Szent Rita

Casciai Szent Rita
(Itália, Roccaporena, 1380 körül - Cascia, 1447. május 22.)

Akarata ellenére kellett fiatalon férjhez mennie egy durva férfihoz. Megpróbáltatásait hősies türelemmel viselte, soha nem panaszkodott. Sok-sok imádsággal, szelídséggel, jósággal sikerült férje rossz természetét legyőzni és lelkét Istenhez vezetni. Mikor már minden jóra fordulni látszott, egy régi ellensége megölte a férfit. Rita egyedül maradt két gyermekével, akiket nem sokkal ezután szinte egyszerre veszített el. Miután sok fájdalom és szenvedés árán eloldódtak a földi kötelékek, a casciai Ágoston-rendi apácák kolostorába kérte felvételét. Halála előtt tizenöt évvel a töviskoszorú stigmáját kapta meg. A seb elmérgesedett, iszonyatos kínokat okozva Ritának. A sok szenvedés és önmegtagadás miatt utolsó éveit betegágyhoz kényszerítve töltötte. Különleges kiváltságként testét soha nem temették el, mert teljes épségben megmaradt. Sértetlenül került ki abból a tűzvészből is, melyben cédrusfából készült koporsója porrá égett. 1900-ban avatta szentté XIII. Leó pápa. Testét Casciában a tiszteletére épített templomban őrzik.