Buddha és a magyar ősvallás ...

Véletlenül (vagy talán mégsem véletlenül?) úgy alakult, hogy a vallás nagy reformerei közül többnek valamiképpen köze volt a magyar ősvalláshoz.

Sziddhárta Gautama Sakja Muni Kr. e. 563 körül született Kapilavasztuban, a Himalája lábánál, Nepálban. A Sziddhárta személynév, a Gautama családi név, míg a Sakja Muni-t „Sakják/szakák oroszlánja”-ként értelmezik. Apja királyi címet viselő nagybirtokos, a sákják („hatalmasok”) közösségének vezetője. A sákják a harcosok kasztjának egyik törzse. Ha ez a sákja szó azonos a szaka népnévvel, akkor Buddha és családja az Észak-Indiába hatoló szkíták leszármazottja lehet, akik képviselhették Indiában a magyar ősvallás eszméit.

Apja udvarában megismerkedik az államigazgatás módszereivel és a kiváltságosok fényűző életével. Amikor a kastélyból kikocsizva egy aggastyán, egy beteg és egy elhunyt ember képében találkozik az emberi szenvedéssel, tudatosodik benne minden lény alapvető kiszolgáltatottsága. Egy remetével történt találkozása után szakít a gyönyöröket kínáló életmóddal: elhagyja palotáját, feleségét és gyermekét, hogy vándorló aszkétaként feleletet keressen az emberi lét nagy kérdéseire.

Útja során tanítókhoz megy, majd hat éven át olyan keményen sanyargatja magát, hogy lesoványodik és kimerül, de így sem jut közelebb a kitűzött célhoz.

Fáradozásai hiábavalóságát látva elhatározza, hogy a dúskálás és az önsanyargatás helyett a belső szemlélődés és a világtól való függetlenedés útját választja.

Ez teszi Buddhává, azaz megvilágosodottá.

Harmincöt évesen, egy folyó partján letelepedve elhatározza, hogy nem kel fel addig, amíg el nem nyeri a megvilágosodást. A folyó hullámait szemlélve megnyugszik és eljut a minden szenvedéstől és örömtől mentes egykedvűség állapotába. Éjszakai virrasztások folyamán visszaemlékezik saját korábbi újjászületéseinek végtelen körfolyamatára. Felismeri, hogy a jelen emberei – az erkölcsi jóvátétel törvénye szerint – úgy élnek ma, ahogy előző életükben cselekedtek. Eljut a legfőbb felismeréshez, miszerint az újjászületések örök és gyötrelmes körforgásából a nirvána állapoton keresztül szabadulhat meg a halandó. A nirvána állapot az életszomj (a vágyak) megszüntetésével érhető el.

Felismeréseit tanítványok és egy általa alapított szerzetesrend segítségével megosztja a világgal. Hetvenhét csodát hajt végre. A szíve erejével megfékez egy felbőszült elefántot. Az általa elültetett mangómagból azonnal virágzó fa nő egy olyan vidéken, ahol előzőleg kipusztították a mangófákat. Halála pillanatában megrendül a föld és dörög az ég. (Bellinger/1993/51)

Hozzátehetjük, hogy a lélekvándorlás tana származhatott a magyar ősvallásból is, ahol ez nem volt ismeretlen.

- Az ősvallás szerint ugyanis a születendő gyermekek lelkei az Istennel (a Tejúttal) azonosított égigérő fa ágain várakoznak a születésük pillanatáig. Ezt bizonyítja többek között az a tény is, hogy a székely írás fát ábrázoló "tprus" ( tapar us, azaz szabír ős) jele azonos a kínai írás "következő nemzedék" jelével (a párhuzamot Szekeres István vette észre).

- Ugyanakkor az elhalt hősök lelkei is az égigérő fára térnek vissza. Ezért emlékeznek meg a székelyek Attiláról és Csabáról a Tejútra tekintve, s ezért jön a Tejúton Csaba királyfi lovasserege a haza megsegítésére, ha erre szükség van.

Ez a párhuzam arra utal, hogy a magyar ősvallás eszméi megtermékenyítőleg hatottak India világnézetére. A sztyeppe és India történelme sokszor éríntkezett egymással, például a kusánok 250 évig gyakoroltak meghatározó hatást a szubkontoinensre (jelentős szerepet töltöttek be a buddhizmus elterjesztésében is - ami talán Buddha tanainak sztyeppi eredetével magyarázható).

Buddha tagadta egy legfőbb isten létezését, a Védák kinyilatkoztatott jellegét és hirdette az áldozatok fölösleges és kegyetlen voltát.

A kozmológiáról és az anthropogóniáról nem volt hajlandó beszélni, ebből is nyilvánvaló, hogy Buddha szerint a világot nem egy isten, vagy demiurgosz teremtette, sem pedig a Rossz Szellem (ahogyan a gnosztikusok és a manicheusok gondolták), hanem folyamatosan létezik, vagyis az emberek jó és rossz cselekedetei folyamatosan teremtik. Csakugyan, amikor a tudatlanság és a bűnök növekszenek, nemcsak az emberi élet rövidül, hanem maga a Világegyetem is hanyatlik. (Eliade/1997/II/76)

Buddha nézeteinek e mozzanata egy panteisztikus istenelképzelés (természetvallás) folyománya lehet, amelyben az isteni szerepét az emberek cselekedetei (a társadalmi akarat és emlékezet) tölti be. Panteizmusra, természetvallásra, az ember-isten azonosságra utaló jelekkel a magyar ősvallás is rendelkezett.

Halála közeledését érezve meghagyja követőinek: „A halálom után tanítsátok a jót, tegyétek a jót, cselekedjétek a jót! Ahol csak így cselekedtek, én is jelen leszek.”

Ez a végrendelet sok nép bölcs fiához illik, de leginkább egy szakához méltó.

Forrás: Rovó rovata (rovo.virtus.hu)