságos. Kérdezzétek meg Inas úrfitól. - Az inas elfordult, és a gyerekek arcát kezdte figyelni.
- Nem! Majd elfelejtettem! - kiáltott fel a Szakács. - Ma este huszonöt csecsebecsét kell megtalálnotok! Van egy kis ezüstcsillag is, egy különleges mágikus darab, legalábbis Inas úrfi azt mondja. Úgyhogy vigyázzatok! Ha valakinek beletörik a foga, a varázscsillag nem gyógyítja meg. De szerintem akkor is az lesz a legszerencsésebb, aki megtalálja.
A torta jó volt, senki nem találhatott semmi kifogásolnivalót benne, hacsak azt nem, hogy egy hajszálnyival sem lett nagyobb a kelleténél. Amikor felvágták, minden gyereknek jutott egy nagy szelet, de semmi sem maradt, nem lehetett még egyszer venni. A szeletek hamar eltűntek, és egymás után napvilágra kerültek a csecsebecsék meg a pénzérmék. Volt, aki egyet talált, aki kettőt, sokan pedig egyet sem, mert hát ilyen forgandó a szerencse, akár ott áll a varázspálcás figura a torta tetején, akár nem. Ám miután az egész torta elfogyott, nyoma sem volt mágikus csillagnak.
- Teringettét - álmélkodott a Szakács. - Akkor csak nem lehetett ezüstből, biztos elolvadt. Vagy Inas úrfinak van igaza, tényleg mágikus, és egyszerűen eltűnt, visszatért Tündérországba. Hát, ez aztán nem túl szép csíny - vigyorogva nézett az Inasra, a fiú azonban sötét tekintettel, mosolytalan arccal viszonozta a tekintetét.
Mindenesetre az ezüstcsillag valóban tündércsillag volt: az inas nemigen tévedett ilyen dolgokban. Az történt, hogy az egyik fiú lenyelte, és észre sem vette, pedig még egy ezüstérmét is talált a tortájában, de azt odaadta Nellnek, a mellette ülő kislánynak, aki teljesen elszomorodott, mert nem lelt semmit a saját adagjában. A fiúnak néha eszébe jutott, hogy vajon mi történhetett a csillaggal, és nem tudta, hogy ott van benne, egy olyan helyen, ahol nem érzi - hiszen erre lett kitalálva. Ott várt, hosszú-hosszú ideig, míg el nem jött az ő napja.

A választott részletnek vége, ha kíváncsi vagy a folytatásra, akkor kölcsönözd ki, és olvasd el!
Ha van kedved, akkor válaszolj a kérdésekre!

1. Mi történt a tündércsillaggal!
a. elolvadt a tortán
b. az Inas kilopta a tortából
c. lenyelte az egyik fiú
d. visszakerült Tündérországba

2. Hogyan reagált az Inas Tündérföld említésére?
a. elkeseredetten
b. mogorván
c. örömmel
d. viccelődve

3. Válaszd ki, melyik megállapítás jellemző a Szakácsra!
a. nem érdekli a gyerekek véleménye
b. szeret másokat megnevettetni
c. feltétel nélkül hisz a csodákban
d. gúnyolódó természetű

4. Szerinted megérdemelte a fiú, hogy a csillag birtokába jutott? Indokolj!

Forrás