John North: A követek titka. Holbein és a reneszánsz világa

Amikor először áll meg a szemlélő a londoni National Galleryben Hans Holbein "A követek" című festménye előtt, mintha egyszerre több képet látna a 200×200 centiméteres vásznon. Szokatlan a kompozíció szerkesztése: a főalakok – két, a korabeli divatnak megfelelően öltözött, elegáns férfi – a kép két szélén állnak. Arcukra tekintve, a művész zsenialitása révén, szinte érezzük az egyéniségüket. Az ábrázolás középpontját egy „tudományos csendélet" uralja: írópulton elhelyezett könyvek, ég- és földgömb, napóra, hangszerek, csillagászati és fizikai eszközök . A festő technikája finoman részletező, így az eszközök által mutatott adatok is értelmezhetők.

És a legfeltűnőbb, legváratlanabb fordulat: a kép előterében ferdén megfestett, az anamorfózis technikájával ábrázolt koponya. De van egy olyan nézőpont, ahonnan saját szemünkkel „állíthatjuk helyre" optikailag a koponyát.

Ha az apróbb részletekre is figyelünk, a pompás brokátfüggöny bal felső sarkánál tisztán kivehető a feszület, az asztalon zsoltáros könyvet látunk, két felismerhető egyházi ének kottájánál kinyitva…


Ajánlott könyvünk szerzője, John North, végigtekintette a művészettörténet több évszázados értelmezéseit, majd arra a következtetésre jutott, hogy „A követek többet rejt magában, mint amit technikai és esztétikai értékei önmagukban magyarázhatnának." Lévén a csillagászat történetének egyik legismertebb szakértője, Holbein alkotását nemcsak műalkotásként, hanem tudománytörténeti forrásként elemzi. Mindezeket a reneszánsz XVI. század filozófiai-vallási-teológiai gondolkodásának részletes ismertetésével szintetizálva hozza közel az olvasóhoz.

Ha a jelentések minden rétegét látni és érteni akarjuk, először el kell merülnünk a holbeini évszázad emberének gondolkodásában, hiedelemvilágában, hiszen az élettel, halállal, túlvilággal, Istennel kapcsolatban akkor közhelynek számító gondolatok ma már magyarázatra szorulnak. Ismernünk kell a kor természettudományos kutatásait, eredményeit, s azokat a gondolkodókat, akik meghatározták a humanizmus eszmerendszerének filozófiai-teológiai-vallási irányát. Ezekről „beszélnek" az izgalmas fejezetcímek: A koponya helye, Mágia és az angyalok, Humanizmus és mágia, A kos, a feszület és a teremtés.

Az olvasó szeme előtt bomlik ki egy izgalmas és szellemiekben gazdag kor, amelyet ebben az évben ünneplünk: a reneszánsz.

Forrás