Bejegyzések
Vár és kastély
A vármegyeháza Kurca-parti telkén, közvetlenül a vízparton állt a Dóczy család 15-16. század fordulóján emelt erődített rezidenciája, melynek máig fennmaradt pincéje a vármegyeháza mellett található. Az ásatások során előkerült gazdag leletanyag, köztük budai márgából faragott reneszánsz faragványtöredékek arról tanúskodnak, hogy itt egykor falakkal, árkokkal körülvett, pompás udvarház állt. Fénykorát Dóczy János kincstartó idején élhette egészen 1534-ig, amikor a birtokost Szapolyai János királyhoz való hűtlensége miatt kivégezték.
1722-től gróf Károlyi (I.) Sándor uradalmi központját Szegváron alakította ki, és 1725-től kastélyt építtetett magának, mely magába foglalta a Dóczy-féle udvarház maradványait. Az építkezés 1728-ra fejeződött be.
Az 1760-as évekre romossá vált kastélyt Csongrád vármegye megvásárolta gróf Károlyi Antaltól 1768-ban. Az eredeti elképzelésektől eltérően végül nem a kastélyt alakították át vármegyeháza céljára, hanem mellette teljesen új épületet emeltek. Ennek pincéje és földszintje boltozott, ablakai kőkeretesek, kapuja és néhány ablaka kosáríves. Az udvar felől igen szép tornácsor van. Szép kovácsoltvas rácsok is találhatók rajta.
Vármegyeháza
A Szegváron álló vármegyeháza 1768-1773 között épült késő-barokk stílusban. 1773-ban tartották meg itt az első megyegyűlést. 110 évig volt Csongrád vármegye székhelye Szegvár. 1883-tól Szentesre lett a közgyűlések helyszíne, így a szegvári épületet az Országos Gyermekmenhelynek adományozták, és benne árvaház kezdte meg működését.
A 20. század elején az épület gróf Károlyi (II.) Sándor tulajdonába került, aki 1902-ben leánynevelő intézet és óvoda céljára ajánlotta fel. Az intézményt az irgalmas nővérek működtették. A volt megyeháza egy része szegény sorsú öregek számára is otthont adott. Az irgalmas nővérek 1919-ig vezették az alapítványi iskolát, majd a Kassáról idetelepült orsolyita nővérek 1921-ben elemi és polgári iskolát indítottak lányok részére. Az iskola vezetését 1928-ban a Szociális Testvérek Társasága vette át. 1950-től egészen 1997-ig gyermeknevelő intézet működött falai között.
Az emeletes, téglány alaprajzú épület jellegzetesen barokk tömegű és térrendszerű, manzárdtetős, középrizalitos kialakítással. Udvari homlokzata előtt kétszintes tornác húzódik, melynek földszinti, kosáríves árkádsorral ellátott belsejét keresztboltozatok fedik. Az udvari traktus alatt boltozatos pince húzódik. Az épület belsejében a kapu mögött keresztboltozatos kocsiáthajtó húzódik.
A lépcsőházban az emeletet rokokó kovácsoltvas ajtó zárja, és a földszinti ablakokon is kovácsoltvas rácsok lettek elhelyezve. Az eredeti nyílászárók ma is megvannak. A földszinti helyiségek boltozottak, az emeletiek síkmennyezettel fedettek. A 19. század közepén egy felmérés szerint az épületben a 17 szobán kívül a földszinten volt a levéltár, a konyha és a pénztár. Az emeleten kapott helyet a megyei gyűléseket befogadó nagyterem. Az udvarán emeletes börtönépület, egy 10 szobás, földszintes nagyobb tisztilak, valamint egy 4 szobás kisebb tisztilak állt. A megyeháza 1905-ben lebontott börtönében raboskodott a hagyomány szerint Rózsa Sándor.
Az épület előtti téren egy az 1880-as években készült Szentháromság szobor áll.
A szegvári vármegyeháza épülete 2001 júniusától a Műemlékek Állami Gondnoksága vagyonkezelésben áll.
Forrás: Műemlékek Nemzeti Gondnoksága
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése