Budapest Építészeti Nívódíja 2008" pályázat nyertesei

Budapest Építészeti Nívódíját 2008-ban a Semmelweis Egyetem Tűzoltó utcai oktatási központja, a Reményi Ede utcai Krüll-Ung irodaház, a Richter Gedeon kémiai kutató- és irodaépület, valamint a Kopaszi-gát beépítésének tervezői nyerték el. Elismerő oklevelet kapott a budafoki víztorony.

A pályázatra benevezhettek Budapest közigazgatási területén megvalósult, a főváros építészeti arculatát befolyásoló, új, illetve értéknövelő módon rehabilitált épületek. A pályázatra csak olyan épülettel lehetett jelentkezni, amelynek tervezője azonos az építési és használatbavételi engedélyben feltüntetettel, és amelynek használatbavételi engedélyét 2006. július 1. után adták ki. BUDAPEST ÉPÍTÉSZETI NÍVÓDÍJA 2008 CÍMET NYERT: 1 Kopaszi gát XI. Budapest, Kopaszi gát Pályázó: Turányi Bence

„Fűre lépni szabad!” A Kopaszi gát földnyúlványán az épületsor követi a spontán kialakult eredeti beépítés pavilon-jelleg hangulatát. A „csupán” zöldterület beépítése megelőzi az idény-jellegű „pavilonosodást”, így egész évben használható megoldásra ad kulturált építészeti javaslatot. Sajnálatos, hogy a kész épületeknek csak ilyen kis része funkcionál – a part életében fontos lenne az aktív működésük. Az építészeti koncepció alapját egy szabadon használható váz- és burkolatrendszer képezi, amely formában és nagyságban különböző vendéglátó és szolgáltató létesítményeket tud befogadni. A tartószerkezet egyedi acél pillérváz szerkezet és előregyártott faváz szerkezet. Az alapozás vasbeton lemezalap tömörített kavicságyon. A födémek acél trapézlemezen kialakított vasbeton lemezek. A lépcsők szerelt acél szerkezetek. Az épületek merevítését vasbeton pengefalak és acél andráskeresztek biztosítják. 2 Semmelweis Egyetem, Oktatási Központ IX. Budapest, Tűzoltó u. 22. tömb Pályázó: Noll Tamás Kategória: közhasználatú vagy közösségi célú intézmény Az egyetemi épület a ferencvárosi rehabilitáció legnagyobb beruházása, amely mintegy 15 éve szerepel az elképzelések között. A 2002-ben készült szabályozási terv meglehetősen pontos előírásokat fogalmaz meg az épülettel szemben, melyeket a terv készítése során példamutatóan figyelembe vettek a tervezők. Így létrejött a szabályozási terv szerinti új tér (Vendel-tér), a tömbbelsőben az észak-déli irányú gyalogos passzázs, a Tűzoltő utcai zártsorú csatlakozás a megmaradó épületsorhoz. A tervezés legnagyobb nehézségét nyilván a hatalmas épülettömeg környezetbe illesztése jelentette, annak ellenére, hogy a Vendel és a Tűzoltó utca felől is nagyobb tömegű épületek határolják az egyem számára kijelölt területet (iskolák, és a volt Forte-labor lepusztult, terror-támadást idéző épülete). A megvalósult Oktatási Központ minden nézetből megfelelő látványt nyújt, sehonnan nem tűnik túldimenzionáltnak. A Thaly Kálmán utca felől az előreugró párkány takarja a felső szinteket, így az épület alacsonyabbnak tűnik. A Tűzoltó utcában a szomszédos épülethez történő zártsorú csatlakozás megoldása mintaszerű. Az épület keleti oldalán, a gyalogos passzázs felé néző, jól tagolt homlokzat alkalmazkodik a környezet beépítéséhez. Az Oktatási Központ alaprajzi szervezése világos, áttekinthető. A három belső udvart határoló keresztirányú szárnyak logikus rendszert alkotnak. Az üveggel határolt belső udvarok térhatása kellemes. A közterülethez kapcsolódó „fél-publikus” tér, a több szintet átfogó aula nagyvonalú megoldás, amely alkalmas a nagy forgalom fogadására, de intim hangulatú, kisebb tereket is tartalmaz (büfé-szigetek, galéria). Az épület anyaghasználatát a visszafogott elegancia jellemzi. A külső kőburkolat jól illeszkedik a környező iskola-épületek tégla-architektúrájához, valamint a lakóépületek vakolt homlokzataihoz. A belső térben a nyersbeton, a fa és az üveg a meghatározó. Az aula padlóburkolatára pályázatot írtak ki, a megvalósult megoldás (színes öntöttbeton) tetszetős, tartóssága, illetve „öregedésének” módja azonban kérdéses, máris látszanak helyenként elszíneződések. A látszóbeton felületek kivitelezése sajnos több helyen is rontja az összbenyomást, az utólagos javítások helyenként bosszantóan bántók. Néhol „olcsó” megoldások is becsusszantak a nagyvonalúság leple alatt (pl. galéria nagyon nyomott belmagasságot eredményező álmennyezete, az előadók oldalán lévő lépcsőfeljáró korlátja stb.). 5 Budafoki Víztorony XXII. Budapest, Kamaraerdei út Pályázó: Perényi Tamás, Kolossa József Kategória: egyéb, környezet-, és arculatformáló innovatív alkotás.

A víztorony ma már szinte idejétmúlt létesítménye nagy formálási múlttal rendelkezik, és a különböző korszakokból származó víztornyok mára többször is városképi jellé váltak, még akkor is, ha eredeti funkciójuk megszűnt. Vajon így lesz e ez ebben az esetben is? A budafoki víztorony formai megoldására a Vízművek országos nyilvános tervpályázatot írt ki, melynek nyertes terve valósult meg a város szélén a Tétényi fennsíkon, a szoborpark közelében, a beépítésre szánt és a védett természeti terület határán. Ez az elhelyezkedés már eleve lehetetlenné teszi, hogy ma vagy később integrálódjon a torony a városszövetbe. A tervpályázat nyertes tervező csapata ennek ellenére remeket alkotott. A tervezett torony eredeti és új hatalmas formát hozott létre a technológiailag igencsak kötött műszaki létesítményből, amely messziről is látszik és a város sziluettjét gazdagítja inkább, mintsem zavarja. Az impozáns mű közelről meghökkent és kérdések sorát ébreszti bennünk. Mivel is állunk szemben? Vajon egy hatalmas méretű emlékmű tornyosul fölénk, vagy éppen a jövő olimpiájára készülő Budapest hozta létre az olimpiai lángot tartó kelyhet, vagy egy ufo szállt le a fennsíkon? Talán a technológiai kötöttségek, talán a túlzott szakági aggodalom talán a városszéli helyzet teszi, de a szoborszerű építmény ma túlságosan is egyedül árválkodik a város szélén, és ehhez méltó vagy éppen méltatlan a környezetének kialakítása is. A technikailag bravúros szerkezeti kialakítás és a nagystílű forma sem tudja ugyanis feledtetni a közvetlen környezet kialakításának ideiglenességét, alulhasznosítottságát. Erre utalnak a tereprendezés hiányosságai, a bejárati rész elnagyolt kivitelezése, a függőleges tartópillér homlokzati alulkezeltsége. 3 Richter Gedeon Kémiai Kutató-, és Irodaépület X. Budapest, Gyömrői út 30-32. Pályázó: Zoboki Gábor Kategória: iroda-, szállás jellegű, kereskedelmi és vendéglátó épület, egyéb, környezet-, és arculatformáló innovatív alkotás.

Magyarország egyik legnagyobb termelővállalata igazi, vizuális kakofóniában majdnem egy egész utcát tölt meg Kőbányán, a Gyömrői út elején. 101 éve először telket vásárolt itt Richter Gedeon, ahol néhány évtized múlva már nemzetközi jelentőségű gyógyszergyár működött. Jobb esetben az érzékelhető fejlődés látványa is lehetne ez, követhető, felismerhető kortörténet, de nem az: mindent behálóznak a csövek, valami felismerhetetlen tervszerűség/tervszerűtlenség, és leginkább a toldozgatás buhera, ez a több évtizedes ipari hagyomány élt túl mindent felújított részletekkel és rozsdaövezetekkel, örökösen újrakezdett, de soha be nem fejezett átalakításokkal. A cég csak a centenáriumhoz közeledve gondolt valódi fejlesztésekre, így bízták meg a Zoboki, Demeter és Társaik Építészirodát – először némi homlokzatfelújítással, majd egy összefüggő arculati terv elkészítésével. A zöldmezős fejlesztés első megvalósult épülete ez az iroda- és labortömb (egy megújított cégarculat első lehetséges olvasata) – annak sok-sok előnyével és néhány hátrányával. Egyrészt Zobokiék beépítési terve világos: sávos, funkcionális tagolásban a főútvonalhoz legközelebbi sávban először az irodasáv, mögötte zöldsávval elválasztva előbb az üzemi épületek vonala, majd harmadikként, legbelül a kiszolgáló és energiaépületek sávja. Az első, impresszionista megközelítésben tehát ez a változatos nyugalom a cég új arca: nem az a frizsiderszerűen elnagyolt szögletes és hideg fajta, nem tekintély­elvűen méltóságteljes, inkább racionálisan innovatív, látni benne a rengeteg pénzt és a drága anyagokat, ugyanakkor nyoma sincs semmi kivagyi handabandázásnak - funkcionalitásában és méreteiben is a helyén látszik lenni. A helyén van, ugyanakkor pontosan tükrözi is azt, hogy a helyén akar lenni: egyszerre az Üzenet és egy működő épület. Ez az első megépült tömb lényegében három- illetve négyosztatú épület. Kissé zártabb, konzervatívabb bal szárnyába kerültek a vezetőségi irodák, a jobb oldali, L alakú szárny a labor- és kutatóközponté, a középső, összekötő nyaktag pedig szinte kizárólag az építészeti formáé. Ebben a lényegében lépcsőházban ugyanis - ahonnan még a recepciós fogadóblokkot is kivonták, pedig mások nyilván gondolkodás nélkül idetelepítették volna - egy máskor mellékelem vált főszereplővé. A szögletes és többségében sötét háttér előtt egy hófehér és hajlékony lépcsővonal tűnik elő a lépcsőház huszonkét méter magas üvegfalának túloldalán, ami a még lebegőbb hatás kedvéért csak az első emeletről indul. Ez a lépcsőszobor, ez a gigantikus forma egyértelműen az épület fő attrakciója (reprezentáció). Nem mintha a két oldalsó jellegtelen lenne, sőt, a tervezőtől megismert posztmodern mozgalmasság jegyében akár önálló épületekként is megállnának. (Ráadásul hátul csatlakozik hozzájuk egy negyedik elem és negyedik forma, az erős mágneses térrel rendelkező berendezéseket rejtő NMR tornyok lemezzel borított épületszobrai.) Az eredeti tervek alapján hátul az első emelet magasságában gyalogos közlekedő híd futott volna végig, ami a mostani és a leendő szárnyakat kötötte volna össze. Ez azonban végül nem készült el, és ettől a hátsó front kissé félbehagyottnak tűnik – szemben az utcai front „dramatikusan erős” kidolgozottságával. (Míg a tervező elől az uralkodó lépcsőmonumentum árnyékában szinte eldugta a bejáratot, hátul a híd nélkül szabadon maradt kétemeletnyi lábazatok láttán az az érzése támadhat a szemlélőnek, itt kell bemenni.) 4 KRÜLL-UNG irodaház III. Budapest, Reményi Ede u. 2. Pályázó: Kalo Emese, Szabó Eszter, Pásztor József Kategória: iroda-, szállás jellegű, kereskedelmi és vendéglátó épület egyéb, környezet-, és arculatformáló innovatív alkotás.

A Krüllung árnyékolástechnikai cég új irodaháza a III. kerület Duna parti szövetének rendkívül heterogén, egységes építészeti karakterrel, stílussal, vagy funkcióval rendkívül nehezen leírható részén helyezkedik el. A sarokhelyzetű épület a kihívások és lehetőségek teremtette, gyakran ellentmondó szempontok egyensúlyának példája. Építészeti minőségével messze kirí környezetétől, mégsem veszi körbe a házat olyasfajta „egzisztenciális” fal, amely a kortárs építészetet a környezetétől eloldja. Noha az épület egy cég saját irodaháza, a rendeltetésébe szükségszerűen benne lévő logó, funkciót, vagyis a cég építészeti reprezentációját rendkívüli önmérséklettel hajtja végre. Különösen figyelemre méltó ez annak ismeretében, hogy – árnyékolás-technikai cégről lévén szó, ez a tematika nem uralja a házat, mi több, a választott megoldások, anyagok kevéssé a technológia mennyiségéről, mint inkább kreatív használatáról tudósítanak. Az architektúrát a már fentiekben már említett arányos egyensúly jellemzi: noha a részletek, pontosabban azok hiánya egyfajta dobozként engedi a házat értelmezni, ez a dobozszerűség azonnal tektonikává, architektúrává válik a festői rendszer szerint kiosztott nyílásrendszerre pillantva. Rendkívül dicséretes az, ahogy a belsőben a hazai belsőépítészet kísérletező alakjai, így Ivánka András képviselteti magát a lépcsőszerkezettel. Az árnyékolás, mint az építészet egyik legkézenfekvőbb, ha úgy tetszik legzöldebb klímatechnológiai eleme, az épületgépészetet is meghatározza. Saját, fúrt kútból nyert vízzel végzett fal-, és födémhűtés a hőszigetelések a fenntarthatóság szempontjából is vonzóvá teszik a házat. A bíráló bizottság ebben az esztendőben a lakóház és a műemléki rehabilitáció kategóriákban nem osztott ki díjat

Forrás: OCTOGON