Bejegyzések
A rejtőzködő hősiesség „kis" szentje - Lisieuxi szent Teréz
Született 1873 január 2 - meghalt 1897 szeptember 30. Ünnepe október 1. Kispolgári család kilencedik gyermeke, négy éves, amikor édesanyját elveszíti. 1883 március 25-én súlyosan megbetegszik, de pünkösd napján csodás módon meggyógyul... Elmondása szerint a Szűzanya megjelent neki és rámosolygott. Talán ez az esemény jellemző leginkább egész további életére: szenvedés és mosoly. Teréz ezt a két ajándékot kapta Istentől. Nem véletlen, hogy erősen vonzotta - már egészen kicsi korában - a szerzetesi pálya. Életrajza szerint 1886 karácsonyán élte át a megtérés kegyelmét. Megértette, Isten a felebaráti szeretetre hívta meg őt. Amikor Teréz átlépte a lisieux-i Kármel kolostorának küszöbét 15 éves volt. Elöljárói és édesapja ellenezték, korainak tartották ezt a lépést. Ő azonban mindent megtett ennek érdekében, még XIII. Leó pápát is megkérte közbenjárásra egy római zarándoklat alkalmával. Jézus Krisztust mindennél jobban kell szeretnünk - mondta, és első kolostorbeli feladatait, a takarítást, a mosást, és a többi nehéz és szennyes munkát ezzel a lelkülettel és lelkesedéssel végezte. Az első öt esztendőben rengeteget szenvedett, nemcsak a testi, hanem lelki bajoktól is. Azonban minden szenvedést örömmel fogadott, mert úgy érezte ezzel az Úr tudtára adta, hogy csak a kereszt által akar lelkeket adni neki, így történt, hogy a szenvedés iránti készsége olyan fokban növekedett, ahogyan növekedtek szenvedései. Ez a bátor gyermeklány, akit legtöbben mint kedvesen mosolygó, rózsacsokrot ölelő szentképet ismertünk meg , a legsötétebb lelki szenvedéseken ment keresztül. Ünnepélyes fogadalomtétele előestéjén kegyetlen kisértés lepte meg: vajon elhatározása nem hiábavalóság-e, nem öncsalás-e csupán? 1890 szeptember 8-án kelt írásában Jézustól a szív és a test vértanúságát kérte, s azt, hogy az Úr tanítsa meg rá, mit jelent az Ő menyasszonyának lenni. 1886 nagypéntek éjszakáján megtudja: halálos beteg. Ettől a naptól kezdve egészen haláláig készül a Találkozásra, készül mennyei hazájába, a "Fény országába". Felfedezi és meg is fogalmazza hivatását: "Az én hivatásom a szeretet." Miközben félelmetes kísértései vannak a hit és remény kérdéseiben, és állandó fizikai fájdalmak is gyötrik, nem szűnik meg társaival törődni, bízni és mosolyogni.
Született 1873 január 2 - meghalt 1897 szeptember 30. Ünnepe október 1. Kispolgári család kilencedik gyermeke, négy éves, amikor édesanyját elveszíti. 1883 március 25-én súlyosan megbetegszik, de pünkösd napján csodás módon meggyógyul... Elmondása szerint a Szűzanya megjelent neki és rámosolygott. Talán ez az esemény jellemző leginkább egész további életére: szenvedés és mosoly. Teréz ezt a két ajándékot kapta Istentől. Nem véletlen, hogy erősen vonzotta - már egészen kicsi korában - a szerzetesi pálya. Életrajza szerint 1886 karácsonyán élte át a megtérés kegyelmét. Megértette, Isten a felebaráti szeretetre hívta meg őt. Amikor Teréz átlépte a lisieux-i Kármel kolostorának küszöbét 15 éves volt. Elöljárói és édesapja ellenezték, korainak tartották ezt a lépést. Ő azonban mindent megtett ennek érdekében, még XIII. Leó pápát is megkérte közbenjárásra egy római zarándoklat alkalmával. Jézus Krisztust mindennél jobban kell szeretnünk - mondta, és első kolostorbeli feladatait, a takarítást, a mosást, és a többi nehéz és szennyes munkát ezzel a lelkülettel és lelkesedéssel végezte. Az első öt esztendőben rengeteget szenvedett, nemcsak a testi, hanem lelki bajoktól is. Azonban minden szenvedést örömmel fogadott, mert úgy érezte ezzel az Úr tudtára adta, hogy csak a kereszt által akar lelkeket adni neki, így történt, hogy a szenvedés iránti készsége olyan fokban növekedett, ahogyan növekedtek szenvedései. Ez a bátor gyermeklány, akit legtöbben mint kedvesen mosolygó, rózsacsokrot ölelő szentképet ismertünk meg , a legsötétebb lelki szenvedéseken ment keresztül. Ünnepélyes fogadalomtétele előestéjén kegyetlen kisértés lepte meg: vajon elhatározása nem hiábavalóság-e, nem öncsalás-e csupán? 1890 szeptember 8-án kelt írásában Jézustól a szív és a test vértanúságát kérte, s azt, hogy az Úr tanítsa meg rá, mit jelent az Ő menyasszonyának lenni. 1886 nagypéntek éjszakáján megtudja: halálos beteg. Ettől a naptól kezdve egészen haláláig készül a Találkozásra, készül mennyei hazájába, a "Fény országába". Felfedezi és meg is fogalmazza hivatását: "Az én hivatásom a szeretet." Miközben félelmetes kísértései vannak a hit és remény kérdéseiben, és állandó fizikai fájdalmak is gyötrik, nem szűnik meg társaival törődni, bízni és mosolyogni.
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése