Zalán Tibor - Hajnali firka

Hajnalban haltam meg mint a lusta nagy folyók
melyek fölé kék pára von halovány inget
Előbb szétdobált tagokkal hevertem részeg
ég alatt idegen ágyon s festett csillagok

forogtak el ablakomtól Férfi lehettem
bal zsebemben székely bicska lapult s a jobbat
véres zsebkendők áztatták Combomban friss szúrt
seb Az utcán részeg rendőrök dörömböltek

szél verte fölöttem a tetőt Ilyenkor kell
átlépni egy másik létbe Tudom én Csak a
fejem ne fájna ennyire Szólítom magam
anyádnak írj verset De ez csak anyázás most

Igazából nem írok és nem is élek már
Akkor meg minek bárkinek is gesztust tenni
A Szent Anna-tónál rángott bennem a hideg
Lárvalét De az is lehet kifejlett féreg

voltam már akit az Isten készült horgára
tűzni Vagy ez már a vonaglás amit hívunk
létezésnek Akár a semmibe vetettség
gesztusa is lehet Meztelen koldus Király

Meztelen király Koldus gesztusa is lehet
A semmi létezésbe vetett hűlt árnyéka
Vonaglásnak is hívhatjuk egy Isten horgán
vagy készülésnek amikor a lárva-létét

elhagyja a kifejlett féreg Ráng a hideg
bennem A Szent Anna-tónál megértettem hogy
késő már bárkinek bármilyen gesztust tenni
És azt is hogy nem élek Hiába írok már

Anyázásra telik Ennyit a versbeszédről
Nem tudom felemelni a fejem Nagyon fáj
Kibírom Készülök egy másik létezésbe
hol szél veri majd fölöttem a lassú tetőt

az utcán részeg angyalok énekelnek és
véres zsebkendők áztatják a házak falát
Combomba mélyed a székely bicska Férfiként
fordulok el az ablaktól Harapom nyelvem

Festett csillagok idegen ágyon Festett ég
alatt szétdobált tagokkal heverészik egy
részeg Halovány pára kék inget von köré
Hajnalban meghalnak hozzá a lusta folyók

Csíkszereda, 2008. október 25.

Forrás: Székelyföld kulturális folyóirat