Karácsonyfa - fenyőfa

A karácsonyfa története

A karácsonyfa-állítás első írásos emléke a 17. századból maradt fent Elzászban. Az új szokás elsősorban a protestánsok körben terjedt német nyelvterületen, hazánkba szintén a németek révén érkezett meg. Az új keletű divat annyira népszerű volt az arisztokrácia és a polgárság körében, hogy a zsidó vallásúak is átvették a szokást. A városokban elterjedt faállítás fokozatosan kiszorította betlehemezést, míg a falvakban ez a folyamat csak később, a 20. században játszódott le.

Napjainkban szinte kötelező érvényű a karácsonyfát állítani, míg korábban a fát vagy állították vagy függesztették, leggyakrabban a mestergerendára. Szegényebb házakban, ahol nem telt karácsonyfára a fát ágakkal vagy gúla alakban kivágott favázzal helyettesítették, de akad ennél extrémebb példa is: Szegváron sodrófát kötöttek a mestergerendára, amire gyümölcsöt és süteményt kötöttek. A piramis alakú faváz nemcsak Magyarországon volt ismert, az évről évre újból elővehető fa egész Európában elterjedt volt. A karácsonyfa és a faváz mai értelemben vett feldíszítésére a társadalom többségének nem volt módja, ezért mézeskaláccsal, dióval, színes papírral, zsírral fényesített almával, felfűzött pattogatott kukoricával ékesítették a fát.

A 19. században csak a gyermekek kaptak ajándékot, amelyet gyakran nem a fa alá tettek, hanem a fára akasztottak a többi dísz mellé. A magyarság körében a századfordulón kezdett szokássá válni, hogy a felnőttek is megajándékozzák egymást. A falvak ellenállóbbak voltak a szokással szemben, néhány településen csak az 1960-as években jelent meg a felnőttekre kiterjedő ajándékozás, ami napjainkra a karácsony kötelező elemévé vált.

Milyen fenyőfát válasszunk?

A fenyőfa divat hasonlóképpen sokat változott: míg kezdetben nem feltétlenül ragaszkodtak a fenyőfához, ma a fenyőfa típusát is szeretjük megválogatni. A rendszerváltás óta kibővült választék alapján a következő fenyőtípusok a legelterjedtebbek:

fenyő	előnye	hátránya
douglas fenyő	citromos illat, élénkzöld szín, formás	drága, ága könnyen lehajlik, nem bírja a nehéz díszeket
erdei fenyő	illatos	ritkás ágazatú, nehezebb díszíteni, alakja kevésbé formás
lucfenyő	illatos, olcsó, formás	hamar hullik
ezüstfenyő	illatos, tartós, formás, ágai erősek, könnyen díszíthetőek	szúrós
kaukázusi (köznyelvben normann) fenyő	formás, tartós	nincs illata, drága
fekete fenyő	illatos, extra tartós	erős gyantatermelő
szerb lucfenyő	„féllucként” a luc kiváltására alkalmas	karcsú koronájú
kolorádófenyő/ kolorádói jegenyefenyő	levelei nem hullnak le, hanem rászáradnak az ágra, tartós, nem szúrós	kevésbé elterjedt

douglas fenyő	erdei fenyő	lucfenyő
normann fenyő	kolorádófenyő

Forrás: Ünnep